Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-60
350 60 * era«ngos ülés 18*2. májKs 26-é», saerdén. pár szóval meg kell emlékeznem Bujanovics Sándor t, képviselő úr azon megjegyzéséről is, hogy a vallásaiap jövedelmei nem használtatnak fel a vallásalap rendeltetése érdekében. Nem hiszem, hogy a t. képviselő úr e kijelentését nagyon megfontolta volna, mert nem képzelhetem, hogy ő ezzel egyenes vádat kívánt volna ellenem emelni. Magyarázatul erre csak azt mondhatom, hogy a vallásalap jövedelmének igen jelentékeny része most is a congrua feljavítására fordíttatik s évente mintegy 400.000 frtra rúg az az összeg, a mely ez alapjövedelmeiből e czélra fordíttatik. Igaz, hogy ez alap jövedelmei más czélra is fordíttatnak; de egytől egyig mind egyházi czélokra és olyanokra, a melyek ápolása és támogatása mindig a vallásalap feladata volt. Ugron Gábor I Püspököknek nem adnak belőle! Gr. Csáky Albin, vallás és közoktatásügyi minister: Igaz, hogy a vallásalapból tett egyes kiadások ellen történtek felszólalások, de nem a tekintetben, mintha azok nem egyházi czélokra fordíttattak volna, hanem oly szempont- j ból, hogy nem szükséges már tovább folytatni e j segélyezéseket. Természetesen kötelességemmé vált megállapítani, vájjon ez állítás megfelel-e a tényeknek s hogy micsoda jogalapjuk volt ez utalványozásoknak és csak a tényállás megállapítása után fogok ez ügyekben határozhatni s a kérdés eldöntésétől függ, hogy mennyivel nagyobb összeg fog a szűkölködő lelkészeknek jutni. Egy dolog van még, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) s ez mondhatom, nagyon fontos ügy, melyet több felszólaló képviselő úr szóba hozott s melyre vonatkozólag természetesen kötelességemmé válik igen határozottan és nyíltan nyilatkozni. E kérdés, t. ház, a zsidó-vallás receptioja. (Halljuk! Halljuk!) Ha csak a zsidó vallás reeeptiojáról van szó, oly értelemben, hogy a zsidó vallás törvény által elismertessék, ez szerintem egy teljesen megtagadhatatlan kívánság (Helyeslés jobb felől.) és semmiféle ok nincs arra, hogy ezt izraelita polgártársainktól megtagadjuk. Oly felekezetet, a mely hatóságilag el van ismerve, mely hatóságilag jóváhagyott szervezeti szabályzattal bír, mely e szervezeti szabályzat alapján rendezi be hitközségi életét, iskolákat tart fenn, anyakönyveket vezet, istentiszteletét berendezi: a törvénynek természetszerűleg el kell ismernie, hogy az a bevett vallások sorába iktattassák. Ámde, t. ház, e kérdésnek még más oldala is van. A receptio alkalmával felmerül az a nagyfontosságú kérdés, vájjon a reeeptioval egyidejűleg és ugyanazon törvényben elintézendők-e mindazok a részletek, a melyek ezen beveendő vallásnak viszonyára vonatkoznak az állammal szemben és a többi felekezettel szemben. Az államhozi viszonya a vallásnak legpregnánsabb kifejezését nyeri az autonomicus ügykörben, mert abban állapíttatik meg az, hogy mi tartozik tisztán az egyházi ügykörbe és mi az, a mihez az államnak hozzászólása van. De azt méltóztatnak tudni, hogy e tekintetben egyöntetű felfogás a zsidóság közt nincsen. Egy része a zsidóságnak a congressusi alapot nem fogadta el; különböző alapokon nyugvó szervezeti szabályokkal bírnak és különféle alapokon szervezkedtek tényleg. Már most törvénybe iktatni egy együntetű autonómiát akkor, mikor egy nagy része a zsidóságnak nem fogadta el azt a congressusi alapot, azt gondolom, teljesen lehetetlen; mert csak nem lehet autonómiát valakire rá octroyálni. Másrészt beiktatni a törvénybe a különféle szervezeteket és quasi a törvény által sanctionálni és perpetuálni ezeket az eltéréseket, azt gondolom, szintén nem volna czélszerű. Ebből tehát azt kell következtetnem, hogy evvel a részével a kérdésnek most még foglalkozni korai volna, hogy ezen kérdés iránt törvényben intézkedni most még nem lehet. (Helyeslés a jobb oldalon.) Van azután egy másik része a kérdésnek, hogy miképen állapíttassák meg a vallás viszonya a keresztény felekezetekhez. Ez a viszony két fő kérdésben culminál : a házasság kérdésében és az áttérés kérdésében. (Úgy van!) A házasság kérdése szerintem czélszerííen, okosan, a körülményeknek megfelelően csakis az általános magánjogi törvénykönyvben oldható meg, t. i. azon részében, a mely a házassági és családjogról fog szólani. Ez tehát elmarad; de azután marad még az áttérésnek a kénlése, a mely nézetem szerint mindenesetre kell, hogy ezen törvényben találjon megoldást, mert annak másutt helye nem is volna. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindezekből tehát méltóztatik látni, hogy az én nézetem ez: a receptiót pure et simplc megtagadni egyáltalán nem lehet; de a többi részletekre nézve megfontolandó, hogy azok mily mérvben, mily módon találjanak kifejezést ezen receptionalis törvényben, vagy hogy ezek a törvényen kívül lesznek-e elintézendők ? Mindenesetre kell a kérdéssel foglalkozni, mindenesetre közeli időben kell a kérdést megoldás elé is vezetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy még egy pár képviselő úrnak nyilatkozataival külön is foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk !) Ezek között első sorban áll előttem Győrffy Gyula képviselő úr. A t. képviselő úr egy hosszú és kimerítő beszédben mondotta el nézeteit a fenforgó egy • házpolitikai kérdésekre nézve; de annak első részében közoktatási kérdésekkel és ügyekkel
