Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-65
12 65. országos ülés 18! Lázár Árpád jegyző : Madarász József! Madarász Józsefi T. ház! Ismervén a vallás- és közoktatásügyi minister úrnak hazánk alkotmányos szabadsága és nemzeti művelődése iránti fogékonyságába legkevésbbé sem kételkedem azon, hogy jó néven fogja venni, midőn csalatkozom az előttem szólt t. képviselőtársam abbeli óhajtásához, hogy vegye a t. minister úr figyelembe egészen általánosságban a t. képviselőtársam által egyes tanintézetekre nézve előadottakat. Nekünk közoktatási ügyünkben nem arra kell törekednünk, hogy a polgárokat külön osztályokká alakítsuk, külön osztályokba neveljük; (Úgy vaníaszélso baloldalon.) hanem arra kell törekednünk és azt hiszem, a t. minister úr főfigyelmét arra fordítandja, hogy hazánk összes ifjai felekezet-, nyelv- és bármiféle különbség nélkül oktattassanak és neveltessenek hazánknak munkás, értelmes, jellemes, szabadságszerető és művelődésre törekvő polgáraivá. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek azok az okok, a melyek miatt hozzájárulok a t képviselőtársamnak az egyes intézetekre, valamint a tanárokra vonatkozólag kifejezett abbeli óhajtásához, hogy beesüljük meg tanárainkat és becsültessenek meg a törvényben is; legyen nekik kellő díjazásuk és vétessenek ki abból a helyzetből, a mely szerint egyikük vagy másikuk rangkórság vagy bármi által indíttatva, meg akarja, magát különböztetni a többitől. Hogy felszólalok, épen az a tekintet vezérel, mert ismerem a t. minister úrnak szíves hajlandóságát arra, hogy gyermekeinket, e haza polgáraínak gyermekeit a középiskolákban mind tesileg, mind szellemileg a haza hű polgárainak akarja oktatni és neveltetni. Ai*ra nézve ajánlatosnak tartom felhívni a képviselőházat és a t. minister úr figyelmét, hogy a mai viszonyok közt, ha, a tanítás rendszere az oka, ha a tananyag az oka annak, hogy hazánk fiatalsága a tanulás által túl vau terhelve és a testi edzésre nézve kevés idővel bír: e két tekintetben iparkodjék segíteni a tanulóság sorsán. Először a testi edzésre nézve a t. minister úr igen helyesen és jótékonyan intézkedett már a tornatanítás népszerűsítése és az egész országban általános elterjesztése által. Nem csatlakozhatom a pár nap előtt itt felhangzott felszólaláshoz, hogy a múlt évben tartott országos tornaverseny olyan elhibázott lett volna; én nem így vélekedem. Jól tudom, hogy minden kezdetnek megvannak a maga nehézségei. (Helyeslés a szélsőbalon.) És ezen országos tornaversenynél az itteni fővárosi viszonyokon kivűl még maga a természet, az azon napokon uralkodott borzasztó zivataros, esős idő is járult ahhoz, hogy azt az eredményt nem mutatta azon verseny, a . junins 1-én, szerdán. melyet mindnyájan óhajtottunk volna. De meg vagyok győződve, hogy annak szellemi hatása megvolt. (Helyeslés bal felöl.) És felkérem a t. minister urat, hogy e tekintetben is folytonosan és minél tovább intézkedni méltóztassék, hogy mindenütt, a hol tanodák vannak, ezen tanodák igazgatói és tanári kara intézkedjenek, hogy a vidéken, a községek* ben és városokban, de különösen itt a fővárosban tanuló középiskolákba járó gyermekek és nemcsak ezek, hanem az elemi iskolákba járó gyermekek számára is legyenek bizonyos terek, a hol ők testi játékaikat naponként eszközölhessék. Én mondhatom, tapasztalásból tudom, hogy itt a fővárosban van most is néhány ilyen hely, hanem ha a gyermekek oda kimennek, ott mulatnak és játszanak pár napig, már a negyedik nap elébök áll a csősz és azt monja:Eza tér a tanács által bérbe van adva marhalegeltetésre ! (Derültség.) Állíthatom, hogy volt idő, a mikor egy általam ismert középiskolának tanuló ifjai egy óránál tovább gyalogoltak, hogy a város közepétől, a vámháztérről a meleg nyári időben eljuthassanak ama térre, a melyet a főváros nekik a múlt évi tornaverseny-gyakorlatok végzésére kijelölt. Ezek oly helytelenségek, a melyeken meg vagyok győződve, hogy a t. közoktatásügyi minister úr, figyelmeztetvén a fővárost, a melyről tudom, hogy hajlandó és képes is a közoktatásügy czéljaira áldozni, — segíteni fog. Továbbá arra kérem a t. minister urat, bárha jól tudom, hogy most alig lesz ideje e részben javaslattal előlépni, mert hiszen nemsokára a középiskolák két szaka egyesíttetni fog, a miknek minél előbb való megtörténtét én is óhajtom, de hosszú évi tapasztalataim után azon meggyőződésre jutottam, hogy azon szellemi túlterheltségnek, mely a középiskolai gyermekekre nyomasztólag hat, leginkább a latin és német nyelvek kötelező oktatása az oka. (Ellenmondás a jobboldalon.) Nagyon jól tudom, hogy ez ismét oly mondás, mely ellen bizonyára igen sokaknak van kifogásuk; de én azt állítom, hogy a gyermekeket igenis oktatni kell élő nyelvekre, azonban holt nyelvek tanulására kötelezni nem szabad azt a nemzedéket, a melynek csakis Vio vagy 10 /i<"> része veszi annak valaha hasznát. De ha a t. ház korainak tartja is még most, mit később nem fog korainak tartani: minden esetre felhívom a t. közoktatásügyi minister úr figyelmét arra, hogy nyelvében él a nemzet. Hiszen önök bókoltak Commenius ünnepén azon tannak, hogy az idegen nyelvek szükségtelen oktatása által ne engedjék elrontani gyermekeiknek nemzeti sajátságait, jellegét, természetét és én azt állítom, hogy még ha szükségesnek tartják is önök a latin és a német nyelvek
