Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-59

59. országos ülés 1892. május 24-én, kedden. 3^3 ségbe vonni, aetikai mentség, de politikai értékkel előttem nem bír. Egyébiránt gratulálok a t. minister urnak, gratulálok a nemes grófnak . . . Csanády Sándor: Itt nincs gróf! (Derültség.) Asbóth János: ... a kivel szemben gyakran ellenkező állásponton állottam a lelkiismereti szabadság és nemzeti culturánk előhaladásának nagy kérdéseiben, de a kiben a férfias bátorságot és a lovagias jellemet mindig a legnagyobb tisztelettel és rokonszenvvel nagyra beesültem — mondom — gratulálok a t. minister úrnak azon módhoz, a melylyel megadja a legszebb és legnagyobb satisfactiot azoknak, a kik rendeletével szemben ellentétes álláspontot foglaltak el, midőn maga is kijelenti, hogy azon rendelet kötelességek teljesítését vette üldözőbe, hogy megadta a legszebb satisfactiot azoknak, a kiket a büntetőbíró elé állított — nem a büntetőbíró elé, mert hiszen rendes bírájóktól elvonattak és administrativ úton ítéltettek el, a mi Magyarország alkotmányában ismeretlen intézmény, de a muszkáknál rendes dolog — (Mozgás jobb- és bal felöl.) midőn constatálja maga is, hogy ez a rendelet a kötelességek összeegyezhetetlen conflictusát idézte elő és a midőn azzal indokolta újabb állásfoglalását, hogy az a -rendelet tarthatatlan és hogy igazat adott azoknak, a kik ab ovo ezt mondták és satisfactiot adott azoknak, a kik kötelességüket a kötelességek conflictusában is teljesítették minden irányban, mert engedelmeskedtek lelkiismeretük parancsának és megadták a törvényes felsőbbségnek a tiszteletet az által, hogy a büntetést elvették még akkor is, a mikor ők törvénytelen rendelet alap ján sújtattak. (Elénk mozgási) Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez a rendelet törvénytelen s ha a t. ház megengedi, kész vagyok ezt egy pár szóval indokolni is. (Halljuk! Halljuk!) Az ellenmondásokkal szemben ez kötelességem. Megjegyzem, sokat lehet kimagyarázni az 1868-iki törvéiryből. Nem hiszem ugyan, hogy ha egy törvényben minden végrehajtási intézkedés nélkül ki van mondva egy elv, azt rendeleti úton végrehajtani lehetne. (Mozgás jobb felől.) Nem hiszem, hogy a belügyminister úrnak joga volna a törvénynek azon elvi intézkedését, hogy a municipalis tisztviselők kinevezendők, rendeleti úton végrehajtani. De akármilyen eontroversiák merüljenek is fel, egyet nem lehet visszavezetni az ország semmiféle törvényére, semmiféle paragraphusára. Semmiféle törvény és paragraphus nem hárítja ama köteleseéget a lelkészekre, hogy azt a gyermeket, a kit szülői hozzá visznek, hogy megkereszteljen és saját egyházába felvegye, ő maga a saját tényével idegenítse el saját egyházától. Ezért tartom a rendeletet törvényen nem alapulónak. (Élénk mozgás.) Ha most a t. minister úr e rendeletet a halottakhoz dobja, azon okokból, melyeket felhozott, t. i., hogy a vallási béke fentartásával incompatibilis, hogy a kötelességek conflictusát idézte elő: akkor én e felett csak örömömet fejezhetem ki, mert nekem is mindig ez volt a nézetem. Nem szűkkeblű elfogultságból, hanem eminens állami érdekből voltam mindig e rendelet ellen. (Mozgás.) Nem tagadom és nem akarom tagadni, hogy örülök annak is, hogy ha véget ér az üldözés. Mert ha voltak, a kik óhajtották volna még az üldözés fokozását, a kik talán csak akkor lettek volna kielégítve, ha nyársra hiúzott és olajba főtt papokat láttak volna, (Élénk mozgás.) a mivel szemben kötelességemnek tartom elismeréssel eonstatálni, hogy a t. ministerelnök úr, mint belügyminister, a maga részéről igyekezett ezt az üldözést lehetőleg enyhíteni, az én természetem az — lehet, hogy hiba, de azon nem változtathatok — hogyha bármikor szorongattatást és üldözést látok kötelességek teljesítése miatt — és azt a t. minister úr maga is elmerte, hogy az illető papok kötelességük teljesítése miatt üldöztettek — akkor az én rokonszenvem az üldözöttek mellett van és legkevésbbé sem akarnék azok közé soroztatni, a kik a szorongattatás napjaiban elhagyják és megtagadják az övéiket. (Helyeslések.) Most a t, kormány a béke helyreállítására keresi az utat. Engem a legnagyobb rokonszenvvel talál oldala mellett; mert mint mondani szerencsém volt, soha más czél és szándék engem nem vezetett, mint a béke helyreállításának czélja. Egész loyalitással kívánom bevárni a teendő javaslatokat. De épúgy a loyalitás parancsának tekintem már most jelezni azt is, hogy minden nézetemnél, egész meggyőződésemnél, minden érzületemnél fogva megengedhetem ugyan azt, hogy a létező állapot, megváltoztatása lehet időszerűség kérdése is; de soha nem volnék képes hozzájárulni, szavazatomat adni az olyan rendszabályhoz, vagy bármiképen elősegíteni az olyan rendszabályt, mely beleütköznék a lelkiismereti szabadságba és valláskényszert involválna. (Helyeslések.) És most csak egy kérést volnék bátor a t. kormányhoz intézni. (Halljuk! Halljuk!) Kérem a t. kormányt, kérem az ország érdekében, kérem a t. kormány érdekében, kérem azon párt érdekében, mely őt támogatja, hogy tegye tárgytalanná a Győrffy Gyula t. képviselő úr határozati javaslatát. Nagyon természetes, hogy a t. minister úr ragaszkodott rendeletéhez és tárczáját is hozzákötötte, addig, míg azt bölcsnek, czélravezetőnek és kivihetőnek tartotta. De politikai és morális lehetetlenségnek tartom azt, hogy 41*