Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-72
?2. orstigos Ülés 1892. jnnins 15 én, sierflán. 211 forint a keveseblet, a mely a mezőgazdasági javak eladása körűi esik el. Az átmeneti bevételeknél egy 295.000 forintról szóló új tétel is szerepel és ez a fővárosi pénzügyi palota építési költségeire a minister ár által kölcsön útján beszerzendő összeg. Egy új 550.000 forintról szóló tétel is szerepel a költségvetésben, a mely a gr. Teleki család és a kincstár között megkötött egyezirény folytán a grófi család által az államkincstárba befizetendő lesz. Ezeket tartottam szükségesnek, t. ház, a bevételekre nézve felemlíteni, még- csak azt kívánom constatálni, hogy a bevételi összegek a legnagyobb elővigyázattal és óvatossággal lettek praeliminálva, a minek megfelel az a tény, hogy azon összegek, melyek 1892-re, mint bevételi összegek vannak előirányozva, tényleg már 1891-ben is majdnem teljes összegükben bevételeztelek, úgy, hogyha el is tekintünk attól, hogy az állami bevételek évről-évre bizonyos természetes emelkedést mutatnak, már az előbb említett körülmények elég garantiát sí olgáitatnak t. képviselőház, a tekintetben, hogy az itt előirányzott bevételek nem fognak csak papiroson maradni, hanem tényleg be is fognak folyni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezek után kötelességem még megemlíteni, hogy a pénzügyminister úr a költségvetéssel együtt két jelentést terjesztett be, egyet az államjavak eladásáról és egyet az állami jószágokon folytatott telepítéseknek jelen állapotáról. A pénzügyi bizottság ezen jelentéseket szintén tárgyalta, tudomásul vette és azoknak tudomásul vételét a t. háznak ajánlja. A költségvetésre nézve pedig kérem a t. képviselőházat, hogy azt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb fdöí) Szederkényi Nándor jegyző: Kulman János! Kulman János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminister úr nagy vívmányának tekintetik országszerte az államháztartás egyensúlyának helyreállítása. Én is igaz örömmel üdvözölném ezen vívmányt, ha arról nem győződtem volna meg, hogy ezen eredmény oly financz-rendszernek köszönhető, mely főleg a finánc-érdeket tartotta szem előtt és nem volt kellő tekintettel nemzetgazdasági igényeink és azok érdekeire, mely rendszer csak a pillanatnyi érdeket tekintette, de figyelmen kivűl hagyta a jövőt és mely rendszer csak azt nézte: mi jogilag szabad és megengedett, de nem azt és mi nemzetgazdaságilag czélszeríí és helyes. (Igás! Úgy van! bal felől.) Ezen finánczrendszer megtámadta az egyesek jólétét és ez által a nemzeti vagyont megnehezítette, sőt lehetetlenné tette a megélhetést, és ezen rendszer segítette elő Magyarország felső vidékein és kivált Szepesmegyében azon gróf Csáky Kálmán és Bobula János t. képviselőtársaim által híven lefestett szomorú állapotot, hogy évenkint ezer meg ezer munkás, földmíves és iparos Amerikába vándorol. (Úgy van! bal felől.) Az ily finánczrendszer mellett elért eredmény nem lehet tartós, mert az egyéni vagyonőrök csökkentése előbb-utóbb kiapasztja az államháztartás erőforrásait is. Ily finánczrendszer mellett tehát — a jövőt tekintve — nem tartom biztosítottnak államháztartásunk egyensúlyát é* pedig annál kevésbbé, mert közállapotaink különböző ágazataiban még igen sok alkotni való lévén — hiszen a reformok egész légiója várja még megvalósulását — mindezen el nem odázható reformoknak életbeléptetése tetemesen szaporítandja államháztartásunk kiadásait, holott a nemzet adóképessége huzamos időig van — végső határáig — megfeszítve. (Igás! bal felől.) Ha tehát államháztartásunk egyensúlyát biztosítani akarjuk — ezt pedig mindnyájan óhajtjuk szivünk mélyéből — szakítanunk kell oly financpolitikával, mely a pillanatnyi előnyök által elvakítva, sok jövedelmi forrást tönkretett és viszont kell, hogy életbeléptessünk egy oly, minden rövidlátás és szükkeblűségtől ment rendszert, mely az egyesek jólétében keresi a status jólétét is, mely rendszer megvalósíthatná gróf Széchenyi azon mondását: »minél gazdagabbak és tehetősebbek az egyesek, annál bőségesebben leend képes a status is czéljai elérésére irányzott költségtételeiben eljárhatok, életbe kell tehát léptetnünk oly rendszert, mely az egyén érdekeit összhangba tudja hozni az állam érdekeivel és mely lehetővé teszi a jövedelmek természetes fejlődését. Beszédem túlhosszúra nyúlna, ha az igen t. pénzügyminister úr költségvetésének minden egyes tételénél kimutatnám az eddig követett, közvetlenül az egyesek és közvetve az állam érdekeit sértő financpolitika következményeit. Én, tehát, a t. képviselőház engedelmével az általam mondottak beigazolására csak néhány tételére a pénzügyministeri költségvetésnek fogok reflectálni és pedig, mint egy szepesi választókerűlet képviselője, azokra, melyek közelebbről ugyan Szepesmegyét, de pars pro totó általános jellegüknél fogva az egész országot is érdeklik. Ezekkel azonban részletesebben fogok foglalkozni, mert azt tartom, hogyha egy tényleg létező bajon segíteni akarunk, egyrészt rá kell, hogy mutassunk a baj okaira és másrészt szükséges megjelölni azon irányt, melyet követve a kóros állapot megszüntethető vagy legalább javítható. (Helyeslés bal felöl.) Ti*
