Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-71
71. országos ülés 1892. június 14-én, kedden. 179 tokát mellőzni méltóztassék és méltóztassék beérni a kormánynak azon ígéretével, hogy igenis a méltányosság követelményeinek megfelelőleg a szükséges összegek előirányzásáról gondoskodni í'og a közelebbi, kölségvetésben, teszem ezt azért, mert először is általában ily kérdésben, hol egy bizonytalan pénzügyi kötelezettséget vállalunk el, határozott állást csak akkor foglalhatunk el, mikor a kérdést minden részletében és követelményében megismerhetjük és mérlegelhetjük, de teszem másodszor azért is, mert a határozati javaslat jelenlegi szövegezésében oly mérvű kötelezettséget foglal magában, melyet elfogadni nem tudnék. A határozati javaslat ugyanis egész általánosságban vonatkozik az özvegyekre és árvákra, nem határozva meg azt, vájjon ezeket rendszeres ellátásban, vagy szükség esetén csupán segélyben kívánja részesíteni. E mellett ellenzem a javaslatot úgy, a mint formulázva van, azért, mert hiszen köztudomású dolog, hogy a honvéd segélyzés ügyében egyes részletekre kiterjedő oly követelmények állíttattak fel, melyek közííl némelyeket—például hogy a legénység ellátása emeltessék — határozottan helyesnek tartok, de a mely követelmények között olyanok is foglaltatnak, melyeket részemről sem szükségeseknek, sem helyeseknek nem tartok és ha azokat elfogadnák úgy, a mint támasztatnak, messzebb mennénk, mint az állami tisztviselők és alkalmazottak nyugdíjáról szóló törvényben mentünk és oly elveket adnánk fel, melyek a törvényben vannak lefektetve és a melyek a már alkalmazottak irányában sem nyernek még érvényt. Ezért tisztelettel kérem a t. házat, hogy a kormány azon ígérete alapján, mely szerint a méltányosság követelményeinek megfelelően gondoskodni fog a szükséges összegek felvételéről, a határozati javaslatokat mellőzni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Elnök: Irányi Dániel képviselő urat illeti a szó. (Halljuk. 1 ) Irányi Dániel: T. képviselőház! Megvallom, nem tartom eléggé indokoltnak azon két ellenvetést, a melyet a t. pénzügyminister úr egyik határozati javaslatom ellen tenni méltóztatott. Azt mondta ugyanis, hogy nem határoztam meg, mily mértékben lesznek segélyezendők az özvegyek és árvák. Hát hiszen épen akkor lehetne kifogást tennie, ha azt mondanám, hogy ilyen meg ilyen mértékben kell úgy azon özvegyeket, kik már 1848 —49 ben férjnél voltak, mint pedig azokat, a kik későbben mentek honvédekhez férjhez, nyugdíjazni vagy segélyezni. A másik ellenvetés pedig az volt, hogy oly követeléseket támasztott a honvédegylet, melyeket a kormány azért nem hajlandó teljesíteni, mert azok túlmennek azokon a határokon. a melyeken belül az állami hivatalnokok nyugdíjban részesülnek. Úgy, de én, t. hás, sem beszédemben, annál kevésbbé határozati javaslatomban nem tettem magamévá mindazon követeléseket, a melyeket a honvédgyulés a múlt évben felállított és a kormány elé terjesztett, annálfogva egyik ellenvetés sem talál az én határozati javaslatom ellen. Mindamellett, t. ház, ámbár a t. minister úr egyáltalán nem győzött meg indítványomnak helytelenségéről, miután mégis kijelentette — és én szavában nem akarok kételkedni — hogy a honvédek bővebb segélyezésében a méltányosság véghatáráig el fog menni : indítványunkhoz nem ragaszkodom, hanem elvárom, hogy a kormány ebbeli ígéretét beváltsa. (Élénk helyeslés.) Elnök: Ha jól értettem, a képviselő úr mindkét indítványát visszavonja. Irányi Dániel: Hiszen a másikat elfogadta a minister úri Elnök: Ennélfogva, t. ház, az egyik határozati javaslat felett szavazásnak szüksége fenn nem forogván, marad a tétel, mely különben érdemlegesen meg sem támadtatott, és a számadások évenkinti beterjesztésére vonatkozó határozati javaslat. A kérdés tehát az: megszavazza-e a ház a központi igazgatásnál előirányzott 290.772 forintot és elfogadja-e a t. ház a határozati javaslatot, igen vagy nem? (Igen!) A ház megszavazza a tételt és elfogadja Irányi Dánielnek a honvéd segélyegylet és honvédmenház számadásainak évenkinti előterjesztésére vonatkozó határozati javaslatait. Széll Ákos jegyző (olvassa): Honvédségi intézetek. Rendes kiadások: XXL fejezet, 2. czím. Kiadás. Központi ruharaktár 44.597 forint. Szederkényi Nándor jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem a most felolvasott tételhez akarok hozzászólni, hanem a honvédelmi minister igen t. képviselőjének tegnapi beszédjére vagyok kénytelen némely megjegyzést tenni, még pedig ennél a tételnél azért, minthogy azt a beszédet a vita bezárása után voltunk szerenesések hallani. Kénytelen vagyok pedig arra észrevételeket tenni, mert olyan közjogi tanok és felfogások nyilvánultak abban a beszédben, a melyeket arról a helyről elmondva, a kormány képviselőjének szájából hallva, megjegyzés nélkííl hagyni nem lehet. (Halljuk! Halljuk I) A t. államtitkár úr szerint a honvédség műszaki csapatokkal való ellátásának kérdése a delegatíoban volna megoldandó. 23*
