Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-57

*7. országos ülés 1892. máfns 31-én, szombaton. 335 kellő anyagi erővel, bogy iskoláikat a cultura mai igényeihez mérten kellően berendezni képesek volnának és ily módon saját erejüket és az állami segélyt ok nélkül pazarolják el, mert a közoktatás általános érdekét sem képesek kellőkép kielégíteni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az elfogult felekezetiség, a mely saját egyházán túl az állam érdekeit meglátni sem képes, azt válaszolhatná erre. hogy tehát tessék emelni az állami segélyt. Én azonban azt mondom: államosítsuk a közoktatást. Bátor leszek e véleményemet indokolni. (Malijuk! Halljuk!) Ha el is fogadom azon felfogás jogosultságát, hogy miután a felekezetek saját iskoláikban állami feladatokat is oldanak meg és ezért illő és méltányos, hogy az állam őket megfelelő segélyezésben részesítse, de ennek oly absolut igazságát, a melyet nekünk feltétlenül alkalmaznunk szabad volna, el nem fogadom. Nálunk és mindenütt a világon az iskolának kettős feladata van. Az egyik: megteremteni a cultura egységét és módot nyújtani arra, hogy az állam minden egyes tagja abból annyit meríthessen, a mennyire szüksége van. A másik, hogy e cultura nemzeti szellemtől legyen áthatva (Élénk helyeslés bal felől.) és hogy azt nevelje az állam polgáraiban. A felekezeti iskola az iskola eme kettős feladatának megfelelni képtelen, mert ha megengedhetnők is azt, hogy valamennyi felekezetet ugyanazon hazafiság lelkesíti: a cultura egységét a felekezeti szellem és felfogás különbözősége már állandóan zavarja. De ez a kisebb baj. Nagyobb baj az, hogy vannak felekezetek, a melyeket nemcsak nemzetiségük és nyelvük választel tőlünk, hanem amelyekegy idegen cultura emlőin oly vágyakat ég törekvéseket ápolnak, a melyek az államot alkotó nemzet érdekeivel homlokegyenest ellenkeznek. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Azon a czínien, hogy a felekezeti iskolák állami feladatot teljesítenek iskoláikkal, ezeket a felekezeteket segélyezni egyenesen botorság. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Bűn! Élénk helyeslés.) Mert hiszen miről kell meggyőződnünk, t. ház ? A magyar állameszmének nem az írni és olvasni nem tudó nagy tömegek a legkonokabb ellenségei, hanem azok, a kik ily felekezeti iskolákban nyerték műveltségüket. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ebből azonban nem az következik, hogy a művelődésnek kell útját vágni, hanem csupán csak az, hogy miután e felekezetek képtelenek a közoktatás czéljait kellőképen ellátni, az állam vegye kezébe a közoktatást, állítson mindenütt iskolát, hogy az állampolgárok mindegyike egyaránt részesüljön az oktatás jótéteményeiben. (Helyeslés szélső bal felől.) Mi tiszteletben akarjuk tartani a felekezetek jogait, de közoktatási érdekeinket s ebbeli kötelezettségünket az állam és nemzet iránt a felekezetek tehetetlenségének továbbra is kiszolgáltatni, legalább a magam részéről, hajlandó nem vagyok. (Tetszés a szélső baloldalon.) Tehát nekünk nemcsak az a kötelességünk, hogy az állmapolgárok számára a cultura forrásait megnyissuk, nekünk az állampolgárokat a cultura közösségében egyesítenünk is kell. Ezt pedig úgy vélem leginkább elérhetőnek, ha a közoktatás az egész vonalon államosíttatik, az oktatás súlyát egyenesen az elemi oktatásra fektetvén, (Élénk helyeslés a szélsőbal felől.) mert az ismeretek és a képzés ugyanazonossága mellett csak az elemi iskolában lehet a nevelés irányát s erkölcsi tartalmát egységesen megszabni és mivel már eddigi törvényeinknél fogva is részesülnie kell az állam minden tagjának az elemi oktatásban, itt adhatjuk meg az állam minden egyes tagjának a nemzeti cultura egységes alapját. (Égy van! Égy van! a szélsőbal oldalon.) Az az iskola, a mely értelmi anyagát és erkölcsi tartalmát a nemzeti közműveltségtől fogja venni, nemcsak fejlesztője lesz a legnagyobb tudománynak és erkölcsnek az által, hogy mindkettőnek vívmányait a legszélesebb rétegekben árasztja szét, hanem megteremtője lesz 3 nemzeti egység érzetének is. (Tetszés a szélsőbalon ) Ezzel kapcsolatosan még csupán egy körülményre vagyok bátor kiterjeszkedni s ez a középiskolák mai elhelyezésének kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, t. ház, hogy nálunk a középiskolákat annak idején a felekezetek állították fel, nem az ország közoktatási igényeihez mérten és előre megfontolt terv szerint, hanem ott és a miként azt a felekezet érdeke megkívánta. Ha valamely felekezet valahol középiskolát állított fel, a másik, nehogy tért veszítsen, megfeszítve minden erejét, sietett ugyanott, vagy a közel szomszédságban egy másikat alapítani. így történt azután, hogy ki

t: városokban, a hol egyetlenegy középiskola is untig elég volna, kettő, sőt az erdélyi részekben néhol három középiskola is létestílt. Ha nem felekezeti érdekből, hanem az állam érdekéből állítanák fel a középiskolákat, akkor az egy helyre halmozott középiskolák helyett egy jót és erősét lehetne fentartani, s ilyen középiskolát az országban olyan számban lehetne elhelyezni, a mint azt az ország közoktatási érdekei s az előre megfontolt bölcs közoktatási politika érdekei parancsolják. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ezekben iparkodtam kimutatni, hogy mily fontos állami és nemzeti érdek nálunk az iskolaügy államosítása. Sietek azonban elismerni, hogy ennek nálunk a felekezetek autonómiájában egy nagy akadálya van, de hozzá-