Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-71

71. országos ülés 1882. jttnins 14-én, kedden. Ig7 mével összeegyeztethető-e vagy sem. Az a törekvésük, hogy azt magyarázgatják, hogy a katonai nevelés érdekeivel ellentétben áll a magyar nyelven való oktatás ; másfelől pedig, hogy ez az ország védelme érdekében nem kívánatos: nézetem és felfogásom szerint igen helytelen már azért is, mert a honvédség, a mely 250.000 embert tesz ki s a melynek vezényleti nyelve a magyar, a közöshítdsereg kiegészítő részét képezi és mert háború esetében nagyon fontos, hogy — és ezt a delegatioban is elismerték — a hadsereg egészének érintkezési nyelve is legyen, minélfogva a magyar honvédség tisztjeinek épúgy áll érdekökben, hogy a közös hadsereg tisztjeivel magukat meg tudják értetni és ennélfogva a német nyelvet elsajátítsák, mint a hogy érdekében áll a közös hadsereg minden tisztjének, hogyha háborúba megy és azon kötelességeknek, melyeket egy katonától mindenki elvár, meg akar felelni, megtanulja azt a nyelvet, a mely a honvédségnek, mint a közös hadsereg kiegészítő részének a nyelve. (Igazi Úgy van ! bal felől.) Nemcsak nemzeti szempontok, hanem komoly katonai érdekek is oda utalják a közös hadsereg intéző köreit, hogy mindent elkövessenek arra nézve, hogy a magyar nyelvet, a mely a honvédségnek vezényleti és tannyelve, a közös hadsereg tisztjei is elsajátítsák. (Úgy van! hál felöl.) Azt mondja a t. képviselő úr és ez a túloldalon levő uraknak rendes mondása szokott lenni, hogy az elvekben nem térünk el; hogy elveink és végezélunk ugyanazok, csak a modorban, a felfogásban és az alkalmazásban térünk el. {Halljuk! Ralljnk!) Én úgy vettem észre és a gyakorlat is ezt mutatja, hogy a modor és alkalmazás alatt a túlsó urak azt értik, hogy ez elveknek érvényesülését megakadályozzák. A túloldalon hirdetik az elveket s a nemzeti szellem ápolását, ha nem is oly gyakran, mint azt a képviselő úr mondotta, de valahányszor az alkalmazásra kerül a sor, akkor a gyakorlatban azt keresik, hogy miképen lehet ez elvek érvényesülését megakadályozni. (Úgy van! bal felöl.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a mértföld-jelzők is mutatják már, hogy mennyire haladtunk. Én ott voltam és a melyik mértföldmutatónál állottam 1875-ben, ugyanazt hagytam el 1891-ben, folyton mentem és mozogtam én is az urakkal együtt, de azt a mértföld-mutatót a katonai oktatásba elhagyni képes nem voltam. A hol 1875-ben méltóztattak állani, ugyanazon mértföld-mutatónál állanak a katonai szakoktatás tekintetében ma is. Arra a t. képviselő urak nagy súlyt, fektetnek, hogy mikor sok apróbb kis dolgokat összeszednek a delegatiomüis urak, különösen kiemeljék, hogy mekkora vívmány az, hogy ezt is megkaptuk, hogy azt is megkaptuk. I Mikor pedig a katonai gyakorló terekre megyünk ki s az ágyuk minőségét vizsgáljuk meg, mikor a puskák minőségéről adunk szakvéleményt, már mi, mint delegátusok, mikor ezeket a vívmányokat összeszedjük és múzeumba teszszük; mikor előáll az az ezredes úr, a ki a tanintézeteknek az élén áll és megmutatja a szép rovatos ívből, hogy a múlt évben ennyi magyar órát adtak, most ebben az évben ennyit fognak adni, eddig ennyit tanultak magyarul, ezután ennyit fognak tanulni magyarul: elhüledezünk és csodálkozunk ezen és az elismerésnek a legodaadóbb nyilatkozataira fakadunk és hálát adunk a végén, hogy a mi nyelvünk megtanulására vállalkoznak. (Úgy van ! bal felöl.) Mikov pedig mindezek megtörténtek, elmondják a hadügyi albizottságban, hogy — és e tekintetben a legkomolyabb, a legmesszebb menő horderejű kijelentések tétetnek, természetesen a titokzatosság pecsétje alatt, ámbár azokat mindenki tudja, de senki sem árulja el, mert nincs mit elárulnia — (Derültség hal felöl.) ime mily óriási szükség volt arra, hogy a magyar nyelvben haladjunk előre és hogy mekkora előhaladást tett a magyar nyelv a hadseregben. Mármost én azt kérdem a t. képviselőháztól, ha csakugyan annyira szükséges és annyira kívánatos, hogy a magyar nyelv a hadseregben oly hódításokat tegyen ; ha evvel úgy el lehet a titkos ülésekben dicsekedni és ha ezt néha napján itt is fellehet említgetni: akkor miért áll útjában annak, hogy a lehető legnagyobb mérvben haladjunk ? (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Hiszen mi egyebet sem kivárniuk, mint azt, hogy a magyar nyelv a katonai akadémiába és más katonai intézetekbe behozassék. Vájjon a jó egyetértést az osztrák tartományok és Magyarország között meg fogná-e zavarni, ha valamelyik tantárgy az alsóbb reáliskolákban magyar nyelven adatnék elő és ha pl. Kassán a katonai alrealiskolában a világtörténelmet magyarul adnák elő? Avagy talán attól félnek, hogy ennek folytán a dualismus felbomlik és a hadseregnek a, szelleme elromlik? Nem, t. képviselőház; nem ez a baj. Arról én meg vagyok győződve, r hogy ' az én igen t. képviselőtársam Pulszky Ágost képviselő úr is, de a háznak minden tagja — mert ebben kételkedem, mint aiagyar embernek nem lehet — egyformán oda törekszik, egyformán óhajtja és akarja, hogy a hadseregbe a magyar nyelv bevitessék, a hadsereg magyar csapataiban is a magyar nyelv legyen az, a mely ott praedominál. Abban azt hiszem, egyetért mindenki, hogy a nemzetiségi kérdésnek a megoldása a hadseregben nem az által történik helyesen, hogy egy idegen nyelv octroyáltatik a hadseregre, hanem leghelyesebben úgy oldatik meg a nemzetiségi 24*