Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-60

362 60. országos ülés 1892. május 25-én, szerdán. és mentse meg a kormányt, midőn saját hibája miatt jutott kellemetlenségbe. Az államérdek a kormánytól azt követeli, hogy nagy stylű dispositiokkal, nemzetfentartó reformoknak és állam alkotó eszméknek biztosítsa az alapját. Ez a kormány hivatása. (Úgy van! bal felöl.) Mert úgy gyógyítani a fogfájást, hogy az megszünteti a momentán fájdalmat az egyik fognál, a többi fog pedig elkezdjen inogni és kipotyogjon, csak kontár ember képes. (Tetszés bal felől.) De még sajnosabb az a körülmény, t. ház, hogy a t. kormány e kérdéssel szemben másfél éven keresztül úgyszólván tanácstalanul állott. És valahányszor az ellenzéki sajtó szemére vetette a kormánynak, hogy fentart alakilag egy rendeletet, a melyet végre nem hajt, a félhivatalos sajtó másnap rendesen azzal kezdte, ho^iy »itt fontos állami és felekezeti érdekről van szó, békességes tűréssel várakozzunk, mig az egész egy helyes modus vivendivel lesz megoldva, a mely minden érdeket kielégít. Igaz, hogy ilyen modus vivendi nincsen, de majd lesz az új prímásnak. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A mikor aztán közeledett a cultusministeri tárcza költségvetésének tárgyalása, a félhivatalos sajtó egy czikkelyben kijelentette, hogy van egy biztos arcanum, van egy biztos modus vivendi, de nem árulja el, majd csak a költségvetés tárgyalása után. Ez eszembe juttatja az egyszeri orvost, a ki halálos betegágyánál azzal dicsekedett, hogy neki van egy biztos szere, a mely megmentené a beteget, de nem meri megmondani, mert attól fél, hogy örömében szörnyet hal. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Hát. t. ház, én megvallom, nagyon sajnálom, hogy épen a félhivatalos sajtó részéről Magyarország herczegprimásának neve e dologban olyannyira engageálva lett, mert az tapintatlanság és én ezt a sajtónak, nem pedig a kormánynak akarom tulajdonítani s a herezegprimást, a magyar katholicus egyház fejét naponkint meghurczolták azon nyilatkozattal, hogy a prímás egy biztos modus vivendivel fogja a dolgot rendezni. Én nem hiszem, hogy a t. kormány, valamint a múlt évben a püspökök hátán, úgy most a prímás hátán akarna kimászni a csávából. Én azt hiszem, hogy a félhivatalos sajtó kellőképen tájékozva nem volt és a prímásnak olyan modus vivendit tulajdonított, a milyennel a prímás nem bírt. A prímás (jsak a béke iránt való készséggel bírt s azzal a nemes intentioval, hogy esetleg Rómában való egyezkedés után tisztességes compromissuniot lehessen kötni az állam és az egyház közt. De azon »modus vivendi«, mely a lapok hasábjain napvilágot látott, úgy tíínik fel nekem, mint az escamoteur kezében á kártya és az ő ismeretes kijelentése : itt van a zöld király, ott van a zöld király, hol van a zöld király ? (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Ez nem mutatja azt. hogy a t. kormány ebben a kérdésben más tél évig egészen tanácstalanra állott? (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Azt mondja a t. minister úr, hogy a modus vivendi megállapítása a kormánynak egyáltalában nem okozott gondot. A kormány egyszerűen az ő souverain várakozó álláspontját foglalta el, a mely az állam tekintélyét megilleti? Várta, míg az illetékes tényező neki a modus vivendit elő nem terjeszti. Úgy látszik, hogy a cultusminister úr nem tudja, hogy a miniäterelnök űr megint az ő tudtán kivííl csinált itt politikát. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mert a kormány nem mindig helyezkedett a várakozás souverain álláspontjára. Éltekintve attól, hogy egy érsekünk Rómába is ment és pedig a mint akkoriban beszélték, kormánymegbízásból; Rampolla bibornok, nuntius levelet is irt a prímásnak, melyben határozottan így nyilatkozott: »A szentszék nem járulhat hozzá a vita elintézésének azon módjához, a melyet gr. Szapáry Gyula ministerelnök úr eminentiád elé terjesztett.* Rampolla levele tehát nyíltan kimondotta, hogy Szapáry propositioját nem fogadja el. És van a minister úr beszédének egy másik része is, a melyet igazán meglepetéssel olvastam. A minister ixr azt mondja ugyanis: elégtételére szolgál, hogy nagyon illetékes helyről kijelentették, hogy ő azzal a rendelettel bona fide járt el. Bona fide az cselekszik, a ki más eredményt ér el cselekedetével, mint a melyet szándékolt. Vagy többet vagy kevesebbet. A minister úr pedig előzetesen tudósítva volt a rendelet szerencsétlen következményeiről. Mert február 26-án levelet intézett Magyarország herczegprimásához; midőn ugyanis közzé akarta bocsátani az elkeresztelésirendeletet, felküldte a prímáshoz, hogy mint illetékes tényező, mondjon arról véleményt. A primás válasza pedig körülbelül így szólt: (olvassa:) » Bizalmas soraival velem közölt rendeletét visszaszármaztatván, szabad legyen Excellentiád figyelmét felhívnom amaz átiratomra, melyet e tárgyban a püspöki kar nevében és határozata folytán még 1885-ben Excellentiád elődjéhez intéztem. Ez átiratban bőven ki vannak fejtve amaz indokok, melylyel arra bírták a püspöki kart, hogy Excellentiád elődjénél rendeletének visszavonását kérelmezze. E rendeletet nem hirdette ki a püspöki kar, mert erősen meg volt győződve, hogy vallásából, folyó lelkiismereti kötelessége ellen vétene s végkövetkezményeiben épen azt a vallási békét veszélyeztetné, a melyet megóvni és biztosítani czélja a rendeletnek. Tapasztalásaimból mondhatom, hogy Excel lentiádnak ezen rendelete sem hozná meg a kívánt eredményt és oly vallási viharokat támaszthatna ez országban, a minőnek