Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-58
5S. országos ülés 1882, május 23-áu, hétfőn. 3Q5 val, a milyennek itt szerencsém volt kifejezést adni, önmaga részére tenni privilégiumot nem kíván. Kern kívánja azt, hogy az állami törvény hozás positiv törvénynyel ítélje oda a vegyes házasságból származott gyermekeket mind a katholieus egyháznak. Thaly Kálmán: Ejnye, de kegyes! (Derültség a szélsőbalon.) Tódor József: Pedig ezt is jogosan megkívánhatná (Zaj a szélsőbalon.) egy olyan katholieus jellegű államban, a minő még mais a magyar állam. (Nagy zaj és ellenmondás a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: Nem igaz! Sohase volt az, most se az! Nincs katholieus jellege! (Élénk felkiáltások a szélsőbalon: Nem igaz! Nagy zaj.) Tódor József: He a katholieus egyház méltányossági szempontból, a fejlődött viszonyokra való tekintettel ezt nem kívánja. (Derültség a szélsőbalon.) Csak egyet kíván: (Sálijuk! Halljuk! jobb felől.) csak szabadságot kíván, (Úgy van! jobb felől.) hogy az állami törvényhozás az ő törvényével az ő kezét meg ne kösse; azt kívánja, hogy ő hitelveinek megfelelőleg élhessen ; hogy hívei hitelvi meggyőződésük és vallásuk szerint lelkiismeretüket követhessék. És ha idevonatkozólag arra hivatkoznak némelyek — mint Szász Károly t. képviselőtársam is szombaton tartott beszédében nyíltan tette — hogy iiem lehet a többi felekezeteket a katholieus egyház erkölcsi praeponderantiájának kiszolgáltatni, ezzel szemben, •". ház, csak azon egyszerű kijelentésre szorítkozom, hogy talán a magyar államnak sem áll érdekében, hogy az egyik vallásfelekezetet a másiknak erkölcsi erejével szemben megoltalmazza. Legalább, hogy menynyiben képez ez állami érdeket, azt részemről belátni nem tudom. Ha Erdélyre történik hivatkozás és az állíttatik, hogy Erdélyben több mint egy század óta fennáll egy 1868-iki törvényhez hasonló, sőt rendelkezéseiben még szigorúbb törvény és ott mégis barátságosan és békességben megélnek a különböző vallásfelekezetek, akkor, t. ház, csak azt jelentem ki, hogy ezen békés együttélésnek okát nem a törvény megtartásában, hanem a törvény kölcsönös meg nem tartásában és az erre vonatkozó kölcsönös türelmesságben kell keresni. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Már pedig, t. ház, úgy hiszem, hogy ezt a körülményt a törvény jósága, a törvénynek még továbbra is fentartandó volta mellett érv gyanánt felhozni nem lehet. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) A többi nehézségekre, melyek a törvény módosítása ellen felhozattak, reflectálni nem kívánok, mert én ezen vallásügyi vitát tovább nyújtani nem akarom; nem akarom egyszerűen azért, mert azt meddőnek tartom. Meddőnek, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. III, KÖTET. I azaz, óhajtott eredményre nem vezetőnek tartom pedig azért, mert ha még oly vitázok között is vajmi nehéz a kölcsönös meggyőződés, capacitálás, a kik egy állásponton vannak s ugyan azon szempontból tekintik a dolgot: hogyan lehet valami tényleges eredményre számítani oly vitatkozó feleknél, kiknek állás- és nézőpontjanemesak különböző, de homlokegyenest ellenkezik egymással? Egyebekben pedig, mint már említettem, a tárgyalás alatt levő költségvetést általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslések jobb felöl.) Szederkényi Nándor jegyző: Horánszky Nándor! (Hosszantartó zaj és mozgás. Felkiáltások: Öt percsnyi szünetet kérünk ! HaUjnk.! Halljuk!) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Mndor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azon sajnos versengéssel szemben, melynek ebben az országban hónapok óta tanúi vagyunk és azon legalább kivitelében homályos állásponttal szemben, melyet a bajok orvoslása tekintetében a t. vallásügyi minister iir a múlt napok egyikén kifejezésre juttatott, nem elégedhetem meg az egyszerű szavazással, hanem kötelességemnek tartom egyéni nézetemet, törvényhozói álláspontra helyezkedve—mert azt tartom, hogy itt más álláspontra helyezkedni nem szabad (Helyeslés a baloldalon.) — kifejteni és kifejezésre juttatni. (Halljak! Halljuk!) Az elkeiesztelési rendelettel teremtett helyzet, t. h vallásügyi minister úrnak múltkori kijelentései következtében a világi partialis anyakönyvek életbeléptetésének stádiumába jutott. Megenged a t. minister iVr, de én úgy érzem, hogy a t. kormánynak ez az elhatározása hasonlít azon katona bátorságához, a ki hőstetteiről regélvén, vitézségét egyebek közt akként is formulázta, hogy : »Rohantunk előre, mert hát muszáj is voltunk véle«. (Derültség a baloldalon.) A t. minister úr ezen kijelentése folytán azt gondolom, hogy a februári rendeletet bátran hatályon kivűl helyezettnek tarthatjuk, a mint hogy ez máskép nem is lehet. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És én ezt nem hibáztatom; nem hibáztatom pedig azért, mert ez által a t. vallásügyi minister úr a czélt nem adta fel, csak a formákat — a melyeknek hibás volta kiderült — szándékozik megváltoztatni. En ezt hibának a magam részéről nem tartom, nem tarthatom. De ezzel kapcsolatban ki kell jelentenem kettőt. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy remélem és óhajtom és kérem is a t. minister urat arra, hogy tovább menő intézkedéseit méltóztassék lehetőleg haladéktalanul érvényesíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Mert sem igazságosnak, sem méltányosnak a 39
