Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-60
80. orszAgos ülés 1892. május 25-én, szerdán, 345 á nemzetiség s ilyen volt boldogult Baross minister is. Tehát Erdély époíy terra incognita a magyar kormány előtt, mint a milyen terra incognita volna a magyar kormány is Erdély előtt, bogyha a választások alkalmából nem lenne szerencséjük velők rövid időre megismerkedni. Hiába mondjuk, hogy Erdélyország nz unió által össze van kötve Magyarországgal ; hiába pacifieáltuk a szászokat, a mit különben már is problematicussá tett és fölbomlással fenyegetett legifjabb Szász Károly képviselőtár sunk, ha a rendelet vissza vonatik. (Élénk derültség.) Nekünk mérhetetlen nagy állami feladatunk van, a melyet a belügyminister megkötöttségénél fogva a eultusminister van hívatva teljesíteni, t. i. az erdélyi románságot, oláhságot megnyerni a magyar állameszmének és bevonni azt ebbe. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ott élő ministert nem láttak soha, sőt merem állítani, hogy a magyar ministerek sem láttak eleven oláhot. (Élénk derültség.) S e helyzet sokszorosan figyelmet érdemel a geographiai contactusnál fogva, a melyben Romániával vagyunk s melyben Románia lehet és van az erdélyi nemzetiségekkel. A mi állami liberalismusunkból kifolyólag ők haladnak, pénzintézeteket, földhitelintézményeket állíthatnak, de nem bírják őket megnyerni sem vallási, sem közoktatási úton annak, hogy velünk rokonszenvező testvér-állampolgároknak vallják magukat. Nekem volt szerencsém ott többször megfordulni, de most különben sem kell odáig mennünk, mert kiterjedt ez már Szatmármegyébe NagyKárolyig és az alföldig megvalósul ma már a dákoromán eszme, a melynek mappájába bele van véve az egész alföld Debreczenig. Körösi Sándor: Nem eresztjük be oda, mert Debreczen szabad királyi város! Bartók Lajos: Igaza van Körösi Sándor t. képviselőtársamnak, a ki elmondhatja magáról, hogy >Romanus Debreczeniensis sum civis*. (Derültség a szélsőbalon.) Debreczenben 1849-ben sem hitték el, hogy az orosz be merjen oda menni s azt mondta a debreczeni polgár, hogy: >megeszem én azt a muszkát, a ki az én fundusomra be meri tenni a lábát*, de az orosznak nem volt meg az a humora, hogy azt az eredeti felfogást respeétálta volna. (Élénk derültség.) A mikor Erdély kétségbeesve ragadja meg a közművelődési eszközöket, fühöz-fához kapkod, hogy társadalmi úton segítsen a létező bajokon, akkor merem állítani, hogy a nagy magyar Alföld, a nagy magyar közönség nem hiszi el. hogy milyen égető, milyen fenyegető veszély közeledik reánk és nem bír érzékkel ez iránt, mert nincs meg az összeköttetés, isolálva vannak KÉPVH. NAPLÓ 1892-97.111. KÖTET. egymástól intézményeik és viszonyaik által. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ott az állami épület eresze igen is ég, tűzbe van borulva, de mert a béke napja ragyog, nem látszik meg; hogyha majd kitör a szélvész; és zivataros idők következnek be, a háború esélyei közt milyen kiszámíthatatlanul lobbannak majd föl a nemzetiségi viszálkodások, épen úgy, mint a felekezeti viszályok most s ha ezek így lobbot fognak vetni, hogy fogjuk azt oltani tudni minden előintéz kedés nélkül? (Tetszés a szélső baloldalon.) Az ilyenféle ideákat, felfogásom szerint, méltóknak találom arra, hogy a t. eultusminister úr kipróbált nagy munkaereje, yalódi liberalismusa azzal foglalkozzék, hogy e téren epochalis eredményeket érjünk el, (Helyeslés a szélsőbalon.) Óhajtom, hogy ezenfelül a belügyministerium tárezájából átvegyen egyes culturalis feladatokat, így pl. a színházak ügyét, a mely nálunk nem csupán művelődési, hanem mindenek felett rendkívül hatályos nemzetiségi tényező, épen úgy a vidéken, mint Budapesten. Óhajtom ezt azért, hogyha már a színház közművelődési intézmény, akkor ne maradjon az is policialis szempontokból a belügyministerium tározájában, mert tökéletesen elegendőnek tartom, ha a belügyministerium azzal van elfoglalva, a min a közjogi szervezetnek és a, kormánynak egész létele és biztossága nyugszik: hogy öt évről öt évre készítse elő a választásokat és a többséget. (Derültség és tetszés a szélsőbalon) T. ház! Bocsánatot kérve hosszadalmas felszólalásomért, sietek azt befejezni. (Halljuk! Halljuk!) Azt a enlturharczot, mely a vallási kérdések megbolygatásában rejlik, elegendőnek tartom s ebből a szempontból csatlakozom Győrffy Gyula t. képviselőtársam alkalmi és gyakorlati határozati javaslatához és mindenesetre csatlakozom Irányi Dániel t. képviselőtársam ideális javaslatához, melynek megvalósulását épen azért biztosan kell hinnünk, minthogy eszményi. A enlturharczot én igenis itt a culturalis téren óhajtom megküzdetni és óhajtom, hogy a t. eultusminister úr, habár már száműzettek iskoláinkból a görögök, kövesse a nagy Xenophon példáját, a ki vezér lettére nagyságát épen a megfutamodásban tüntette ki. Az a visszavonulás arról a sivár, sivatag, idegen talajról történjék meg, érkezzék meg a t, közoktatási minister úr a nemzeti művelődés nagy feladatainak tengeréhez, szálljon arra a hatalmas elemre és ezzel azután biztos révbe fog jutni. Mint mondtam, csatlakozom Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minister úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk 1 ) 44
