Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-58

30á 58. ors/ásros ülés 1892. május 28-án, hétfőn. sára, üsszehívatik, kölcsönös jóakarattal sikerülni fog az ellentétek kiegyenlítése. (Helyeslések a bal- és a szélső baloldalon.) Hisz a magyarországi világi katholicusok sem egyházuk hierarchicus szervezetét bolygatni, sem dogmaticus kérdések vitatásába bocsátkozni nern akarnak, csak azt akarják, hogy egyházuk világi vonatkozású kérdéseiben, a vagyon kezelése és az iskolák ügyéi.en az állam és az egyház, a világi és egyházi katholicusok egyeteme érdekében közreműködhessenek. (Helyeslés a ba

1- és a szélső baloldalon.) Kifogást lehet emelni talán az ellen, hogy mi ezt a kérdést itt is felhozzuk. De kénytelenek vagyunk ezt tenni, mert ha a kérdést itt sem bolygatjuk meg, akkor igazat látunk adni a minister úrnak, a ki — ha jól emlékszem — már tavalyi beszédében azt állította, hogy tulajdonképen a katholicus autonómiát nem sürgeti senki, nem akarja senki s azt a katholicusok nem is kívánják. Ez az oka; hogy én kötelességemnek tartottam e kérdést itt ezen — elismerem — nem comj)etens fórum előtt szóba hozni. (Helyeslés bal felöl.) Azt mondják két akadálya van az autonómiának. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik ő Felségének legfőbb kegyúri joga; a másik a katholicus egyház hierarchicus szervezete. Lehet, hogy a kidolgozott javaslat egyik-másik pontja ilyetén scrupulusokba ütközik; de ez revideálható, ez módosítható; azonbau, hogy elvileg sem egyik, sem másik nem akadályozza az autonómia létesítését, legyen szabad erre nézve bizonyítékul felhoznom csak azt. hogy boldog emlékezetű báró Eötvös József az előkészítő congressust bizonyára a legfőbb kegyúr jóváhagyásával hívta ös-<ze. (Úgy van! bal felöl.) Hogy pedig a katholicus egyház hierarchicus szervezete megtűri a világi elemek beavatkozását, erre nézve legyen szabad hivatkoznom az erdélyi katholicus statusgyűlésre, mely ha nem is oly terjedelemben, a mint azt kívánjuk, de mégis egy neme az autonómiának, a melyben a világi elem is fungál az egyház és a haza javára. Még egy kérdést kívánok a t. minister úr figyelmébe ajánlani és ez a lelkészi congrua kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A minister úr épen úgy tudja, mint a hogy én tudom azt, hogy a felső-magyarországi római és görög katholicus lelkészek egy részének javadalmazása olyan, mely mellett tisztességesen megélni nem lehet. Tudja azt is, hogy az ilyen lelkész, a ki javadalmából meg nem élhet, utalva van arra, hogy mellékes üzletekkel foglalkozzék, mellékkereset által biztosítsa megélhetését. Az ilyen mellékfoglalkozás, üzlet, vagy kereset pedig nemcsak kárára van a lelkész tekintélyének, de a lelkipásztori teendőkben való buzgalom lanyhulásával is jár. Tudom, hogy a püspökök_ részéről történtek bizonyos előkészítő lépések. Osszeírattak a csekély javadalmazása parochiák és ma a püspöki irodában legalább tudomásuk van arról, hogy kik azon lelkészek, a kik segélyre szorulnak. Megengedem, hogy talán kapnak is a segélyre szorulók a püspök kegyéből vagy egyes alapokból kisebb-nagyobb segélyt, de az nem méltó a lelkipásztori álláshoz, hogy a lelkész ilyen segélyek után kunyoráljon, azt mint kegyet kérni legyen kénytelen (Helyeslés bal felől.) s az ily kegyet gyakran politikai meggyőződések árán kapja. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Én tehát kívánom, sürgetem, hogy a lelkészi congrua ügye szabályoztassék, hogy a felvidéki lelkészek közű! azok, a kik megélhetés szempontjából segélyre szorulnak, azt a szükségnek megfelelő mérvben meg is kapják. S itt megint egy kis circulus vitiosusban vagyunk. Egyrészről azt mondják: ez az autonómiának volna dolga. De autonómiánk nincs és bizonyára még egy ideig nem is lesz, addig pedig a lelkészeknek éhezniök nem lehet. Én annál inkább sürgetem e kérdés megoldását, mert hiszen e czélra, nekünk egy speciális rendeltetésű alapunk is van; hiszen a vallási alapnak első rendeltetése a lelkészi javadalmak javítása és arról mi katholikusok nem tehetünk, de a lelkészek sem, hogy ezen alap jövedelme más czélokra fordíttatik, a melyek talán helyesek, de rem felelnek meg az alapok rendeltetésének. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezeket előre bocsátva, midőn kijelentem, hogy az Irányi Dániel t. képviselőtársam által beadott határozati javaslatot elfogadom, ezzel azt hiszem, kijelentettem azt is, hogy a zsidóságnak törvényben való recipiálása iránt kifejezett kívánságát helyesnek és jogosultnak tartom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Tódor József! Tódor József: T. ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárczának az 1892. évre szóló költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom azért, mert én abban a t. vallási és tanügyi körmi nyzatnak a nemzeti művelődés iránt nemcsak kiváló érzékét, de czéltudatos, minden akadályokkal férfiasan megküzdő, hazánk culturalis érdekeinek minden téren és minden irányban való előmozdítására czélzó törekvését látom megnyilatkozni. Minden eloquens beszédnél ékesebben szólnak ide vonatkozólag a tények, a melyeknek egész lánczolatát sorolhatnók fel s a melyekről tiszta képet alkothat magának mindenki az ezen