Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-57

57. országos Blés 1892. május 21-én, szombaton 273 matióim tévesek volnának, megczáfolhat. Egerben egy házaspár — az apa katholikus, az anya protestáns volt — leánygyermekét az ottani apáczakolostorba akarta fölvétetni. A főnöknő azonban figyelmeztette őket, hogy a zárda szabályai szerint, melyek megengedem, hogy nem liberálisak, de felekezeti intézetnél elvégre is nem törvényellenesek, a gyermeket semmiféle ezélljól, tehát vallásoktatás czéljából sem bocsáthatnák ki az intézetből, viszont azt sem engedhetik meg, hogy más lelkész menjen be az intézetbe vallásoktatás czéljából. A szülők azt mondták: jól van, részesüljön leányuk katholikus vallásoktatásban. De ez ellen a protestáns lel kész följelentést tett, mely a eultusministerium elé kerülvén, ez a kolostor illetékes egyházi hatóságától jelentést kért. Innen aztán a tényállás iránti jelentés be is érkezett, még pedig úgy, a mint előadtam. A minister úr még nem intézkedett ez ügyben, de érdekes volna tudni, hogyan foganatosítaná itt az 1868 : LIH. törvény< zikket ? Kivehetné rendőri hatalommal a zárdából, de a szülők újra beadhatják. Csak egy mód volna: elvenni a gyermeket a szülőktől és így neveltetni. Már pedig azt nem hi-zem, hogy a minister ár ennyire benyúlna, s benyúlni akarna a családi élet szentélyébe. Egy másik esetbm egy protestáns apa — neje, ki már meghalt, katholikus volt — fiát 11 éves koráig a katholikus vallásban neveltette. Midőn a eulttisminister rendelete megjelent. a keresztelő lelkész többé ki nem adhatta az anyakönyvi kivonatot, az iskolában pedig követelték tőle, hogy törvény szerinti vallása oktatójától hozzon bizonyítványt, mert különben iskolai bizonyítványt nem kaphat; ennek folytán az apa az igen t. cultusminister úrhoz folyamodott, hogy segítsen rajta, hogy ő továbbra is azon vallásban nevelhesse gyermekét, a melyben eddig nevelte. Megengedem, lehetnek nézetek, , melyek hasznosnak tartják a gyermek értelmisége szempontjából, hogy korán ismerkedjék meg a különböző vallások elveivel és azután határozhasson, hogy melyik valláshoz akar érett korában csatlakozni, de az apa nézete nem az volt — a mint az enyém sem — hogy helyes lenne ily zsenge korban különböző vallásokban oktatni a. gyermeket s ezért kérte a t. minister úr segítségét A mennyire értesülve vagyok, a minister úr nem tudott segíteni rajta, természetesen nem is segíthet, mert ha ;

ő segítene, ő maga szegné meg a törvényt. 0 sem utasítást, sem segítséget nem nyújthat, mert mint a kormány tagja, nem követhet el törvénysértést, sem ilyenre útbaigazítást nem adhat. Még csak egy esetet akarok felhozni annak igazolására, hogy ez az állapot igen sokszor hátrányokat is eredményezhet, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—-97. III. KÖTET. mert bizonyos vallásfelekezethez való tartozás, ha azt a szülők megegyezése idézi elő, bizonyos előnyöket is foglalhat magában a gyermek nevelésére nézve. A fővárosban történt tiszta katholikus házasságból származó leánygyermekkel, hogy szülei közül az anya, hogy második házasságra léphessen, vallását megváltoztatta. Az apa megmaradt katholikusnak. A törvény értelmében bejelentette az illető lelkésznek, a későbbi következményekkel talán nem is gondolva, hogy van leánygyermeke, a ki nem 7 éves. Az is felvétetett az anya vallásába. Később az anya egyenesen az apához fordiílt azzal, hogy leánygyermekét a régi vallásában óhajtaná nevelni. Az ap i ezt készséggel fogadta s így a szülők közös megegyezéssel a k.tthoükus vallásban akarván neve'ni a gyermeket, be akarták adni egy apáczaintézetbe, hol családi alapítvány is van résziikre, de a katholikus vallás jellegéhez kötve. A kibocsátott rendelet következtében az apáczák fel nem vehették, mert a, kath. lelkész, a ki keresztelte, nem adhatott többé anyakönyvi kivonatot, hogy kath vallását igazolja. En nem akarom, t. ház, védelmezni azt az álláspontot, hogy érdekből történjék a vallásváltoz'atás, de mikor a szülők minden érdek nélkül, közmegegyezéssel előre elhatározzák gyermeküknek bizonyos vallásban való nevelését és mikor ez bizonyos előnyöket is nyújtana, akkor őket a törvény és rendelet következtében ezen előnyöktől megfosztani, sem tartom helyesnek. En mindezeket csak annak iilustrálásáúl hozom fel, hogy a gyermekek vallásos nevelésére nézve végeredményben nem az dö?it, melyik pap keresztelte, hanem hogy a szülők milyen vallásban akarják nevelni és a szülök ezen akaratának érvényesülését meggátolni nem lehet. Nézetem szerint a lelkész akkor lépné túl feladatának határait, ha beleavatkoznék a családi élet szentélyébe és oda akarna behatolni esábítiratással és akadályozásával annak, hogy a szülők akarata érvényesülhessen. Ez ellen lehet garantiákat keresni, ezekhez szívesen hozzájárulunk mindnyájan, kik az igazi szabadéi vfíség, a, jogegyenlőség hívei vagyunk, de azt az intézkedést, mely ily eomplicatiókhoz vezet s a mellett végrehajthatatlan, tehát az állam tekintélyét és méltóságát is sérti, helyesnek nem tartom. (Helyeslések.) Ebből levonhatja a t. ház a eonsequentiát. Részemről bevallom, hogy leggyökeresebb orvoslásnak tartanám az elkeresztelési rendelet által felidézett vallási súrlódások és izgalmakra nézve azt, ha az 1868: Lllf. törvényezikknek azt az intézkedését, mely azt szabja elő, hogy a vegyes házasságból született gyermekek szüleik vallását követik nemök szerint, a szabadelvűség követelményeinek és a szülők természetszerű jogának megfelelően oda módosítanék hogy első sorb n 35