Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-61

61. országos fllés 1892, Vajay István: Én csak a tényeket constatálom, nem a felírási. Tisza István (olvassa): »Hazánkat a pogányság útjáról a kereszténység útjára kell visszaterelnünk* ; — miért is választásoknál »a fellépő jelölttől soha sem kérdezzék azt, hogy melyik párthoz esatlakozik«, hanem »hajlandó-e üldözött egyházunk jogait, érdekeit megvédeni«, 'benyújtandó törvényes alapon nyugvó kérelmeinket támogatni*. Egyet azonban mégis megjegyez és egy politikai part támogatását feltétlenül kizárja, mert: »Liberabs jelöltet egy valódi keresztény ember sohasem választhat.* Vajay István: Ál liberálist értett alatta, Tisza István: Sajnálom, hogy a t. képviselő úr közbeszólása azon kényszerhelyzetbe juttatott, hogy ezt a nyilatkozatot felolvassam, mert nem akartam rá hivatkozni. Polónyi Géza: Látszik, mert H zsebében volt. (Élénk derü'tség a bal- és szélső baloldalon.) Tisza István: Vannak emberek, a kik nem szoktak könnyelműen nyilatkozni és itt vannak náluk bizonyítékaik, hogy szükség esetén hivatkozhassanak azokra. Biztosíthatom róla és nincs joga senkinek szavaim Őszinteségében kételkedni, hogy nem vettem volna ki a zsebemből és nem hivatkoztam volna rá, ha a közbeszólás erre nem kényszerít. (Helyeslé- a jobboldalon.) Őszintén megvallom, t. ház, hogy ezen kérdéssel szemben kényes és nehéz helyzetben vagyok és szinte haboztam: vájjon felszólaljak-e e kérdésben ? Haboztam azért, mert más vallásfelekezetnek lévén tagja, könnyen kitehetem magamat azon félreértésnek, azon, szerintem méltatlan vádnak, hogy akkor, midőn a katholicismusnak szerencsére csak csekély kisebbségében nyilatkozó bizonyos tendentiák ellen állást foglalok, hogy akkor engem egy másik vallásfelekezet szempontja vezet. Megadta nekem a bátorságot arra, hogy ezen veszélylyel szembeszálljak, két dolog tudata; az egyik az, hogy a mennyire éles ellentétben találom magamat minden katholikus felekezeti irányzattal a politikai élet terén, ép oly élesen állok és állanék szemben minden oly irányzattal, mely a saját felekezetem egyoldalú felekezeti álláspontját kívánná a magyar állam, a magyar nemzet actiojába bevonni. (Helyeslés jobb felől.) És megadta nekem a bátorságot arra, hogy e veszélylyel szembe álljak még egy tudat, annak a tudata, hogy úgy is mint vallásos protestáns ember, úgy is mint magyar ember, igaz elismeréssel, igaz tisztelettel vagyok a római katholicus vallás iránt, (Általános helyeslés.) mint minden vallásos ember másnak a vallása iránt, mert május 'Jí-én, pénteken. 3^3 hiszen csak az lehet igazán vallásos ember, a ki más ember vallását is tiszteli Csanády Sándor: Ebben igazsága van! (Helyeslés.) Tisza István: És tisztelettel vagyok, mint magyar ember is, mert sokkal jobbau ismerem azt a szerepet, melyet a magyar nemzet egész történelmében le a legutolsó időkig a római katholicus egyház betöltött, semhogy ez egyház nagy érdemeit és hivatását a magyar állam történelmi fejlődésében el ne ismerném. Nagy érdemeket szerzett ez által a római katholicus egyház és nagy érdemeket szerzettek annak vezetői úgy a magyar nemzet, mint egyházuk szempontjából. Ertem ezt nem annyira azon külső előnyökre, azon díszes állásra, melyet társadalmilag és közjogilag is a római katholicus egyház Magyarországon elfoglal és a mely tekintetben bizonyára elmondhatjuk, hogy széles e világon egyedül áll; de értem azon belső erkölcsi előnyökre, hogy a magyar állam liberális actioja nem vallás-, nem egyházellenes, hanem elismeri az egyházat, mint a magyar culturalis, a magyar nemzeti életnek oly factorát, a melylyel karöltve haladva oldhatjuk meg közös feladatainkat. (Általános helyeslés.) A ki ismeri e tekintetben, t. ház, a continens többi államaiban a helyzetet; a ki látja azon nagy veszélyt, a mi abban rejlik, hogy a liberalismus majdnem mindenütt vallásellenes, atheista, a vallásosság pedig reactionarius s hogy az ezek közepette fejlődött új nemzedék két ellenséges táborra oszlott, a melynek horzsalkodása között a modern fejlődés erkölcsi alapja a legnagyobb mértékben meg van rendítve, az elmondhatja, hogy nagy jótétemény, nagy áldás ránk nézve, hogy mi, hála Istennek, nem jutottunk ide. Ezen szerencsés körülménynek két okban látom a magyarázatát. Az egyik az, hogy a XVIII ik század vallásellenes felvilágosodottsága hozzánk csak később, megtisztult alakban jutott el s mi sokkal távolabb állottunk annak idejében az európai szellemi élet központjától, semhogy azon harezot ebben az országban nekünk is végig kellett volna küzdenünk. De a másik és főok a római katholicus clerus vezéreinek történeti maguktartásában rejlik, a mely kivált 1790-től a legutóbbi időkig mindenkor constatálható. Sokszor előfordult, elő is kellett, hogy forduljon, hogy a haladás föltételei s a liberalismus követelményei egy vagy más ponton összeütközésbe jutottak a választhatlanságot képviselő egyház álláspontjával és a római katholicus cleras vezéreinek — igénytelen véleményem szerint — meg nem becsülhető' böicsesége és érdeme volt az, hogy ezen harezot egyházi