Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-58
298 58. országos ttlés 1892. májns 23-áu, hétfőn. államok szabadelvű arsenáljáriak összes fegyvereivel, nemcsak a szülőknek adjuk meg a szabad rendelkezési jogot, hanem minden vallásfelekezet tagjainak; ne engedjük meg azt, hogy bárkinek vallása akadályai szolgáljon legfontosabb életviszonyainak érvényesülésében; ha az 1868 : LIIÍ. tczikket támadjuk, tartsuk szem előtt annak bevezetésében felemlített azon intentiot, hogy az csak ideiglenes jellegű, hogy az csak azon ideig akar érvénynyel hirni, míg a vallásfelekezetek egyenjogúsága törvény útján általánosan szabályoztatik. (Élénk helyeslés.) Építsünk az 1868 : LIII. tcz. helyébe egy oly nagy templomot, melynek oltárain minden vallásfelekezet áldozhat: de míg ezt nem teszszük, addig ne rontsixk le azon, bár ósdi hajlékot, mely legalább a keresztény vallásfelekezeteknek menedékhelyéül szolgál, mely legalább ezen vallásbelieknek békés együttlétét biztosítja. (Élénk helyeslés.) Ezzel, t. ház, befejezhetném beszédemet; (Halljuk Halljuk!) mielőtt azonban azt tenném, engedje meg a t. ház, hogy még röviden azon mozgalomról is megemlékezzem, mely a zsidó vallás reeipiálása érdekében országszerte megindult. (Halljuk! Halljuk!) Röviden fogom ezúttal e kérdést érinteni, mert az e tárgyban beérkezendő kérvények alkalmat fognak nyújtani arra, hogy a tisztelt ház azzal bővebben foglalkozhass ék. (Halljuk! Halljuk!) Azok után, a mit a vallásszabadságTÓl és a polgári házasságról elmondani szerencsém volt, alig kell bővebben fejtegetnem, hogy legjobban szerettem volna, ha ezen kérdés is azon nagy keretbe belefog]altatnék, mely az intercoffessionalis viszonyokat az egész vonalon szabályozná; de mert ily nagyszabású, de nézetem szerint egyedül ezélhoz vezető politikának az inaugurálása ez idő szerint, de még a közel jövőben is alig várható, szükségesnek tartom e kérdést isoláltan is a t. ház szíves figyelmébe ajánlani. Mert miről van itt szó? Árról, hogy az állampolgárok százezrei, kik a közterhek nagy részét viselik, kik kivették a maguk részét abból a munkából, mely hazánk gazdasági és culturalis átalakítását megteremtette, kiket hazafias buzgalommal látunk megjelenni minden téren, mely az ország anyagi és szellemi felvirágoztatásához vezet és kik a magyar polgári elem egyik fontos alkatrészét kéjiezik: kiemeltessenek azon szégyenletes, de a közérdekeket is sértő állapotból, melyben felekezeti tekintetben sinlődnek. (Helyeslés.) Elég volna talán azon erkölcsi monumentumra hivatkoznom, hogy míg minden más vallásfelekezet a törvény erős sánezai között talál menhelyet, csak a zsidó vallásfelekezet az, mely kormányrendeletek által kormányoztatik; minden más vallásfelekezetnek van törvényileg biztosított magna chartája, csak a zsidó vallásfelekezet nélkülözi ezen biztos alapot, esak az van a kormány jóakaratának .... Beöthy Ákos: Önkényének! Neumann Ármin: ... és azért esetleges önkényének is kiszolgáltatva. Igaz ugyan, hogy zsidófelekezet, mint olyan, tartja fenn emberbaráti és culturalis intézményeit; mint olyan érintkezik hatóságokkal és végzi az anyakönyvvezetés állami functioját, de azért a törvény kapuja el van zárva előtte, az neki oltalmat nem nyújt. A legmagasabb trónbeszéd, de a t. kormány is többször hangoztatta, hogy a vallások egyenjogúsítását történeti alapon kívánja fejleszteni. Ámde kérdem: nem kövcteli-e épen ezen fejlődés a zsidóvallás receptioját? Nem képezné-e ezen receptio az 1867-iki emancipálási törvénynek a szükségképi folyományát és kiegészítését? Ha a korszellem már egy negyedszázaddal ezelőtt parancsolólag megkövetelte a zsidófelekezet tagjainak egyei jogosítását, úgy most oly 25 év multán, melyek alatt e törvény áldásos hatásúnak bizonyult a nemzeti fejlődés menetére nézve, nem a történeti fejlődés kívánalma-e az, hogy e felekezet mint ilyen is elnyerje immár a jogegyenlőség beneficiumát ? (Helyeslés.) Midőn már az 1868. LIII. tcz. a vállá sok egyenjogúsításából indul ki; midőn azóta a képviselőház több határozati javaslatban ezen álláspontot elfogadta : nem-e a történeti alap fejlesztésének kívánalma-e az,, hogy ma 24 év után e kérdés az akademicus discussio ködfát}'olából kibontakozzék s hogy már egyszer a tett terére léjijünk és a vallás egyenjogúsításnak testet s lelket adjunk? Beöthy Ákos: Ne mifelénk tessék fordulni, hanem amarra! (Derültség és felkiáltások bál felöl: Mi megszavazzuk!) Neumann Ármin: Szívesen con-tatalom, hoo'v a cultusminister úr és a t. kormánv több tagja jóakarattal nyilatkozott e kérdésről, azonban sajnálattal kell kijelentenem, hogy azon ellenvetések, melyek ezen oldalról a kérdés ez időszerinti megoldása ellen tétettek, szerény nézetem szerint nem állják ki a tűzpróbát: mert azon ellenvetés, hogy a zsidó hitfelekezet nem bír egyöntetű belszervezettel, nem érinti a kérdés lényegét, nem áll azzal semminemű összeköttetésben. Egészen más a receptio kérdése s egészen más a zsidó hitközségek belszervezetének kérdése; a mi pedig azon ellenvetést illeti, hogy csak a családi jog codificalása alkalmával lehetne a receptio kifolyományait sikeresen megoldani, arra bátor vagyok megjegyezni, hogy úgy a zsidóhitfelekezet, de azt hiszem, mindenki, a ki érzékkel bír azok iránt, a mit a kérdés erkölcsi oldalát illetőleg előadni szerencséin
