Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-64
450 61. orszíícos ülés 1892, !. májns 31-én, kedden. (Ellenmondás és mozgás a jobboldalon.) Nem így van ez Berlinben, ott van például a Virchow esete. Én tehát a t. minister árnak concret tapasztalatok alapján s az illetékes tényezőkkel történt érintkezésem folytán bátor vagyok e körülményt a leczkepénz arányosítása dolgában figyelmébe ajánlani, hogy a karok és tanszékek különféleségét méltóztassék figyelembe venni, mert még ugyanazon karban is nagyon különböző a tanszékek természete és különösen oly szakmában, minő az orvosi, méltóztassék tekintettel lenni azon viszonyokra, hogy azon elsőrangú szakférfiaknak, a kikkel dicsekedhetünk, áldozataikat s anyagi veszteségüket lehetőleg kárpótoljuk, mert azon tudományágak is egyforma arányban részesülnek ebben, a melyeknek művelői nem fejtenek ki annyi munkásságot, nem fordítanak annyi időt kathedrájuk betöltésére. (Helyeslés bal felől.) A módokat természetesen a t. minister úr lesz hívatva megállapítani, a mint igen helyesen megtalálta a kezdeményezés útját. A másik körülmény, a melyet a t. minister úr figyelmébe ajánlani bátorkodom és illetőleg kérdést intézni hozzá: az egyetem orvosi szakával összekötött klinikák és általában közkórházaink ügye. A míg a többi művelt államokban a fővárosok vagy általában olyan városok kórházai, a hol egyetemek vannak, első sorban a tudománynak állnak rendelkezésére beteganyagukkal, hogy ezzel a jövendő orvosi kart, a legritkább betegedési eseteket is tekintetbe véve, kellőleg kiképezzék: addig nálunk — fájdalom — a kórházak nem is a közoktatásügyi, hanem a belügyministeri ressortba tartoznak. Budapesten az egyetemi klinikán kívül, mely aránylag csekély beteglétszámot fogadhat be s a nép alsóbb rétegeiben nem is tudnak létezése felől, vagy csak szűkebb számmal speciális osztályokra van berendezve, a főváros egyéb kórházaiba kerül a betegek igen nagy tömege, úgy mint a Rókusba és más kórházakba, elannyira, hogy mikor az egyetemen valamelyik kük vagy belgyógyászati tanár ritkább betegségi esetet akar magyarázni tanítványainak, nincs honnan vegye a beteget, ha csak a Rókusból nem hozat egyet. Hogy ennek eleje legyen véve. történt az az intézkedés, hogy az egyik sebészeti osztályt, a Lumnitzerét áttették a Rókus-kórházba, gondolom, a fővárossal kötött conventio alapján, de a mely conventio zárt határidőhöz, 10 esztendőhöz lévén kötve, azt hiszem, nemsokára lejár. Kérdem a t. minister urat: méltóztatott-e már intézkedni arra nézve, hogy a mikor az elhalt Lumnitzer tanár nagyfontosságú tanszéke be fog töltetni, az egyetemnek a beteganyagot a klinika szolgáltassa, vagy a mi sokkal jobb megoldási mód lenne, a fővárosi kórházakat a közoktatásügyi minister vegye át a belügyministeriumtól ? Akkor el lenne érve az, hogy úgy, mint másutt történik, az egyetemi kórházakkal kapcsolatban minden gát és akadály nélkül lehetne kiképezni a jövendő orvosi kart. Azt hiszem, hogy ez elég fontos tárgy arra, hogy érdekeljen bennünket és hogy a minister úrtól felvilágosítást nyerjünk arra nézve, hogy miben áll ez az agy; hogyan gondolkozik róla s hogy a most említett Lumnitzer-féle sebészeti osztályt ott hagyja-e, a hol most van, vagy miképen szándékozik jövőre ellátni az egyetemi klinika tanítási czélokra beosztott kórházait betegekkel? Ez a kérdés a legszorosabban összefügg a magyar tudományos egyetem egyik karának érdekeivel s ezért hívom fel rá a minister úr figyelmét. Magát a tételt megszavazom. (Helyeslés a szélsőbálon.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk.') Örömmel hallottam a t. képviselő úrtól, hogy az általam initiált új leczkepénz-rendszer egészében megfelel s hogy nagyban azt eredményezte, a mit vártunk a változtatástól. Elismerem másrészt a magam részéről, hogy az új rendszer életbeléptetése bizonyos átmeneti nehézségekkel járt, melyekkel meg kellett küzdeni s egyúttal constatálom, hogy ezen átmeneti nehézségeken már túl is vagyunk, úgy, hogy most már rendes medrében folyik le az egész ügy. (Helyeslés.) A t. képviselő úr a maga részéről azon kívánságot fejezte ki, hogy mihelyt a gyakorlatban meg van állapítva, hogy ez a rendszer megfelel, megfelelő előterjesztést tegyek a törvényhozásnak oly czélból, hogy ez a rendszer törvény által is szentesíttessék. A t. képviselő úr ebben a tekintetben egészen az én meggyőződésemnek megfelelően nyilatkozott, midőn ezt kívánatosnak jelezte. Mert hiszen már akkorában, midőn először tettem erről a rendezésről jelentést a t. háznak, magam is kiemeltem,hogy mihelyt a gyakorlat által meg lesz állapítva az általam inaugurált rendszernek helyessége, azonnal javaslattal fogok járulni a t. ház elé, hogy az törvénynyel is biztosíttassék. Most már két éve, hogy ez a rendszer be van hozva ég reményem van, hogy a közelebbi időben ebben a tekintetben eltőterjesztést fogok tehetni a törvényhozás elé, a mely előterjesztésben az egyetemnek általam is nagyon szükségesnek talált autonómiája is kellően meg lesz óva. Ez mindnyájunknak a meggyőződése ég biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ennek megfelelő dispositiokat minden esetre fel fogok venni f abba a törvényjavaslatba. (Helyeslés.) Áttérve már most a részletekre, melyeket a
