Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-60
336 60. urszApos ülés 1882. miijus 25-éu, szerdán. Elnök: Következik az indítvány- és interpellatios könyv felolvasása. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványok könyvében újabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Az interpellatios könyvben a következő bejegyzés van: 1892. május 25. Dr. Babó Emil: A Szeged városában állomásozó 83. gyalogezrednél két közlegénynek f. é. május havában rendkívüli körülmények közt történt elhalálozása tárgyában a belügyministerhez. Az interpellatio a szokott időben fog előterjes^-tetm". Következik a vallás- és közoktatásügyi uiinisterium költségvetésének tárgyalása és pedig az első rovat. Napirend előtt azonban Thaly Kálmán képviselő úr kíváu szólani. (Halljuk!) Thaly Kálmán: T. képviselőház! Bocsánatot kérek, hogyha egy pár perezre szíves türelriiöket igénybe veszem. (Halljuk!) A házszabályok 169. §-ában formulázott jogommal kívánok élni. Nevezetesen a tegnapi napon gátolva voltam az ülésben megjelenni és barátaim figyelmeztettek már délután, hogy a tegnapi ülés végén felmerült, hogy az akkor elnöklő t. alelnök xix a megelőző ülésben történt incidensért, egy akkor tett közbeszólásomért engem megróni méltóztatott. Ezért a lithographiából, a gyorsírói feljegyzésből siettem a dogokról meggyőződni, hogy miképen van. Ezen esetre vonatkozólag •— minthogy a házszabályok azt rendelik, hogy »a szónok mentségét, melyhez mindenkor joga van, előadhatja« — kérem a t. házat, méltóztassék meghallgatni magyarázatomat és illetőleg mentségemet. (Halljuk!) Olvasom a lithographiában szó szerint az ügyre vonatkozó részt, mely következőleg hangzik (olvassa): »Elnök. A tegnapi tárgyalás folyama alatt Tódor József képviselő úr beszéde közben a ház egyik oldaláról zajos közbekiáltások s zajongás támadt; e zaj közben nem hal- ! lottam mindazon közbeszólásokat, a melyek egyes képviselő urak részéről történtek. A legnagyobb meglepetéssel értesültem ma a gyorsírói feljegyzésekből olyan közbeszúlásokról, a melyeket j hallgatással eltűrni elnöki kötelességembe ütköző dolog volna.« Ezután így folytatja (olvaisa): »Tódor képviselő úr beszéde közben hivatkozott arra, hogy a katholicus egyház igaz voltáról való meggyőződésében a vegyes házasságokból származott gyermekeket kivétel nélkül magának vindicálja és ennek biztosítását tagjainak erkölcsi kötelességévé teszi; a katholicus egyház ez elvi meggyőződésben gyökerező követeléséről öngyilkosság nélkül le nem mondhat, A beszéd ezen mondatának elhangzása után Thaly Kálmán képviselő úr oly közbekiáltásra ragadtatta magát, melyet ismételni egyáltalán nem kívánok, melyért, ha akkor a zajban meghallottam volna, őt a leghatározottabban rendreutasítom. Igen sajnálom, hogy Thaly Kálmán képviselő úr nincs jelen, mert felteszem ismert parlamenti érzékéről, hogy ez illetlen közbeszólásért a házat megkövette volna; miután azonban ezt hallgatással nem mellőzhetem, kénytelen vagyok irányában a leghatározottabb rosszalást kijelenteni.« Ez volt az elnöki enuntiatio. Miután pedig a házszabályok jogot adnak a képviselőnek, hogy ha elnöki rendreutasítást kap, a maga mentségét minden körülmények között, mint említem, előadhassa : bátorkodom felvilágosításul követ kezőket elmondani. A kik régibb tagjai a háznak, talán emlékezni fognak rá — vagy ha névszerinti szavazás volt, megmutatják a ház iratai — hogy azon indítványt, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam évenkint meg szokott tenni a vallás szabad gyakorlatára vonatkozólag, én mindenkor elfogadtam. így levén meggyőződve, természetes, hogy a szabad vallási gyakorlatnak híve vagyok és akkor a katholicus vallást illetőleg — mint a mely vallást a lakosság legnagyobb része követi — nem teheti fel rólam senki, hogy ennek szabadsága ellen még csak gondolatomban is valamit feltehettem volna, mert hiszen régi históriai jogon alapúi ez, még régebbin, mint a protestáns egyházaké, a melyek vallásszabadságáért, mint már többször mondottam, ugyancsak lelkesedem. De mikor lelkem mélyéből óhajtom a protestáns egyház számára a vallás szabad gyakorlatát, természetes, hogy nem teszem ezt a katholicus vallásra nézve sem olyan praerogativákkal, a melyek a többi törvényesen bevett vallásfelekezet autonómiáját sértenék ; ezt tőlem senki sem kívánná. Ennyit jegyeztem meg elvileg. Ezekből kiindulva azt gondolom, mindenki igazat fog nekem adni, hogyha — miként az elnök úr is mondta — a legnagyobb meglepetéssel értesült ezekről a gyorsírói feljegyzésekből, azt mondom, hogy én is a legnagyobb meglepetéssel értesültem tegnap arról: mily értelmet tulajdonítottak közbeszólásomnak. Nem mondom, hogy a zajban a gyorsírók nem jegyezték volna fel híven szavaimat, vagy a lapok tendentiosusan változtatták volna azokat; ezt nem akarom állítani. De épen a közben kaptam egy történelmi értekezést azzal a kéréssel, hogy sürgősen küldjem be. Félig hallgattam a szónokot, félig pedig munkámat végeztem. De ha teljes figyelemmel
