Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-57
B7é országos ülés 1892. májns 21-én, szombaton. 289 sége minden kétségen felni állt úgy is mint államférfiúé, úgy is, mint férfiúé. De nem erről vnn szó. hanem arról, hogy a t. minister úr, mielőtt rendeletét kiadta, meirgyőződhetett arról, hogy a rendelet minő akadályokba, fog ütközni, az ő hibája, hogy ezen akadályokat előre nem látta ; később itt a háziján állítottuk elébe az alkotmányellenes és dogmába ütköző voltát a rendeletnek, tehát volt alkalma álláspontjának helytelenségéről meggyőződni s nem kellett volna bevárnia, hogy erről a vcgrehajthatlanság győzze meg őt. A t. minister úr az ő álláspontjának helyességét látja igazolva í.zzal, hogy ma nem a rendelet ellen hanem a törvény revisioja érdekében indult meg a mozgalom. De, t. ház, az a rendelet egyszer a törvényhozás útján teljesen, jog szerint eldöntetett; az állampolgárok az ellen már többé nem lármázhatnak, nem jöhetnek kérvénynyel a törvényhozás elé, mert az elintézett dolog; mi természetesebb tehát, minthogy a törekvés most már arra irányúi, hogy azon törvény, a melyre a rendelet alapíttatott, változtattatok meg. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ha tehát ma nem a rendelet visszavonása mellett indult m e g az actio, hanem kívántatik, hogy a törvény revisioja eszközöltessék : ez nembizonyítja azt, hogy akkor, a midőn a minister úr a rendeletet kibocsátotta, teljesen törvényesen járt el és dogmákat nem sértett volna, (Igaz! Úgy van! a szélső 'haloldalon.) M'kor a t. minister úr a kibontakozásra vonatkozólag egyházpolitikai álláspontját kifejtette, a vallási rendszereknek három kategóriáját állította fel előttünk. (Halljuk! Halljuk') Felállította az úgynevezett államvallás rendszerét, felállította a vallástalan állam rendszerét, a mely szerinte a vallásszabadsággal lenne azonos és végre felállította a vallásos állami rendszerét, mely a mai állapotot jelentené. A nélkül, hogy én a revisio kérdésében ezúttal egyáltalában nyilatkozni óhajtanék, miután tudomásom szerint a hírlapok némelyikében kifejezésre jutott kívánságokon kivííl ma még csak Sághy t. képviselő társam és a minister úr volt az, a ki a revisioról beszélt, de más ez iránti óhajnak tudomásom szerint kifejezést nem adott: én tehát a revisio kérdésével foglalkozni fölöslegesnek tartom; hanem mindazáltal, mert a minister úr revisio elleni okoskodásábanakarta megjelölni egyházpolitikai álláspuntját, ennyiben kénytelen vagyok vele foglalkozni s kijelentőm, hogy azon alap, melyre a minister úr egyházpolitikai álláspontját fektette, ezen három rendszer terminológiájának egyáltalában nem felel meg; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mert vallástalan vagy vallásos államot így megkülönböztetve egyáltalában lehetetlennek tartok; lehetetlennek azért, mert vallástalan államot KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. sem én, sem, azt hiszem, közülünk senki nem akar elismerni; ily államot, a vallásszabadság mellett sem tudok képzelni, mert a valláserkölcsi nevelést, mely minden államnak alapköve, száműzni egy államból sem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal oldalon.) Hem akarunk mi vallástalan államot vallásszab dsággal; vallásos államot pedig annyiban akarunk, hogy a teljes vallásszabadság mellett, is a vallásosságnak egv bizonvos mértékét mindig szem előtt kell tartanunk. {Helyeslés a szélső baloldalon.) De különben a t. minister úr a három közül oda jutott, hogy a vallástalan állam nem lévén lehetséges, a mai alapot mint tör éneti jogi fejlődést kell fentartanunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn a minister úr a részleges polgári anyakönyvvezetést ajánlja, már azon az úton van, bár csak félremlszabálylyal, mely a teljes vallásszabadsághoz fog vezetni; mert ha a polgári anynkönyvvezetés részben megkí^éreltetik, az az egész vonalon nemsokára államosítandó lesz. Ez a mi ideálunk, ez a fejlődés, ezt kell megvalósítanunk. (Helyeslés a szélső baloldalm.) Addig pedig a részleges megoldást nem fogadhatjuk e! mi, a kik a teljes egyenlőséget akarjuk. Egyébiránt történeti fejlemény a mai állapot. De miért'? Azért, mert mikor e felekezeti helyzet és a vallási felekezetek Magyarországon alakultak vagy felmerültek, államvallás volt Magyarországon, a mely vallást az akkori politikai hatalom arra is fel akart használni, hogy j a nemzeti sz ibadságokat annak örve alatt elnyomja. Természetes, hoiy maguk a ka-holicusok i^ a vallásszabadság védelmébe i a fele kezeti jogegyenlőség alapjára állottak azért, hogy a politikai hatalommal szemben a protestánsokat erősítsék és így jött létre azon vallási szervezet, a mely ma megvan. Ma azonban az állam nem ismer államvallást, ma a felekezetek autonomicus jogokkal birn.ik és az ügyeikbe való állami beavatkozástól félteni nem kell; ma az állam szabadon rendelkezik, szab don h ttározhatj i meg álláspontját valamennyi felekezettel szemben, egy uralkodó vallás érdekéi) n egyik felekezet elnyomására, sem törekszik. Azt mondja a t. cultusminister úr, hogy az az 1868: LIII. tcz. revisioját azért sem fogadhatná el és nem támogathatná törvényben a szülők természetes jogait, mert külföldi példák nem bizonyítanak e mellett. Szerinte Ausztriában, a hol J 22 miíiii katholicus között I millió nem katholicus lakos van, be lehetett hozni a szülők természetes jogát, mert ott elenyésző csekély az a szám, a mely a vegyes házasságból született gyermekekre esik és ez nem indokolja azt, hogy az állam intézkedéseket tegyen. Ugyanezt tapasztaljuk Poroszországban, a mciy 37
