Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-64

456 ®** orsíágos ülés 1892. május 3l-én, kedden. ugyanabba a nagy figyelembe, a milyenben az igen fontos népoktatási és középiskolai oktatást is részesítette, a melyek már törvényhozásilag is szabály oztattak. Már pedig, azt hiszem, hogy a legmagasabb oktatás, a cultura ezen fontos, tényezője szintén megérdemli az országgyűlés gondoskodását, meg azt, hogy ezzel a törvényhozás behatóbban foglalkozzék s annak hosszú ideig való halogatása annál inkább kikerűltessék, mert az a sajátszerű jelenség áll előttünk, hogy jelenleg épen a kolozsvári egyetemre nézve alkotott törvénynél fogva a budapesti és kolozsvári egyetemeken a félévek kezdeteinek és végének időpontjai sem egyeznek meg teljesen egymással, mi az egyik egyetemről a másikra való átlépést az év folyamán, jelesül a két félév között felette megnehezíti, vagy legalább is mulasztásokkal jár. Annál inkább ajánlom tehát a t. minister úr figyelmébe, hogy az egyetemnek reformja egész kiterjedésében mielőbb törvényhozási úton szabályoztassék: a tételt különben elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Széll Ákos jegyző: Körösi Sándor! Körösi Sándor: T. ház! Előttem szólott t. képviselőtársam, Sághy Gyula annyi kérdést vetett itt fel az egyetem tételénél, hogy azok mindnyájára refleetálni nem szándékozom. (Halljuk! Halljuk!) Csak azért szólalok fel minden előkészület nélkül, mert t. képviselőtársam azzal vádolt bennünket, hogy minket nem érdekel a legfontosabb ügy, a cultura ügye. Hogy tehát ez a vád ne érjen engem is. kijelentem, hogy nemcsak hogy érdekel a cultura ügye, nemcsak hogy végighalgattam az ő beszédét, (Élénk derültség.) hanem még arra is vállalkoztam, hogy ez alkalommal fel is szólaljak, noha erre nem készültem el. Oly tárgy ez, t. ház, hogy minden előkészület nélkül igen hosszasan tudnék róla itt a ház előtt értekezni. Népiskoláinkat, középtanodáinkat már rendeztük — nem mondom, hogy javításra nem szorul ez a rendezés, — de hogy a legfelső oktatásra vonatkozó törvényünk még e mai napig sincsen, mindnyájunk előtt ismeretes dolog. Már pedig rendezhetjük mi az elemi oktatást, rendezhetjük a középtanodák szervezését, igaz, hogy ezek is mind ismeretterjesztő intézetek; de egy országnak culturmagaslatát az egyetemek, a magasabb tanintézetek adják meg. Olyanok ezek az egyetemek, mint a természeti világban a hegyek. A nap is a hegyeket sugározza be először a maga fényével és csak a hegyek tetejéről terjed el a világosság a völgyekbe. Az iskolákkal is így vagyunk. Az egyetemeken süt be először is a tudomány világa és onnan terjed azután szét a középtanodákba és elemi iskolákba. Ha tehát nem iparkodunk felsőbb tanintézeteinket mielőbb szervezni és a létezőket a tudomány magasabb fokára emelni: az elemi iskolákba, a középtanodákba sem fog a tudomány világa besugározni. Hosszasan nem akarok beszélni erről, nem kívánok ezúttal mélyebben bocsátkozni ennek a dolognak érdemleges vitatásába. Csak azt akarom mutatni, hogy íme még arra is képes vagyok, hogy felszólalok most, mint a ki az egyházpolikai kérdések hosszas vitatása alatt oly mélységesen hallgattam. Lehetetlen azonban az előttem szólt t. képviselőtársamnak előadására egy pár észrevételt nem tennem. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselőtársam ugyanis felhozta az egyetemeknél levő tandíjakat, melyeket eddig a tanárok élveztek és hogy most az eltöröltetett. Szerintem igen helyesen történt ez, mert csakugyan sok egyenetlenségnek és igazságtalanságnak volt ez az okozója. Ezt maga is elismeri t. képviselőtársam. Mert míg — a mint felhozatott — a tanár a tandíjakat szedte, addig azon iparkodott, hogy mindegyik tanuló őt halgassa, ha pedig nem nála iratkozott be, akkor a vizsgákon megbuktatta. Nagyon helyes tehát, hogy ilyesmi már többé nem történik és ezzel magasabb tanintézetünkbe egy valóságosan jótékony reform hozatott be. Óhajtom, hogy egyetemi tanáraink olyan anyagi helyzetbe jussanak, hogy mindenféle hatalomtól, legyen az felső vagy alsó hatalom, független legyen állásuk és hogy a tudományt mindenkitől függetlenül, szabadon terjeszthessék és szabadon kutassák a tudomány igazságát. De midőn azt kívánom, hogy jó anyagi helyzetbe jussanak, meg fognak bocsátani a t. tanár urak, ha másrészről azt is kívánom, hogy ők is megfeleljenek kötelességeiknek, a tanórákat tartsák meg és ne félórára menjenek be az előadási terembe (Igaz! Úgy van!) és különösen tegyék meg azt a szíves szolgálatot ennek a szegény magyar nemzetnek, hogy a tudományokat is magyar nemzeti szellemben iparkodjanak művelni. (Élénk helyeslés.) Általában, ha a t. egyetemi tanár uraknak kézikönyveit kezembe veszem — tisztelet a kivételeknek — mindig úgy szoktam tenni, hogy először lefordítom azt németre és akkor tudom meg, hogy tulajdonkép mit akarhat. (Derültség.) Mert annyira alávetették magukat a t. tanár urak a német irodalomnak, hogy a mi egyetemünk úgyszólván mintegy mellékiskolája a német egyetemeknek és tudománynak. Nagy becsülője és tisztelője vagyok a német tudományoknak, de engedelmet kérek, Németországon kívül másutt is van tudomány. (Igaz ! Úgy van!) Méltóztassék valamely tudomány körében egy könyvet kézbe venni és azt fogják találni, hogy a mit a német ködös, homályos definitiovai