Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-45
54 45 orszrtgoB fllés 1802. május 4-én, szerdán. esetre legegészségesebb irány az, hol a tőke és munka a viszonyoknak megíelelőleg helyesen elosztva alkalmazta tik. (Altalános helyeslés.) Ezen előbb említettem szakiskolákkal kapcsolatban, szerény nézetem szerint, lehetne oly telepeket is létesíteni, melyen az illető vidéken jónak bizonyult kipróbált terményfajok magvai vetőmagúi a kisbirtokosságnak ingyen szolgáktattatnék ki, (Általános helyeslés.) továbhá lehetne a]agcsövezéshez szükséges csöveket készíttetni, hogy a birtokosság ezekhez könnyen juthasson. (Helyeslés jobb felöl.) Felszólalásomat ezek után azon kéréssel zárom be, melyet a t. földmívelési minister úrhoz óhajtok intézni, hogy méltassa figyelemre az általam itt előadottakat s a mennyiben módjában áll, törekedjék arra, hogy ilyen népies jellegű vidéki földmíves szakiskolák lehetőleg mielőbb s minél nagyobb számban állíttassanak fel. (Általános helyeslés.) És végül engedje még meg nekem a t. minister úr, hogy jóindulatát kikérjem agy Torda-Aranyos vármegyében, Tordán felállítandó ily szakiskolára, mely a már ott fennálló s az illető vidékre nézve igen jótékony hatású bikateleppel lenne kapcsolatba hozható. Ezek után a földmívelési tárcza költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. ház ! A földmívelési tárcza azon egyetlen tárcza, melynél az országban levő pártokat egymástól nem választják el nagy elvi ellentétek; köztük a különbség abban áll, hogy az egyik gyorsabb tempóba kívánja a haladást, a másik több irányban kívánja a ministerium hatáskörének kiterjesztését; az egyik a földmívelés ezen, a másik azon ágát tartja felkarolandónak és fontosabbnak. Abban azonban egyetértenek az összes pártok s azt hiszem, a t. kormánypárt is, hogy az áldozatok, melyeket államunk eddig a földmívelés érdekeinek előmozdítására hozott, nem állanak arányban azon nagymérvű követelményekkel, melyek múlhatatlanul kielégítendők, hogy amaz óriási versenyben, mely minden téren s így a földmívelés terén is folyik, a küzdtérről le ne szoruljon és más államok által annyira túl ne szárnyaltassék, hogy mint anyagilag szegény és elmaradott államnak Önállósága is veszélyeztessék. Minden állam azon irányban szokta legnagyobb tevékenységét kifejteni, melyben magát legerősebbnek, a versenyre legképesebbnek érzi. Csodálatos tehát, hogy hazánkban épen a földmívelés, melynek minden kedvező feltétele megvan, nem részesült azon felkarolásban, melyet mint nemzeti gazdálkodásunk legfőbb alapja, méltán megérdemel. (Úgy van! bal felöl.) Ha át- , tekintjük törvényeinket és átnézzük állami költségvetésünket, arról kell meggyőződnünk, hogy arónylag csekély azon törvények száma, a melyek a földbirtok érdekében hozattak (Igás! Ugy van ! bal felöl.) s valóban elijesztő csekélyek azon összegek, melyeket a kormány évenkint a földmívelési és az ezzel kapcsolatos érdekek előmozdítására fordít, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) mintha csak az állam is abban a hibában szenvedne, a melyben, sajnos, sok mezőgazdánk szenved, hogy mindennel inkább foglalkozik, mindent inkább tanult, mint mezőgazdaságot, a mi pedig életfeladatát képezi,, arról azt hiszi, hogy ez magától is megy. (Igás! Úgy van! baloldalon.) Ha valahol, úgy e tárczánál van értelme annak, hogy azon képviselők, a kik a nép közt élnek, a kik a mindennapi életet folytonos változásában és átalakulásában ismerik, elmondják panaszukat és előadják nézeteiket, mert hisz a hivatalos jelentések nem mindig felelnek meg a valóságnak, sokszor eltérők, mert sokszor a legjobb akarat mellett is nem zárkózhatnak el bizonyos elfogultságtól s néha czélzatosságtól azok, a kik készítik. A helyes közgazdasági politikának ki kell terjednie mindenre, a mi a közgazdasági élet terén felmerül, figyelemmel kell kísérni a birtokviszonyokat, azok átalakulásait, a népesedési mozgalmat, (Igaz! Úgy van! baloldalon) a termési és értékesítési viszonyokat, az egyes termelési ágak fejlődését s a gazdasági ismeretek terjesztését, szóval mindazt, a mi a közgazdasági élet alakulására befolyással bír. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A mi hazánkban a földbirtoknak a birtokosok közti megoszlását illeti, e tekintetben a statisztikai adatok azt tanúsítják, hogy az országra nézve káros procedúra van folyamatban, mert kétségtelen tény az, hogy a valódi értelemben vett középbirtok fogyott, a mennyiben a az a régi felvételek szerint az ország területének 14'29%-át képezte, míg ellenben az. újabb feltételek szerint 12-51%-át képezi; a latifundiumok száma ellenben növekedett, a mennyiben a régi felvételek szerint azok az ország területének 8'44%-át képezték, az újabb felvételek szerint pedig 9-8°/°-át képezik. Azt hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni, hogy minden államnak érdekében áll az, hogy a középbirtok a többi birtokokkal helyes arányban legyen, (Helyeslés a baloldalon.) mert a középbirtok az, a melyen valódi belterjes gazdálkodás folytatható, a középbirtok az, a mely egy gazdaságilag képzett egyénnek egész tevékenységét igénybe veszi és kitölti és mert politikai szempontból a közbirtokos osztály adja az államnak a legfüggetlenebb és az önkormányzatra legalkalmasabb elemeket. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Különösen fontos ez hazánkban,
