Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-59

332 59- országos Slés 1892. veléséről; ha zsidó polgártársainkat a jogegyenlőség teljes mértékében részesítettük; ha családi jogunkat a jogállam és jogegyenlőség fogalmának követelményeihez képest átalakítottuk és a ma létező állami és valláserkölcsi szempontból egyaránt botrányos állapotoknak véget vetettünk: akkor, t. ház, meg vagyok győződvej hogy e nagy reformban a vegyes házasságból született gyermekekre nézve a szülők szabad rendelkezési jogának helyreállítása minden aggály nélkül általános megnyugvással lesz keresztülvihető. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Nem majorisálás, melyet a valláserkölcsi téren ki kell kerülni, hanem mint következménye egy olyan nagy elvnek, melyet egyik sem tukmált a másikra, a melyikben mindnyájan közös érdeküket megóvhatják. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Szapáry leezkét vehetne! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Ha azokhoz, a miket elmondtam, még néhány szót hozzáteszek, méltóztassanak ezt unnak tulajdonítani, hogy az én felfogásom szerint ezen vitának kettős czélja van, illetőleg kettős eredmény az, melyet én elérni szeretnék és a melyhez hozzá akarok járulni gyenge erőm mértékéhez képest. (Halljuk! Halljuk!) Kettős eredmény azon kettős bajjal szemben, mely előttünk áll. Mert baj van nemcsak az intézményekben, de baj van a közSzellemnek különösen az utolsó idők alatt történt fejlődésében. Es vitánknak hozzá kell járulnia a baj orvoslásához intézményeinkben az által, hogy c tekintetben az eszméket tisztázza ; de hozzá kell járulnia a bajnak orvoslásához a szellemnek világában is az által, hogy minden j jóakaratú, minden elfogulatlan, minden, a nemzeti egésznek nagy követelményei iránt ép j érzékkel bíró, minden, csak az igazságot és mél- j tányosságot kereső elmét, a mennyire lehet, sikerüljön egy táborba hozni, a békének, a kiegyenlítésnek, az állami tekintélynek, a nemzeti j egységnek nagy táborába. (Helyeslés és tetszés a j bal- és szélső baloldalon.) Ezért állítom én fel a problémát még egyszer negatív alakban és ha | magam előtt látom azokat a nagy állami és j nemzeti érdekeket, a melyek ma már parancsolóan szükségessé teszik, hogy az egyházpolitikai statusquo és a quietismusnak politikájával szakítsunk, hogy ezen a téren a problémáknak benső összefüggését felismerjük és ne egyes symptomákon kuruzsoljunk, hanem a helyzetet a maga egészében iparkodjunk orvosolni; ha mondom, oly nagy állami és nemzeti érdekeket látok magam előtt, melyek ezt szükségessé teszik; felvetem magamnak azt a kérdési, hogy van-e egyetlen egy, de egyetlen egy olyan respectabilis, tiszteletre és figyelemre méltó érdek, május 24-én, kedden. mely ezzel ellenkeznék, a mely a politikai statusquot, a tovább tengetést, a messzebb menő megoldásnak elhalasztását kívánja? Én ilyen érdeket egyetlen egyet sem találok. És, t. ház, ha csak egy mondatot szabad saját személyemre nézve itt beszúrnom, (Halljuk! Halljuk!) az én, ma már meglehetősen hosszú politikai pályámon hozzá vagyok szoktatva a gyanúsításoknak és ráfogásoknak mindenféle formájához. (Felkiáltások a baloldalon: Rendszeréhez! Scalajához!) Évekea át a gyanúsításnak kedvelt alakja az volt, hogy egyoldalú, egyházias, ultramontán felfogásokból indulok ki, hogy a szabadelvűségnek érdekeit kell előlem megmenteni. (Derültség bal felöl.) Az utolsó időben beállott egy ideig egy nagy frontváltozás. Midőn én olyanok előtt, kiknek kényelmetlen volt az, hogy az előbb festett kép nem fel meg a valóságnak, a valódi szabadelvííségnek és a szabadság követelményeinek végrehajtását és megvalósítását tűztem ki azon feladatúi, a melynek megoldása egyedül vezethet ki a bonyodalmakból : akkor egyszerűen, mint tulajdon egyházamhoz hűtlenné váltat, majdnem mint hitehagyottat állítottak a közönség elé és azzal iparkodtak ellenem izgatni bizonyos körökben — melyeknek józansága azonban a legtöbb esetben ellenállott ezen izgatásoknak — hogy most már az egyház érdekeit kell az én radicalismusomtól, az én fékeveszett ambitiómtól megmenteni. (Derültség bal felöl.) Hát én azt állítom, t. képviselőház, hogy a komoly és a szónak mélyebb etikai értelmében vett egyházi érdekek ép úgy követelika lelkiismereti és vallásszabadság összes követelményeinek létrehozatalát a mi állami épületünkben, beleértve a legkényesebb pontot, a családi és házassági jog reformját is, mint a hogy azt az állam- és nemzeti érdekek kívánják. (Élénk helyeslés bal felől.) Vagy, t. ház, melyik mélyebb, vagy ethikai értelemben vett egyházi vagy vallási érdek kívánhatja a mostani állapot fentartását? A mostani állapotnak, a melyben a házassági kötelék — és ezt szégyenkezve kell bevallanunk — hazánkban lazább és kevesebb tekintetben és tiszteletben részesül, mint Európa bármely más országában. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Midőn ennek folytán az emberek házasságkötéseknek ezéljából változtatják vallásukat, úgy, mint az ócska kabátot s ez által vallásos érzületüknek komolyságát, hitelét ássák alá s annak erkölcsi basisát tönkreteszik. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) A mi most nálunk van, az épen ellenkezője annak, a mit én valláserkölcsi szempontból óhajtanék. Nálunk, t. ház, tulaj donképen vallási indifferentismus uralkodik, felekezeti féltékenységgel keverve. (Általános helyeslés.) En pedig nem az indifferentismusra óhajtom fektetni a békét és akiegyenlítést, hanem ellen-