Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-56

ájns 19-én, esBtlSrtö'kfin. 262 6«. orsz.igos ttlés 1892. m, rendszerrel az apostoli király főkegyúri joga is, mert ennek fentartása mellett teljes egyházi szabadságot nem lehet képzelni Magyarországon. (Helyeslés jobb felől.) Mindezekből folyik, t. ház, hogy föntartandó az a harmadik rendszer, a mely nálunk tényleg létezik, t. i. az, a melyet azzal jeleztem, hogy a vallásfelekezetek fölött álló államnak rend-szere, a mely állam azonban mégis vallásos 'rányű marad. E rendszer de jure 1848 óta áll enn hazánkban, de facto azonban sokkal régebben, mert őseink bölcsessége már régóta fölismerte annak szükségét, hogy szemben a különféle vallásfelekezetekkel ;tz országban, okvetlenül kötelessége a törvényhozásnak az egyes vallásfelekezetek érdekeivel is számolni. Tanuságot tesznek erről az 1791. évi törvények és mindazon törvények, melyek azóta Magyarországon egyházi ügyekben hozattak. $ ezeknek a törvényeknek utolsó folvománya az 1868 : LIII. törvényczikk, tehát jogalapja ennek a törvényczikknek abban a rendszerben fekszik, a mely e hazában az állam és egyház közötti viszonyt tényleg szabályozza. (Helyeslés jobb felöl.) Az 1868 : Lili. törvény czikknek ezen jogalapját nem gyöngíti a természeti jogra való hivatkozás és nem is gyöngítheti, mert hiszen a természeti jog olyan, hogy mihelyt az állami vagy a társadalmi rend megkívánja, mindig korlátozható és mindig korlátoztatik is. Nem gyöngítheti ennek jogalapját a természeti jog már csak azért sem, mert a speciális természeti jog érvényesítésének szüksége iránt eltérők a nézetek, különféleképen appretiáltatik ezen érvényesítésnek szüksége. Az egyik fél azt mondja : Noli me tangere a szülők természeti joga az iránt, hogy gyermekeik vallásos nevelése felett ők határoznak, úgy, hogy ahhoz semmiféle törvényhozási intézkedés nem fér. A másik fél ezt mondja: Szívesen látjuk, ha a törvényhozás intézkedik e tekintetben és ez által véget vet különféle differentiáknak. Es végre, t. ház, ha a természeti jogról szólunk, fontoljuk és vizsgáljuk meg, hogy miből áll a maga lényegében e természeti jog ? Abból áll-e, hogy a vegyes házasságban élő szülők határozhatják meg azt, hogy gyermekeik katholikusok vagy protestánsok legyenek ? Nem ebből áll, t. ház, hanem abból, hogy minden szülő, akár vegyes házasságban él, akár nem, határozhasson a fölött, hogy gyermeke mily vallásban, esetleg vallás nélkül neveltessék és a természeti jog teljes alkalmazása azt hozhatná magával, hogy pl, a katholikus szülők elhatározhassák azt, hogy gyermekeik protestánsok legyenek. (Igazi Úgy van! a jobboldalon.) Ez az, t. ház, a mit a jogalapra nézve elmondani szükségesnek tartottam s ezzel áttérhetek a második ellenvetésre, a második támadásra, mely az 1868 : LIII. tcz, ellen intéztetik s a mely abban áll, hogy inopportunus azért, mivel viszályokat teremt. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, hogy igen nagy súlya argumentumnak tartanám, ha történelmi múltunkból az volna constatálható, hogy a vegyes házaságbeli viszályokat csak az 1868 : LIII. tcz. idézte elő. De ha visszatekintek történelmi multunkra, akkor ennek ellenkezőjét vagyok kénytelen megállapítani és azt hiszem, hogy ebben engem senki meghazudtolni nem fog. (Élénk helyeslés jobb felől.) A vegyes házasságokból született gyermekek vallási nevelésére vonatkozólag folytono san voltak differentiák, viszályok kisebb-nagyobb mérvben, sőt kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy pl. reversalisokkal követett eljárás folytán sokkal nagyobb izgatottság uralkodott a mainál. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Alaposan tehát nem mondhatni azt, hogy ezen viszályt az 1868 : LIII. tcz. rendelkezése idézte elő. (Élénk helyeslés jobb felől.) De, t. ház, van ezenfelül előttünk még egy példa, a mely azt tanúsítja, hogy olyan rendelkezés, a minő ezen törvényezikkben foglaltatik, épen a békét tudja helyreállítani a felekezetek közt, nem pedig a viszály magvait hinti el. Ez a példa igen közeli áll hozzánk, t i. épen Erdély a tanúsága. (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy a mi törvényeinkhez hasonló dispositiokat —- habár sokkal drasticusabbakat — már 1791-ben hozott az erdélyi országgyűlés, a melyek tehát már több, mint 100 év óta fennállanak Erdélyben, de a vegyes házasságból született gyermekekre vonatkozólag azokból viszály soh'sem keletkezett. Ebből tehát joggal lehet azt következtetni, hogy nem a. törvény rendelkezése tdé/.te elő a viszályt, mert van oly teríílet, a hol az ilyen törvényes intézkedés a békét tartja fenn. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Már most nézzük, t. ház, hogy tulajdonképen micsoda változtatást hoznak javaslatba az Í8CS: LIII. tezikkre vonatkozólag? (Halljuk! Halljuk !) Azt mondják minden oldalról, hogy miért nem követjük mi a külföld példáját, hiszen körűi vagyunk véve civilisált államokkal, a melyeknek törvényhozásai szintén foglalkoztak ily kérdések eldöntésével s eredetileg szintén azt az álláspontot foglalták el, a melyen az 1868: LIII. tczikkel mi vagyunk és későbben mégis eltértek ezen állásponttól, újabb dispositiokat hoztak és pedig [olyanokat, hogy a házasságra készülők, ha különböző vallásúak, előre megegyezhetnek abban, hogy gyermekeik milyen vallást fognak követni; ha pedig egymással nem s