Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-64
64, országos ülés 1892. májns 31-én, kefldru. 4,55 Nem látok tehát okot arra, liogy most a betöltésnél a nyilvánosságtól eltekintsünk; ép azért óhajtottam a kérdést behatóbban megvilágítani, hogy a t. minister ár figyelmét ráirányozzam, hogy a kérdést általános megnyugvást biztosító módon legyen alkalma eldönteni. Visszatérve arra, a mit Thaly t. képviselő úr az orvosi facultas ügyében mondott, azt a kérdést én is ajánlom a t. minister úr figyelmébe, óhajtom, hogy azon tanároknál, kik intézetekben és gyakorlatokkal vannak elfoglalva, még bizonyos anyagi ösztönzés se hiányoznék, ha majd a tanári javadalmazás rendszere végleg meg lesz állapítva, hogy fokozottabb működésükhöz képest bizonyos arány szerint megállapítható jutalomban részesíttessenek. Ezt csak a jövőre nézve hozom fel, mert azt hiszem, hogy az igen t. minister úrnak általunk elismeréssel fogadott nyilatkozata után nem lehet messze az az időpont, a mikor e kérdés a törvényhozás útján végleges szabályozást nyer. Engedje meg a t. ház, hogy végül az egyetemi szakoktatás érdekében elég fontos, bár nem belső tudományos életére vonatkozó, de erre nézve mégis nagyfontosságú kérdést is megpendíthessek. (Halljuk! Halljuk!) Ez az egyetemi épületnek kérdése. Áz igen t. minister úrnak buzgó és jóakaratú elődje nagy érdemeket szerzett magának a budapesti egyetem tudományos niveaujának emelése tekintetében az által, hogy az egyetemet kiváló jó felszerelésű, a modern igényeknek minden tekintetben megfelelő épületekkel látta el. De mégis vannak még e tekintetben számos hiányok is, a melyek pótlásra várnak és én nem kétkedem az igen t. minister úrnak általában ismert ügybuzgólkodásában és jóakaratában, hogy ezen hiányokat minél rövidebb idő alatt törekedni fog pótolni; de vannak nem oly hiányok, melyek annyira elodázhatlanok, azért azokra épen azért kívánom már most felhívni a t. minister úr figyelmét, hogy a jövő budgetben, vagy esetleg póthitel útján előbb is gondoskodni méltóztassék ezeknek pótlásáról, mert ez állapotok tovább már tarthatatlanok. (Helyeslés hal felöl.) Itt van a központi egyetem épülete. Talán ez az egyetlen, a mely az egyetem czéljaira emelt épületek közt teljesen elhibázottnak mondható. Más országokban az egyetemeknek tágas helyen, tereken vagy kertekben szoktak épületet emelni, nálunk pedig még az udvart is beépítették, úgy, hogy a sötét termeket sem az oktatás, sem a vizsgázás czéljaira nem lehet használni a látó érzék veszélyeztetése nélkül. (Helyeslés bal felöl.) Legczélszerübb volna a belső udvari szárnyat egyszerűen lebontani, hogy ez által a többi részek levegőt és világosságot nyerjenek. Évek óta nincs az egyetemnek díszterme s így közgyűléseit, ünnepélyeit a főváros közgyűlési termében tartja a fővárosi hatóság vendégszeretetéből. Ezen mielőbb segíteni kellene, mert már csak szépészeti szempontból sem volna szabad az egyetem terét sokáig beépítetlenül hagyni. (Helyeslés bal felöl.) Nem tudom, mi az intentioja e tekintetben a t. minister úrnak, de egyre nagyon kérem. Méltóztassék úgy gondoskodni az építkezésekről, hogy mire a millennium elkövetkezik, 1895-ben kész legyen az épület, (Helyeslés bal felől.) mert méltóztassék elhinni, ha ez alkalomra külföldi tudósok jönnek ide és megszemlélik az egyetemet, pirulnunk kell, hogy még díszterme sincs az egyetemnek, hanem puszta falak meredeznek az egyetem terén. Azért ismételve kérem a t. minister urat, hogyha másként nem lehet, póthitel útján segítsen ez állapotokon. De van még egy körülmény is, a melynél fogva a központi egyetem épületét e tekintetben elhibázottnak tartom s ez az, hogy azon nagy hallgatóság számára, mely a budapesti egyetemet frequentálja, különösen a jogi kaiban, nincsenek elég nagy termeink. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Bizonyára nem ismeretlen az igen t. minister úr előtt, hogy ezen karban igen sok tanárnál a hallgatóknak alig fele fér be a tantermekbe; hogyan lehessen tehát őket szorgalmas látogatásra szorítani, ha nem tudunk elegendő helyet adni a tantermekben, hogy a tanár előadásait hallgathassák. Helyén való volna egy egészen új épület felépítése is, de nem akarok ilyen indítványt tenni, mert meglehet, hogy ennek számos financiális vagy egyéb akadályai lehetnek; de van még egy körülmény, a melynek útján szintén segíteni lehetne a bajon. Fel lehetne használni e czélra azt a körülményt, hogy az egyetem mellett levő zálogházat kitelepítik s így e helyütt lehetne megfelelő adaptatio útján a czélnak megfelelő tantermeket létesíteni s a két épületet aztán folyosóval összekötni. Ha másképen nem tud a minister úr segíteni a bajon, ezt az eszközt ajánlom megfontolásra. Még egy épületről óhajtok ez alkalommal szólni, a mely szintén tervbe van véve, de a mely a kisajátítás miatt haladékot szenvedett. Es ez a kórboneztani anatómiai intézet kölcsönös czélszerű elhelyezésének kérdése. Különösen a kórboneztani intézet, mely pedig a leendő orvosokra nézve roppant fontossággal bír, jelenleg oly localitásban van, hogy a hallgatóságnak alig a fele nyerhet benne elhelyezést. Jó volna tehát, ha a minister úr a kisajátítás és új építkezés gyors eszközlésével törekednék ezen a bajon is mielőbb segíteni. Midőn ezzel felszólalásomat befejezem, még egyszer és újból figyelmébe ajánlom a t. minister úrnak, hogy részesítse az egyetemi reformokat
