Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-64
440 ***• T^ zá g°s iiiés 18ÍÍ2. május 81-én, kedden. gozott torvényjavaslat is azon a nyomon halad, j a melyet én kijelölni szerencsés voltam. És ha míg egyrészt a vallásszabadságot és a felekezetek egyenjogúsítását kimondja: addig másfelől gondoskodik arról, hogy az állam jogai és a kormány felügyeleti joga sértetlenül fentartassanak. A t. minister ár kijelentvén, a mit nagy örömmel hallottunk, hogy határozati javaslatomat nem ellenzi és habár annak legközelebb eleget tenni nem képes is, mindamellett elvállalja azon kötelességet, hogy azt alkalmas időben megvalósítsa, a t. minister úr, mondom, ez által mintegy jelezni kívánta az akadályokat, a melyekkel meg kell küzdenie, ha a vallás szabad gyakorlatáról és a felekezetek egyenjogúságáról törvény alkotását kezdeményezi. Elismerem, hogy a kormánynak joga van megválasztani az időt, a mikor valamely intézkedést tenni szándékozik. De legyen szabad figyelmeztetnem a t. minister urat, hogy a nehézség, a mely netalán szeme előtt lebeg, nem oly nagy, hogy azt rövid időn le ne küzdhesse. Először is én úgy látom — s erről meggyőzött ezen hosszas, de nem meddő vita — hogy az alapelvekre nézve köríübelííl nincs közöttünk eltérés. A kérdés megért, de van egy munkálat is, melyet a t. minister úr bátran elfogadhat zsinórmértékül: az a törvényjavaslat, melyet már többször említettem, a melynek szerzője az 1873-ban kiküldött bizottság s a melyben gondoskodva van, a mint már mondottam, a vallás szabad gyakorlata mellett az állam jogainak teljes megóvásáról, (Úgy van! a szélső baloldalon.) kimondván abban, hogy a netalán újonnan keletkező hitfelekezetek tartoznak nemcsak hiteíveiket, hanem egyházi szervezetüket is a kormánynak bemutatni és csak ha ezek az állam ezéljaival s a fennálló törvényekkel ellenkeznek, lesz joga a kormánynak azok alakulását, illetőleg fennállását ellenezni; más esetben, ha hitelveik sem az állam czéljait és érdekeit nem sértik, sem egyházi szervezetük a fennálló törvényekbe nem ütközik, azoknak a szabad vallásgyakorlatot a kormány megengedni tartozik. De nemcsak azért kérem a t. minister urat, hogy ne késsék Ígéretének beváltásával, hanem kérem különösen a mostani kedvező hangulatra való tekintettel. Az állambölcseség azt kívánja, hogy a közvéleménynek oly lelkes támogatását, a minőre most számíthat, elenyészni ne engedje. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha az 1869dki és még az 1875-iki kormány is a szabadelvű áramlatot felhasználja vala, (Igás! Igaz! a szélsőbalon.) most, uraim, sem az elkeresztelési rendeletről, sem az 1868: LIV. tcz. revisiojáról, sem a zsidóknak receptiojáról nem kellene tanácskozni és nem léteznék semmiféle izgalom az országban, mert a vallási egyenjogúság azóta már a nemzetnek úgyszólván vérébe ment volna át, mivel a magyar nép, mint azt a múlt történelme is bizonyítja, ha ragaszkodik is saját vallásához, a türelmetlenség hibájában nem szenved (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József: Csak fel ne izgassák! Irányi Dániel: Használja fel a t. kormány (Malijuk! Halljuk!) a mostani kedvező állapotot annyival inkább, mert a jövőért senki sem kezeskedhetik. (Helyeslés.) Jöhetnek idők, (Halljuk! Halljuk!) mikor a közvélemény, ámbár rendkívül sajnálnám, e tekintetben is változást szenvedhet, de változhatnak az európai viszonyok is, melyek más teendőket állítanak előtérbe, annálfogva nagy mulasztás terhelné a kormányt, ha halogatná a reformot, a melyet ma, úgyszólván egyhangúlag kíván a képviselőház 8 a mely mellett a sajtó is oly elismerésre méltó egyhangúsággal küzd. Mondom, csaknem egyhangú pártolás nyilvánult a házban, volt azonban, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) egy-két elütő szó is azon t. tagtársaink részéről, a kik katholicus papi állásukra hivatkozva, tartózkodó állást foglaltak el indítványommal szemben. En minden embernek vallási meggyőződését tisztelem s annálfogva tisztelem katholicus barátaink, katholicus képviselőtársaink meggyőződését is, abba egyáltalán beleszólani nem kívánok; de legyen szabad arra figyelmeztetnem őket, hogy a katholicus egyház mindenütt és mindenkor, a hol és a mikor el volt nyomva és üldözésnek kitéve, a vallás szabad gyakorlatát követelte magának és követeli manapság is, követelte a római birodalomban a kereszténység kezdetétől egész Nagy Constantinig; követeitea reformatio után mindazon országokban, melyek az új hitre tértek és a katholicusokat egyenlő jogokban részesítem vonakodtak; követeli ma Oroszországban, a távol keleten is; követeli méltán azon buzgó és feláldozásukat tekintve csodálatra méltó hittérítők számára, a kik ott Isten igéjét hirdetni vannak hivatva. Azért, t. képviselőtársaim és mind azok, a kik netán velük együtt éreznek, fontolják meg, hogy következetlenség nélkül nem tagadhatják meg saját polgártársaiktól azt, a mit maguk számára idegen országban sürgettek és sürgetnek ma is. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Es jusson eszükbe a szentírásnak azon mindenha megszívlelendő tanítása : a mit nem akarsz, hogy mások tegyenek veled, azt te se tedd másokkal és a mit akarsz, hogy mások cselekedjenek veled, azt cselekedjed te is másokkal! Ezt ajánlom t. képviselőtársaimnak és mindazoknak, a kik velük netalán egyetértenek. Egyébiránt a szóban levő költségvetésnek a
