Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-55

§46 s6- orsjságes ülés 1§&2. május 18-án, szerdán. De eoncrét eszmém és tervem van, melyet a t. minister úrnak és a többségnek szíves figyelmébe ajánlok. Én az igazságügyi építkezésnél a toldás-foldás rendszerét nem helyeslem, hanem óhajtanám, hogy a minister úr bírjon a kezdeményezés azon bátorságával — én azt hiszem, hogy a ház nem fogja tőle megtagadni az eszközöket — és vegyen fel egy kellő mennyiségű törlesztési, építkezési kölcsönt, hogy ne legyen Magyarország igazságszolgáltatása oly szégyenletes állapotban, mint az a felsőbb bíróságoknál van, hogy sem a Curia, sem a tábla nincs ^megfelelő helyiségben elhelyezve; hogy ne kelljen minduntalan alkudozásokba bocsátkozni a törvényhatóságokkal és licitatiot tartani a fölött, hogy melyik város és melyik törvényhatóság áldoz nagyobb összeget arra, hogy törvényszéket kaphasson vagy királyi táblát, hanem az állam az ő méltóságának megfelelően rendezze be szükségleteit az igazságszolgáltatás szempontjából, melyeket 300.000 forinttal megközelítőleg sem lehet fedezni. A t. minister úr igazat fog nekem adni abban, hogy a mint ma az igazságszolgáltatási czélokra szánt építkezések állanak, oda a szóbeliség intézménye be nem hozható Ha valaki megnézi a vidéki járásbíróságokat és megtekinti azokat a zárkákat, a melyekben a vizsgálati foglyokat tartják, valóban el kell mondani, hogy mi mily köszönettel tartozunk azoknak a vizsgálati foglyoknak, hogy mindennap a fele legalább meg nem szökik. Csodálatos, hogy még az az állapot is fenn áll, a mi tényleg létezik. Nem akarok hosszabban szót szaporítani t. ház, de felkérendőnek tartom a t. igazságügy minister urat arra nézve, hogy a maga részéről kezdeményezze az építkezéseknek oly módon való végrehajtását, hogy az igazságügyi reformoknak életbeléptetésével az épületek ne szolgáljanak indokául annak, hogy a szóbeliség életbeléptethető legyen. Azért részemről a legnagyobb készséggel járulnék hozzá ahhoz, ha a t. igazságügyminister úr a t. képviselőháztól egy építkezési törlesztési kölcsönt, szavaztatna meg magának az igazságszolgáltatás czéljainak megfelelő építkezések foganatosítása czéljából. Természetes, hogyha a t. ház nagyobb összeget meg nem szavaz, mint ezt a költségvetésben fölvett rátát, részemről ehhez is hozzájárulok, de kötelességemnek tartottam kijelenteni, hogy én ezt a toldozást-foldozást csak kidobott pénznek és évről-évre újból megújuló haszontalan reperationalis kiadásnál egyébnek nem tartom. Óhajtanám, ha a t. minister úr nyilatkoznék e tekintetben, hogy mikép szándékozik ezen építkezéseket úgy végrehajtatni, hogy a szóbeliség életbeléptetése e miatt akadályokba ne ütközzék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyniinister: T. képviselőház! Az igazságügyi költségvetés indokolásának 71. és következő lapjain a bíróságok elhelyezésének kérdése le van írva és azt hiszem, hogy a mxílt alkalommal a ház figyelmét erre szintén felhívtam. A miket előttem szólott t. képviselőtársam elmondott, ezek úgy vannak és e tekintetben lényegileg neki igaza van. Az igazságügyi költségvetés indokolásának 72-ik lapján az a 24 törvényszék, a hol a törvényszékek elhelyezését új építkezésekkel vagy igen tetemes átalakításokkal kell és sürgősen kell megjavítani, elő van számlálva. Az a 300.000 forint, a mely e czélra dotatiókép a költségvetésbe fel van véve, erre igen természetesen elégtelen; nemcsak azért elégtelen, mert hiszen annak egy része már előre le van kötve esedékes részletfizetések által ; de elégtelen azért is, mert hiszen a t. ház egy egyszerű számításból meggyőződhetik arról, hogy egy középszerű törvényszéki épület, úgy, a mint azt ma, a midőn a törvényszékek mint fölebbviteli bíróságok is talán már nemsokára szerepelni fognak, létesíteni kell — természetesen minden luxus nélkül — körülbelül 130.000 forintba kerül. Ebből ki lehet számítani, hogy egy évi dotatioval, a mely 300.000 forintra rúg s a mely csak ebben az évben emeltetett föl ennyire — mert ezelőtt 75.000 forinttal, még korábban pedig 200.000 forinttal kevesebb volt — ezen építkezést végrehajtani nem lehet. Ezek tehát tények, azt elismerem. De elismerem azt is, hogy a bíróságoknál mégis két okból kell különös súlyt helyeznünk az épületekre. Egyik az s ezt mindenki tapasztalhatta, hogy az eljárás czélszerűsége, sőt azt hiszem, magának az eljárásnak komolysága és hatályossága nagy mértékben függ a helyiségtol is. (Igás! Úgy van!) Épen a bírói hivatal, a hol a bírónak nyilvánosság mellett kell működnie, bizonyos dignitást kíván meg (Igaz!) s megkívánja a helyiségeknek olynemü berendezését, a mely azon functio gyakorlását elősegíti. (Igás! Úgy van!) A másik pedig azon átlagos tapasztalat, a miben engem a táblai elnökök jelentései csak megerősítettek, hogy egy tisztviselőnek a munkakedve, a kinek a szobájában kelt dolgoznia, nagyban függ attól, hogy minő hivatali helyisége van; mert annak a tisztviselőnek, a ki borzadva megy hivatali helyiségébe s menekülni akar abból s azon nyomasztó érzéstől, vagy azon egészségveszélyeztető állapottól, melybe hivatalos helyiségében jut, unnak a