Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-71

71. országos Ülés 18«SS, !• jnnltis 14»én, kedden. 189 bátorkodom figyelmeztetni t. képviselőtársamat, hogy midőn a honvédségi intézményt magát felállítottuk, mindezeket a kérdéseket meg kellett oldani, mert hiszen ezek mind megoldásra kerültek a honvédségi intézmény felállításával. Ha tehát ezek az okok akkor nem voltak elég fontosak és nem képeztek elég akadályt arra, hogy a honvédségi intézményt felállítsuk, akkor bizonyára nem képezhetnek elég akadályt arra nézve sem, hogy a honvédségi intézménynek eonsequentiáit levonjuk. (Úgy van! Úgy van! hal felől.) Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy mióta a honvédséget felállítottuk, épen a honvédségben magában két igen lényeges változás történt. Az egyik az, hogy a honvédség egy hatalmas szervezetté fejlődött; a másik pedig az, hogy annak katonai értékét, gondolom, még ellenségeink sem vonják kétségbe. Ez a két nagy változás okvetetlenül kívánja a honvédségnek műszaki csapatokkal való ellátását. Szervezeti szempontból azért, hogy az organismus fejlődjék és hogy a honvédség szervezetének ezen része ne esenevészszen el. Katonai szempontból pedig azért, mert ez okvetetlenül növelni fogja magának a honvédségnek béltartalmát, értékét és harczképességéí is, a mi bizonyára csakis a közös hadsereg actioképességének emelésére fog szolgálni. (Úgy van! bal felől.) T. képviselőtársain beszédének másik része a katonai oktatásügyre vonatkozik. És itt eonstatálnom kell, a mit eddig nem miudig lehetett tennem, hogy legalább ma a t. túloldallal egészen egy elvi alapon állunk. Hivatkozás történt és pedig igen helyesen, a t. ministerelnök urnak két év előtti nyilatkozatára, mely szerint ő a katonai nevelés magyarrá tételét nem a kiegyezés szempontjából neheztelte és hivatkozás történt arra, hogy mikor Pulszky Ágost t. képviselőtársain felelt az én t. barátomnak, a legnagyobb melegséggel üdvözölte az ő felszólalását és az abban kifejtett eszmét. Tehát egészen egy elvi alapon állunk, hanem mikor azután az applicatióról és a logikai consequentiák levonásáról volt szó, akkor a t, képviselő úr, daczára annak, hogy beszédében folytonosan a logikára hivatkozott, oly czigánykereket hányt, hogyha erről Aristoteíes tudott volna, meg sem írta volna a »Logicát« (Derültség.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy igen ez így van, ezek az elvek mind helyesek; ezeknek alapján tulaj donképen keresztül is kell vinni az oktatás magyarosítását, hanem annak még most nem jött el az ideje. Miért? Megmondja a t. képviselő úr: igen egyszerűen azért, mert a katonai oktatásügynek közösnek kell lenni és pedig azért, hogy a közös nevelőintézetekben a magyar fiúk tanulják megismerni az osztrák intézményeket és az osztrák fiúk a magyar intézményeket. Ha tehát ez áll, akkor ennek logikai következése nem az, hogy az oktatás ügyét magyarrá tenni nem szabad, hanem az, hogy az egész oktatásügyet közössé kell tenni, mert nem szenved kétséget, hogy ha az intézmények ezen kölcsönös felismerése és becsülése csakis a közös nevelés útján érhető el, akkor tekintetbe véve azt a körülményt, hogy nekünk egy nép- és nemzeti hadseregünk van, okvetlenül mindenütt ily alapokon kell szervezni az oktatásügyet, mert ellenkező esetben a képviselő úr felfogása szerint okvetlenül be fog állni a dualismus, Nekem e kérdésekről egészen más a nézetem. (Bálijuk! Halljuk!) Azt tartom, hogy az a kapocs, a mely a monarchia két államát egymással összeköti, a pragmatica sanctio. Ebben két nagy gondolat van kifejezve. Az egyik az elválaszthatatlan birtoklás ; a másik a magyar államiságnak integritása. Az államiságnak ezen integritása pedig követeli a nemzeti szellem fejlesztését és merem állítani, hogy mikor ez a nemzeti szellem a íeghatalmasabban nyilatkozott, akkor a monarchia együttmaradása szempontjából a legnagyobb eredményeket volt képes előidézni. (Helyeslés hal felöl.) Hivatkozom Mária Terézia korára. Ha a magyar nemzet akkor oly hecticus felfogásban leiedzett volna, mint a minőben a t. képviselő úr Szenved, (Der&Vség a hal- és szélsőbalon.) akkor meg lehet győződve arról, hogy azon csodálatos eredményt nem lettünk volna képesek elérni. (Élénk helyeslés a balés szélsőbalon.) Ezen nemzeti szellem egyesegyedííl csak a nemzeti nevelés által érhető el s épen azért kell azt bevinni a katonai intézetekbe egyrészt azért, hogy a harmóniát létesítsük, másrészt azért, hogy a hadsereg erejét fokozzuk, (HelyesUs hal felől.) Méltóztattak itt hivatkozni a delegatio tapasztalataira. Épen azon delegationalis tapasztalatok visznek engem arra, hogy a legerélyesebben követeljem az oktatás magyarosítását. (Helyeslés a baloldalon.) Beszélt t. barátom Horváth Gyula a kimutatásokról, de azok mellett a kimutatások mellett a hadügyi albizottság, fájdalom, folytonosan constatálni kénytelen, hogy a magyar nyelvet illetőleg az oktatás eredménye a közös intézetekben nem kielégítő. Nos hát épen azért, mert az eddigi rendszer nem képes megfelelő eredményeket előidézni, rendszerváltozásra van szükség. (Helyeslés hal felöl.) De van még egy más momentum is és ez az: ha megnézzük a katonai intézetekben a magyar nyelv oktatását, akkor azt látjuk, hogy ott Magyarország és a többi osztrák tartományok, Magyarország és Csehország közt semminemű különbség nincs. (Úgy van! bal