Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-44
44. országos ülés 1892. május 3-án, kedden. 19 mindig oly agrár államot, mint a mienk? (Úgy van!) T. ház! Nem folytathatom tovább a magyar földmíves osztály szomorú helyzetének ecsetelését s azon okokat, a melyek őt a pusztulás örvényébe juttatták, csak arra legyen szabad a t. ház figyelmét felhívnom, hogy szabad-e tovább is tétlenül nézni a magyar törvényhozásnak azt, hogy az egykor oly erős földmíves és birtokos osztály teljesen elpusztuljon? Megengedhetőnek tartja-e a t. ház, hogy az úgy állami, mint társadalmi szempontból annyira szükséges középosztály nálunk teljesen elpusztuljon akkor, a midőn azt se tudjuk, hogy lesz-e vagy kikből fog állani esetleg ennek helyébe lépő középosztály ? En azt hiszem, ezt tétlenül nézni tovább nem szabad Eddig csak mi néztük saját fajunk pusztulását ily tehetetlenül s Európa majd minden államában már régóta foly a küzdelem, hogy a társadalmat teljesen deeomponáló áramlat ellen óvószereket állítva e manchesteri iskola rabló gazdálkodásának elejét vegyék. Hogy a mi tétlenségünk káros voltát kimutassam s e téren mennyire haladt a külföld, csupán kettőt legyen szabad a t. ház figyelmébe ajánlanom s ezek egyike Ausztria, másika Angolország. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad előre bocsátanom, hogy Ausztriában már a régi osztrák törvényekből kifolyólag, kivéve Dalmatiát, a partvidéket, és Krajnai, a földmíves birtok szétdarabolás^ akadályozva volt s különösen a földmíves birtokra az örökösödési eljárás oly speciális intézkedéseket szervezett, melyeket az osztrák polgári törvénykönyv 761. §-a is érvényben hagyott s ezek két sarkalatos elven nyugodtak^ Először, hogy a kis földmíves birtokot a több örökös között sem természetben 1 , sem eszményileg fel nem osztották, hanem azt egy örökölte, a ki a többi örökös társait kielégítette. Másodszor, hogy a földmíves bírtok örököse örököstársait oly arányban tartozott kielégíteni, hogy az örökség tárgyát képező kisbirtok túl ne terheltessék. Ez utóbbi főleg az 1795. évi október 9-én kelt, úgynevezett tiroli pátensben nyer határozott kifejezést. A hatvanas években azonban már a [Lajtán túli tartományokban a civilisationak vagyis a manchesteri politikának terjeszkedését ezen intézmények gátolták. Megindult a mozgalom a szabadság jelszava alatt, hogy a régi intézmények eltöröltessenek, a birtok szabad forgalma érvényt szerezhessen vagyis tulajdonképen a tőke és ezzel üzérkedők számára üzleti objectumul ezen kisbirtokok is kiszolgáltassanak. Az akkori divatos jelszavak alatt czélt is értek s az osztrák kormány 1868. és 1869-iki években egymásután helyezi hatályon kívül ezen a kisbirtok korlátozását czélzó régi intézményeket s kiszolgáltatja feltétlenül a pénzspeculansok rablógazdálkodásának. Az osztrák tartományok az egy Tirolt kivéve, mely nem adta fel régi s az 1795. évi october hó 9-én kelt pátensén alapuló külön jogát, a többiben megindult a gyors átalakulás s oly rohammal foglalták el a kisbirtokot ugyanazon tényezők, mint a minők nálunk is dolgoztak, hogy nem is másfél évtized alatt az osztrák kisbirtokos és földmíves osztály tönkrejutott. E rohamos pusztulás mindenekelőtt az amúgy is kisterületit birtok rendkívüli eldarabolásán nyilvánult, annyira, hogy némely helyen már alig két lépés szélességű földszalagokba lettek tagolva a földek, a melyen az elszegényedett német földmíves bizony már alig szánthatott. Az így földönfutóvá lett parasztságban már a forrongás bizonyos jelei voltak észrevehetők, úgy, hogy 1881. évi január 25-én az osztrák parlamentben gróf Hohenwartnak ezen veszélyessé váló s már-már soeialis irányba átcsapó helyzetre vonatkozólag tett interpellatiojára a kormány kijelenti, hogy belátja a helyzet veszélyességét, kideríteni fogja e bajok okait és elrendelte azonnal a bajok forrását felderítő statisztikai adatok gyűjtését. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Egy megdöbbentő kép tárult e kormány elé az itt szerzett statisztikai adatok nyomán s borzasztó képét látta azon vandalismusnak, a melyet a manchesteri iskola romboló uralma alig mástél évtized alatt előidézett. Nem fárasztom a t. házat ezen különben redkívűl érdekes és tanulságos statisztikai adatokkal, csak annyit legyen szabad felemlítenem, hogy kutatták a földadó fizetési képességének fejlődését 1868. óta 1881-ig s itt megdöbbentő eredményre jutottak. Azon tartományokban, hol a földmíves birtok e felosztását korlátozó intézmények azelőtt fennállottak 1868-tól 1881-ig a földadó hátralék évi átlagösszege kilencz és fél százalék, mig ott a hol ily intézmények nem voltak, az évi százalék átlaga már hatvankét százalék. Még borzasztóbb a különbség ott, a hol ezen intézmények egyáltalában nem voltak behozva, mint a partvidéki tartományok, hol ezen évtized alatt a földadó-hátralék százhuszonhárom százalékra rúgott, míg ott, a hol a régi intézményeket a szokásjog fentartotta s védte a kisbirtokot, mint Tirolban, ennek ellenében a ? *
