Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-55

242 55. országos illés 180S« májns lS-án, szerdáiu a vallásalap tulajdona, az intézetet kormányzó és kezelő szerzet sem állami, hanem egyházi, a mennyiben az úgynevezett szürke nénék kormányozzák és kezelik. Már pedig ily nagy jelentőségű" és egyetlen egy női fegyintézben szükséges volna, hogy ez az állam tulajdona legyen, tehát az igazságügyminister úrnak azt a törekvését, hogy ezt megvásárolni akarja a vallásalaptól, tökéletesen helyeslem. De azt viszont óhajtandónak tartom, hogy női személyzet járjon el ugyanazon elítélt nők büntetési kezelésében, de állam által alkalmazott és erre a czélra, erre a foglalkozásra képezett női személyzet lenne szükséges. A nőket a férfiaktól mindenesetre különböző bánásmódban kellene részesíteni, mert a nők ritkán követnek el nyereményvágyból eredő büntettet, tehát " úgynevezett piszkos bűntettet. A nők tévedéseinek, bűntetteinek kútforrását leginkább a szerelemben, féltékenységben, boszűban, a tiltott gyümölcs megsemmisítésében kell keresni. Miután más forrásokból származnak az általok elkövetett bűntettek, a velők való bánásmódnak is a férfiakétól elütőnek kellene lennie; a nőknél különösen az erkölcsi javításra kell a súlyt fektetni s ez okból saját vallású papjaik erkölcsi oktatásában kell részesülniük. Részemről nem tudom helyeselni azt, hogy ezen női fegyházban a munkajövedelem, illetőleg azok munkával való ellátása és az abból befolyó jövedelem ezen apáezaszerzet részére van átengedve; mert ez könnyen visszaélésre vezethet, a mennyiben az apáczák azt keresik, hogy a letartóztatott nőkkel minél többet dolgoztassanak, hogy belőle minél több jövedelmük legyen. Már pedig a fegyenczek munkaerejének inproductiv munkára nem szabad felhasználtatnia, mert akkor elveszik a munkára való kedvet, holott pedig az volna a czél, hogy ezen elítélt nőket munkához szoktassák. Bírósági fogházainkat az igen t. igazságügyi minister úr három kategóriára osztotta. Az első kategóriába tartoznak azok, melyeket teljesen a czélnak megfelelőknek, tehát jóknak lehet mondani; ezek száma a jelentés szerint 28, középszerű fogház van 22, 17 fogházat pe dig a jelentés tökéletesen rossznak nyilvánít. De vigasztalásul azután a jelentésben az foglaltatik, hogy az igazságügyi minister úr időről időre törekszik, hogy ezen rossz fogházakat eltüntesse és ezek helyébe a fogházaknak megfelelő letartóztatási helyeket építtessen. Ezen rossz fogházak közé tartozik a debreczeni fogház is, mely már fekvésénél fogva — a mennyiben a városházánál, tehátapiacz kellő közepén, hol föld alatti helyeken tartatnak még ma is a letartóztatottak, vagy a fogságra ítélt egyének — ennyiben valósággal botrányosnak lehet mondani ezt a fogházat; hátha még hozzáteszem ^azt, hogy ezen fogházból a letartóztatott vizsgálati foglyok az ügyészséghez a piaczon keresztül nyilt utczán vezettetnek és sok ártatlant—mert igen sokan föl is mentetnek — fegyveres börtönőrök kíséretében ezer meg ezer ember láttára kísérnek át, tehát megbélyegzik őket, még mielőtt bűnösöknek találtattak volna. Ily fogházakat, cultivált államban sem a bűn tető politika, sem a humanismus szempontjából megtűrni nem lehet. A t. igazságügyminister úr jelentésében benfoglaltatik, hogy ezek csakugyan rossz fogházak és hogy ezeknek sorsán javítani kell és e beismerés engem arra a reményre jogosít, hogy a t. igazságügyminister úr nem fog késni eltüntetni a föld színéről a debreczeni fogházat, azt a börtönt, a melyből, mikor ő Felsége a király Debreczent legmagasabb látogatásával tisztelte meg, a foglyokat a szomszéd városba, Böszörménybe kellett vinni, a börtönt magát spanyol falakkal kellett eltakarni, hogy ő Felségének szemébe ne tűnjék, hogy Debreczenben, ily nagy magyar városban, oly börtön van, a mely megfelelhetett a ezéloknak a középkorban, de a mai kornak nem felel meg. Miután pedig Debreezen városa s legnagyobb királyi táblák egyikének székhelye, azt hiszem, a t. igazságügyminister úr nem fog megelégedni azzal, hogy csak egyszerű fogházat építtessen oda, hanem arra fog törekedni, hogy miután csak egy börtönünk van az országban, a mely a börtönrendszer követelményeinek megfelel, tudniillik Szegeden, tehát iparkodni fog, hogy Debreczeoben is a börtönrendszer követelményeinek megfelelő új fogház, kerületi börtön létesíttessék. (Helyeslés jobb felöl.) Miután én a jelentésből, de különösen a t. igazságügyminister úrnak tegnapi napon itt tett nyilatkozataiból teljesen megyőződtem arról, hogy ő át van hatva a börtönépítések eszméjétől és miután látom, hogy ő lelke egész melegével arra törekszik, hogy a büntető törvénykönyvünkben lefektetett progressiv rendszervalósággal át is menjen az életbe: én a költségvetés e tételét elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: T. ház! A tétel maga meg nem támadtatván, kijelentem, hogy az elfogadtatik, tudniillik Illava, 129.730 frt. Molnár Antal jegyző (olvassa) .• Lipótvár 147.500 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): MáriaNostra 59.972 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvaisa): Munkács 93.992 foiint. Elnök: Megszavaztatik.