Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-65
86. országos Ülés 1892, június 1-én, szerdán. 11 rangosztályba tartozik ? (Derültség bal felöl.) Elbámultam azon, hogy niikép kerülhet ily kérdés elő. Azt hittem, hogy csak tréfás társalgás az egész, a melynek a közéletre egyáltalában semmi befolyása sincs. És most tíz esztendő múlva oda jutottunk, hogy már nemcsak azon képviselő urak, hanem Magyarországon mindenki azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy milyen rangosztályba tartozik. Hogy e mindenütt mutatkozó vágy kielégítést találjon, midőn a tisztviselők fizetésének javítása törvényjavaslat alakjában került szőnyegre, nemcsak avval méltóztatott foglalkozni a t. kormánynak, hogy miképen javíttassék a tisztviselők fizetése és fizetésük minő osztályba tétessék, hanem ugyanakkor — miután íigy látszott, hogy e vágyakat csupán pénzzel nem lehet kielégíteni — rangosztályokkal gondolták a hiányzó összegeket pótolhatni, tehát rangosztályok lesznek itt is. Meg vagyok arról győződve, hogy e körülmény a tisztviselőkre is kártékony hatást gyakorol, de végtelenül veszedelmesnek és károsnak tartanám, hogyha e rangkórság bevitetnék a tanári kaiba is, a melynek kezébe a. magyar ifjúság nevelése van letéve. (Helyeslések a baloldalon.) Hogy egyes dolgokra rámutassak, bátor vagyok magából a javaslatból idézni azt, hogy például a polgári iskolák tanárai a 10, és 11. rangosztályban vannak, de ugyanazon qualifiea tiot követelik tőlük — tudva levő dolog — mint. a melylyel a felsőbb leányiskolák tanárai bírnak. Vannak ezeken kívül középiskolai tanárok, a kik a VIH— IX. ragosztályba tartoznak s végül vannak egyetemi tanárok, a kik rangosztály tekintetében — mert a rangkórság dívott egy időben a kolozsvári egyetemen is — magasabb osztályba helyeztettek; azt ugyan, hogy melyikbe, nem tudom, nem vagyok járatos a dologban és csak ezentúl fogom majd megtanulni. (Derültség.) Kiss Albert: No no! (Élénk derültség.) Horváth Gyula: Mondom, eddig még nem vagyok járatos benne, de azt hiszem, hogy a VI. vagy VII. rangosztályba vannak téve. Már most, ha olyan kastokat akarunk teremteni, a milyenek hátsó Indiában vannak, a hol nemcsak az egyik kastból, hanem egyik kast alosztályából sem lehet átlépni a másikba, akkor teljesen jól van ez így, mert a tanároknak, úgymint a polgári iskolai, reáliskolai, leányiskolái tanároknak olyan rangosztályzatot adnak, a melyből megmozdulni lehetetlen, mert akármilyen tudományos ember legyen is, a míg minden tizenötödik rangosztályban levő hívataluok szorgalma tehetsége és képessége által feljuthat a második rangosztályba, addig az a polgári iskolai tanár megmaradóit, ahová fizetésének megállapításakor helyezték. Veszedelmesnek tartanám, t. ház, ha a tanárokra nézve rangosztály állapíttatnék meg, a mely mellett nem az kölcsönözne nekik tiszteletet, állást és positiot, hogy elvállalt dolguknak miként felelnek meg, hanem az, hogy milyen rangosztályba helyezik őket. Kérem tehát a minister urat,méltóztassék kivenni a tanárok rangosztályát a törvényből s a tanárok fizetését, a hogy a természetnek meg is felel, attól egészen külön megállapítani. Ez alkalommal bátor vagyok még rámutatni arra is, hogy milyen rangkórság mutatkozik még ott is, a hová úgy a minister úr. mind az államtitkár űr figyelme is kiterjedhet. Eltekintek attól, hogy milyen üdvös a magyar közoktatás ügyére az, hogy a FerenczJózsef-intézet növendékei spádékat hordanak, (Derültség a baloldalon) hogy egyáltalában menynyire meg nem férő intézet ez a magyar közönség gondolkodásával — legalább a múltéval — épen úgy, mint a Mária Terézia által alapított bécsi Theresianum, a melynek hibáit ott is érzik s itt is látjuk kinövéseit a nevelésben; de mi szükség van ma a XIX. század végén ilyen intézetek felállításával a kastokat elválasztó különbségeket még szembeötlőbbekké tenni? Hogy ez a kast-szellem ott mennyire jelentkezik, mutatja az, hogy mindegyre olvasom, hogy a FerenezJózsef-inlézet kormányzója. (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Méltóztassanak komolyan meggondolni, vájjon az nem a legeomicusabb dolgok egyike e, hogy ma már ilyen »intézet kormányzója«-féle czímeket találnak ki. (Úgy van! a, baloldalon.) Hiszen a legtudományosabb férfiak meg voltak azzal elégedve, hogy tanároknak nevezzék őket és ha egy intézetet jól vezettek, hoj;y igazgató legyen a nevök. Most mindenféle nevet feltalálnak, a mely a dolgot még comicusabbá teszi és ezt beviszik az iskolákba is. Meg vagyok róla győződve, ha a t. minister úr komoly figyelmére méltatja ezt a kérdést, akkor azzal a jóakaró buzgóságáv.d, mely minden tényében vezérli és szakférfias önállóságával, mely mint tapasztalni szerencsém volt, mindig kifejezésére jut s a midőn belátja azt, hogy egyik vagy másik úton a kellő czélt el nem éri, akkor van bátorsága a másik utat választani: higgadt meggondolással és komoly erélyével meg fogja tudni menteni hazánkat ettől a most elharapózó veszedelemtől. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.)
