Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-53

53. országos ülés 1892. május 16-An, hétfőn. 203 miuutiosns kérdésre vonatkozik, hogy egy nagy államférfi igazságügyi politikájában nem lehet számottevő. A curiai bíráskodásról szóló törvényjavas lat, iigy, a mint ismételten a ház elé lett terjesztve, arra alkalmas, hogy mindenkinek kedvét elvegye az ily reformoktól, de arra legkevésbbé sem alkalmas, hogy azt a czélt, a mely miatt sürgettetett, hojiy a választási visszaélések megszüntettessenek, az által elérni lehessen. (Úgy van! a szélsőbalon.) A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat épen a királyi táblák szétosztása után, épen, midőn a jobb bírói erők egy része ÍI törvényszékektől elvonatott, midőn a törvényszéki bírák csekély fizetése s az azzal járó anyagi gondok kizárják az önképzésüket és azt is, hogy a bírói kar új erőkkel a szó nemesebb értelmében felfrissíltessék, nem helyes sorrendbe nyújtatott be. E javaslat és különösen annak két intézkedése bizonyítéka annak, hogy a királyi táblák szétosztása nem helyes időben történt. A térvényjavaslat egyik intézkedése az, hogy a sommás bíróságok hatásköre kiterjesztetik s a táblákhoz csak a jogegység szempontjából fog megengedtetni a felülvizsgálati kérelem. így a táblák szétosztásának egyik főoka, hogy t, i. általa a hátralékok megszüntettessenek, a sommás eljárás reformjánál önmagától is bekövetkezett volna. A szóbeliség a kir. törvényszékek hatásköréhez tartozó ügyekben ismét el lévén odázva, a táblák szétosztásának más oka, hogy t. i. a szóbeliség, a közvetlen tárgyalás az egész vonalon behozatván, a felebbviteli bíróságok a jog kereső közönség által könnyebben megközelíthetők legyenek, most szintén nem forog fenn. Ezen reform az én felfogásom szerint nevezetesen arra nézve képez bizonyítékot, hogy ezen szétosztásnak helyes igazságügyi politika mellett és ha ezen politikában a reformok tekintetében tervszerűség volt, a szóbeliségnek az egész vonalon való behozatalával együttesen volna helye. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az ezen javaslatban lefektetett második intézkedés, t. ház, szintén érv igénytelen álláspontom helyessége mellett és ezen intézkedés az, hogy a jogegység megóvása a szétosztott királyi táblákra van bízva. T. ház! Midőn a jogegységeta királyi curiánál még oly jeles bírák mellett is csak a döntvénytár útján lehet biztosítani és midőn ennek daczára és ennek életébelépte után is találkozunk egyes tanácsok, sőt ugyanazon egy tanács eltérő ítélkezéseivel (Igás! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) s a midőn ennek legfőbb oka az én felfogásom, de azt hiszem, minden gyakor- j lati jogász felfogása szerint is a törvényesség hiányában van; midőn a Királyhágón inneni részekben bevett jogelvek, fentartott jogszabályok, szokások és bírói gyakorlat szerint döntetnek el a magánjogi perek, míg a Királyhágón túl, az úgynevezett erdélyi részekben máshonnan vett magánjogi törvény van hatályban: ily viszonyok között a magánjogi pereknek több, mint 80 százalékában a jogegységet a szétosztott királyi táblákra bízva igénytelen felfogásom szerint azt fogja eredményezni, hogy e helyett az egyes királyi táblák területén külön bírói gyakorlatok fognak keletkezni. (Igás;! Úgy van! a baloldalon.) Míg ellenben, ha a szóbeliség a sommás eljárásban a felebbvitelnél is a királyi táblák szétosztása előtt hozatott volna be: ezen intézmény szerint az első folyamodása bíróságok létszáma felemelendő lett volna és ha azon a reájok bízott állami feladat fontosságához mérten, a mely épen ezen reform folytán az első bíróságok vállaira fog nehezedni, az első bíróságok bíráinak fizetése kellő mértékben szintén felemeltetett volna, akkor a törvényszéki bírák megszerezték volna a gyakorlatot, egyúttal beállíttatott volna egy suecrescentia és ekkor, ha codificált törvényünk is elkészült volna és behozatott volna a szóbeliség az egész vonalon és ha ekkor történik a királyi táblák szétosztása : ez megfelelt volna a czélnak. Azon átmeneti időszak alatt pedig a két királyi tábla működése, miután az érvényben levő jogszabályok ezen két királyi tábla hatáskörét ilyformán szétválasztotta, a jogegység sokkal inkább biztosítva lett volna, mintha azt a szétosztott és területi hatáskörében külön jogelvek alkalmazására hívatott 11 királyi tábla működésétől elvárni lehet. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, bogyh előadottak mellett még a bírói és ügyészi szervezet és az ügyviteli szabályokkal leszámolunk és hogyha az ezekben nyilvánuló több helyes intézkedést el is ismerjük, itt sem térhetünk ki annak constatálása elől, hogy e törvényes intézkedésekben is több a politisáló szellem, mint az igazságügyi követelményeknek helyes megvalósítása. (Igaz! Úgy van! bal felől.) A törvényszéki elnökök, a kir. ügyészségek vezetői ma többet foglalkoznak gazdasági, számadási és statisztikai kimutatások készítésével, mint szorosan vett igazságügyi teendőkkel; (Igaz! Úgy van! bal felől.) már pedig egy számtiszti állás felállításával, a mint azt FabinyTeofil volt,—avagy épen a jelenlegi igazságügyminister tervezte, ezen valójában nem a jogszolgáltató közegek teendőit képező ügykört az első folyamodása igazságügyi hatóságok vezetőitől el lehetne s el is kellene vonni. 26*