Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-71

fi. országos ttlés 1892 janin* 14-én, kedden. 185 serég képző intézeteinek és a tisztikar szelleme kifejlődésének jelentőségét ismeri, nem fog abban kételkedni, hogy ez igazi, ez helyes. Már most önök egy lépéssel tovább mennek; elismerem, hogy ezt esetleg eoncedálják, de azt mondják ez ellenében, hogy mégis némely intézetekben magyarul, más intézetekben németül folyjon a nevelés. Ha szorosan megvizsgáljuk a dolgot, a differentia egy igen csekély kis pontra redueálódik. És ha — hogy úgy mondjam — nem a külső popularitást s azon hatást keressük, melyet a jelszavak idéznek elő, hanem a dolog lényegét nézzük, az eredményben lényegileg igen csekély közöttünk a különbség, mert ezt is elismeri a delegatio, érvényre is emelte és az évi ellenőrzés által törekszik is inkább és inkább megvalósítani, hogy minden magyar állampolgárnak, nemcsak magyar nyelvűnek, hanem minden állampolgárnak ott magyarul kell tanulnia és hogy azonkívül mindazon osztrák állampolgároknak is, a kik Magyarország területén belül fekvő intézetekben tamilnak, azoknak szintén okvetlenül kell magyarul tanúlniok. Ez a delegatio végzése, a mit a közös kadügyminister is elfogadott és a mit én nagy nyereségnek tartok, sőt útmutató mértföldkőnek tekintem azon az rxton, a melyen nekünk e tekintetben haladnunk kell • mert mindnyájunknak törekednünk kell arra, ez a végezel, hogy a közös hadsereg minden tisztje a monarchia mindkét felének, minket illetőleg a hivatalos és államnyelvet, Ausztriát illetőleg a hivatalos nyelvet — mert úgy tudom, hogy ottan államnyelv nincsen — ismerje és tudja és hogy képes legyen mindkét nyelven a hadsereg minden tagjával beszélni és érintkezni. Ezt a delegatio vitte keresztül, de hogy bizonyos tantárgyak milyen nyelven adassanak elő. hogy melyik nyelv az, a melyen a katonai gyakorlatok és a katonai teendőkben való kiképzés eszközöltessék, erre nézve mindazon indokoknál fogva, a melyek most nem a nevelést, hanem a hadsereg általános egységét és összetartásít illetőleg fenforognak, azt hiszem, nincs okunk azon állapottól eltérnünk, a mely jelenleg tényleg fennáll. (Mozgás bal felöl.) Ez az az connexus, a mely a katonai tanintézetek nyelve és a hadseregben használt vezérleti nyelv között fennáll. Nem egy szükségképeni oly kapocs ez, a mely törvényesen van megállapítva, de a helyes logikának a következése és ezek azon tekintetek, melyek általában ezélszerübbé tették, hogy a közös hadseregben e kérdésre vonatkozólag az állapotok úgy fejlődjenek, mint a mint vannak. Mi is támogatunk tehát minden oly irányú tendentiát, a mely oda irányúi, hogy a hadsereg magas nemzeti szellemben is nevelődjék oly irányban, a melyben a magyar nemzeti szellem tekintetéKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. IV. KÖTET. ben semminemű elfojtó törekvés ne mutatkozzék. És mondhatom — a t. ellenzék tanúságot teheróla — hogy a delegatio többségének nem volt egyetlen egy tagja sem, a ki e tekintetben legszigorúbb ellenőrzést és a legnagyobb sürgetést nem gyakorolta volna és hogy oly elemek, a kiket nem igen szoktak önök a nemzeti törekvésekkel azonosítani, de a kik — legyenek meggyőződve — a, nemzeti törekvéseket épúgy osztják, mint önök, ha nem is veszik azokat annyiszor a szájukba, a legnagyobb szigorral és ridegséggel iparkodtak a közös hadsereg intéző köreivel szemben ezen követelményeket érvényesíteni és mondhatom, hogy kivált az utóbbi időben a közös hadsereg élén álló férfiak részéről e tekintetben a legnagyobb előzékenységgel is találkoztunk és ha ezen buzgó törekvés mellett a magyar nemzeti szellemnek a körülményekre és traditiokra való tekintettel teljesen eleget tenni nem is sikerült, mindamellett törekvésünk alapján már is sikerűit, hogy a magyar szellemnek a közös hadsereg tiszti karában is az őt megillető súly biztosíttassák. És ez az út, a melyet a, kormány, a többség és a delegatio e tekintetben követett, már is oly eredményekkel kecsegtet, a melyek tetemesen közelebb vittek azon ezéíhoz, a melytől évekkel azelőtt még távol állottunk, de a mely út nem is szolgáltat okot arra, hogy a közös hadseregben esetleg más tekintetben visszahatást idézzen elő és a közös hadsereg szellemére esetleg rontó hatással legyen. Nem közvetlen eredményeket értek, hanem azt, hogy a monarchia másik felében fennálló törekvésekre vonatkozólag történ • hetnék ez. Ezek azon szempontok, a melyeken a mi politikánk eddigelé alapszik s a melyek következtében azon követelményt, melyet a t. túloldal e tekintetben fölvetett, részünkről elfogadhatónak nem tartom. {Helyeslés a jobbodalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Szederkényi Nándor jegyző: Horváth Gyula ! Horváth Gyula: T. ház! A t. államtitkár úr msi beszédében a tegnapi napon elmondott beszédét igyekezett részben rectificalni. (Halljuk ! Halljuk!) Meg vagyok győződve, hogy e rectificatio úgy sikerült volna legjobban, ha az államtitkár úr a képviselőházhoz azon kérést intézi, hogy tekintse az általa tegnap mondottakat nem mondottaknak; (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) mert a mi abban lényeges volt, azt most méltóztatott módosítani, a mi pedig egyáltalában nem birt lényeggel, annak az újból való elmondása feleslegei volt. (Igaz! Úgy van! Derültség a balés szélső baloldalon.) A t. államtitkár úr alkalmat vett arra is a tegnapi beszédében, hogy Lobkowitz berezegnek 24