Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-55

5S. orgzAgftg ttíés 180S, »Pompes funébres« vállalattól, két reportert, a ki különben Klapkának régi ismerőse volt s azt az asszonyt, a ki <i ápolta. Á szolgák azt mondták, hogy a koporsóval azért jöttek, hogy Klapkát azonnal elvigyék. Már most, hogy elvihessék, fel kellett volna öltöztetni úgy, a hogy egy halottat tisztességesen el szoktak takarítani; de erre nem volt alkalmas egyéniség, hanem az a két úri ember maga szaggatta le a halottról az inget, a vért az arczárói le mosta s az ott talált fekete ruhát rádobta s úgy tette bele a koporsóba. (Nagy mozgás a bal- és szélsőbalon,) Ez az 1848/49-iki szabadságharcz egyik dicső tábornoka temetésének rendezésében az egyik kezdet. így tették be a halottat a koporsóba, azután a koporsót bedobták egy halottas, nem is halottas, hanem egy szállító szekérre s erre megindult azon három »Pompes funébres« szolga s az a két tudósító a szakadó esőben, hogy Klapkát kivigyék a temetőbe. Erről a temetőben senki sem volt értesítve, hanem 25 forinttal s egy nyugtával a Klapka holttestét a megjelentektől mégis átvették. (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Szerencse, hogy átvették! Csoda, hogy vissza nem utasították! (Nagy zaj a jobboldalon.) Horváth Gyula : Én tudakozódtam az iránt, hogy történt-e valami arra nézve, hogy el ne zárassék a főváros lakossága attól, hogy szabadságharczunk emléke iránti kegyeletének s szaladságharcznnk egyik kiváló egyéne iránti részvétének és kegyeletének kifejezést adhasson s azt tudtam meg, hogy a tábornok titkára minden követ megmozdított arra, hogy a tábornok itt benn a fővárosban helyeztessék ravatalra és hogy a kíséretet a főváros közönsége, mely kegyeletet tanúsít a 48/49-iki emlékek iránt, megadhassa. Azonban minden kérelem, hogy a tábornok a fővárosban teríttessék ki, megtagadtatott (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) s elrendeltetett, hogy Klapka kivitessék a temető halottas házába. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat!) Hogy pedig ezt megakadályozni ne lehessen, ez oly időben történt, midőn a főváros legnagyobb része tudomást sem vehetett róla. Gr. Károlyi Gábor: Ez hullarablás! (Nagy zaj a jobboldalon.) Horváth Gyula: Azt hiszem, hogy egy, még eltemetetlen ember teteme felett nem lehet itt szemrehányások at tenni. Eljön annak az ideje, hogy kideríttessék, ki a hibás és mód adassék arra, hogy a nemzet a bélyeget rá süsse annak homlokára, a ki e kegyeletlenségben részes. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Én most e felett vitatkozni nem akarok, hanem szükségesnek májas 18-án, szerdán. íggy tartom, hogy azon kezekből, a melyek a nemzeti kegyeletet eddig is ennyire megsértették, a temetés rendezése kivétessék. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Minthogy azonban a kormány elnöke nincs jelem, most arra kérem a t. házat, méltóztassanak bevárni, hogy a kormány elnöke megérkezzék s még a mai ülés alatt intézkedés történjék arra nézve, hogy komoly és kegyeletes emberek gondjaira és ne könnyelmű kezekre bízassék a szabadságharcz egyik kitűnő bajnokának eltemetése. (Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon. Mozgása jobboldalon.) Meg vagyok arról győződve, t. ház, hogy minden igaz magyar ember pártkülönbség nélkül kegyelettel viseltetik az 1848/49-iki emlékek iránt (Általános helyeslés.) s mindenki ahhoz, hogy a nemzeti kegyeletnek méltó kifejezés adassék, hozzá fog járulni. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve, hogy a magyar képviselőház fel fog emelkedni arra a magaslatra, a melylyel az 1848/49-iki emlékeknek és az akkori küzdelmek utolsó bajnokainak tartozik. Ez alázatos előterjesztésem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem először hangzik el e teremben, sokszor mondjuk, hogy minél kisebb egy nemzet, annál nagyobb mértékben kell annak a kegyelet és a hála adóját lerónia nagy férfiaival szemben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én eddig úgy tudtam, t. képviselőház s azt hiszem, a mai nap eseményei is arról fognak engem meggyőzni, hogy akkor, midőn a Magyarországon korszakot alkotó 1848/9-iki események kimagasló bajnokairól van szó, a magyar nemzet törvényhozó testületében párt- vagy véleménykülönbség nem lehet. (Igaz!Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Mi, igen t. képviselőház, a legnagyobb készséggel, minden ellenvetésnek koezkáztatása nélkül szoktunk hozzájárulni ahhoz, ha a túloldal kimagasló egy-egy alakjának meg kell adni a végtisztességet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak nemrégiben tettük meg, hogy egy férfival szemben, a ki a munka terén magaslott ki s a kit mi mint ilyet, mint alkotó erőt a legnagyobb mértékben tiszteltünk, daczára annak, hogy politikai ellenfelei voltunk, még ahhoz is a legnagyobb készséggel járultunk hozzá, hogy temetése az ország költségén rendeztessék. Nagyobb megtiszteltetés embert halála után aligha érhet. Akkor, t. ház, midőn tegnap e szomorú eseménynyel foglalkoznunk kellett s midőn szóba került, hogy a központi honvéd-bizottmány rendezi Klapka Györgymek, a nagynevtí tábornoknak, a magyar szabadságharcz igazán kimagasló