Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-53

53. orsiíígos ülés 1892. május 16-ÄU, hétfőn. 199 hogy anyagi viszonyaiknak meg nem felelő mily nagy áldozatokra kötelezték magukat, hogy székhelyet nyerjenek. Ezen áldatlan versengés utóbajaival, nyomaival itt-ott még ma is találkozunk, de mindenesetre találkozunk a teljes bizonytalansággal, a mely nemcsak az illető községeket és városokat, de az ott elhelyezett bírákat és különösen a bírósági tisztviselői kart örökös feszültségbe tartja, ső't a helyzet bizonytalanságát egyesek lelketlen korteseszközfíl is fel használják. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azonban ennél körüTbelííl még nagyobb baj az, t. ház, hogy ámbár két évtized tapasztalatai, statisztikai adatai feküsznek előttünk, a járásbírósági kerületek, a munkafelosztás elveinek megfelelően, máig sincsenek rendezve; mert a tapasztalat azt mutatja, hogy egyes nagyobb városokban, vagy góczpontokon elhelyezett járásbíróságoknál, a hol négy-öt bíró van alkalmazva, van évenkint 20 — 25 ezer ügyszám, a miből jut mindegyik bíróra négy-öt ezer; oly szám, a minek azon bíró legjobb erejének felhasználásával, túlbuzgóan dolgozva sem tud az igazságszolgáltatás érdekei követelte módon megfelelni, hanem kénytelen az ügyek érdemleges elintézése helyett ezeket az úgynevezett rövid útú sommás pereket, minden alkalmat megadva, esetleg fel is használva, terminusról terminusra elodázni, úgy, hogy én számos esetet tudnék felhozni, a melyekben az ily járásbíróságnál az úgynevezett rövid útú sommás perek egy, sőt másfél esztendő alatt sem jutnak el odáig, hogy elsőbíróságilag érdemlegesen el legyenek intézve. Szolgálhatok erre nézve concret példákkal is. (Halljuk!) Mert a szám elintéztetik ugyan, a mennyiben jön a vizsgálat és a bírónak gondjának kell lenni arra, hogy az előadói könyv hátralékot ne mutasson, de az érdemleges elintézés egykét évig is késik; erre is tudnék concret adatokat felsorolni. Ellenben a kisebb járásbíróságoknál, a hol mind a mellett, hogy két járásbíró van, mindent összevéve egy év alatt alig lehet háromezerre fölvinni a számokat, melyből egyre-egyre másfélezer jut. Ez viszont oly kevés, a mi mellett a bíró munkaereje távolról sincs kihasználva. Itt a bíró, ki kénytelen s köteles is — bár teendőt úgy szólván nem talál — a hivatalos órákat kitölteni: unja magát; látjuk, hogy valóságos éldelgéssel nyúl hozzá, ^

a e

gy P

er akad a kezébe, de azt a rövid sommás pert aztán túlterjengőleg fél napon át tárgyalja, fel napig és ívszámra dictálja a jegyzőkönyvet és ír benne ívszámra terjedő ítéleteket, rémületére az ügyfeleknek és tortúrájára a felső bíróságoknak, a melyeknek ilyformán egész garmadából kell a tiszta szemet kikeresniök. Erre is tudnék concret adatokat felhozni. Azt gondolom, hogy ezt az aránytalanságot tűrni nem lehet, nem szabad, ki kell ezt egyenlíteni, még pedig első sorban, a hol lehet, a községek helyesebb beosztásával, átcsatolásával; a hol pedig ezt bizonyos figyelembe veendő más körülmények nem engedik meg, ott ennek nincs más módja, mint az ilyen kisebb helyeken a községek átcsatolásával sem kiegészíthető bíróságoknak a nagyobbakhoz való beosztása által. Mert ily esetben a nagyobb járásbíróságok ügyforgalma csak két-háromezerrel, de munkaereje legalább két bíróval szaporodik és ez nem igényel költségtöbbletet, sőt megtakarítással jár s e mellett mindenesetre lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás menete gyorsabb legyen. Ugyanis be kell ismerni, hogy legalább az utolsó évtizedekben az igazságszolgáltatás soha oly lassan nem mozgott, mint a minő lassúsággal mozog ma a nagyobb góezpontokban levő járásbíróságoknál, a minek egyik oka még azon körülmény is, hogy a megürült bírói állások betöltése véghetetlen lassúsággal történik. Megüresedik például egy törvényszéki bírói állás és mi történik? Arra az állásra reflectál a vidéki járásbíró, mert hozzájutni óhajt a nagyobb város által nyújtott társadalmi előnyökhöz. Át is helyeztetik, ebbe beletelik 3—4 hónap; a mint áthelyeztetett, üresedésben van az ő állása, a hová kineveztetik az albíró; ez is további 3—4 hónapba kerül. Az albíró helyébe jön a jegyző, a ki nálunk, a mint tudjuk, többnyire bírói teendőkkel foglalkozik, habár nem is a maga neve alatt mennek a kiadványok. A jegyző helyére további 3—4 hónap alatt ismét a gyakornok, szóval míg az üresedés folytán a bírói létszámban előállott egy fogyaték be vau hozva, abba beletelik egy esztendő. És mi történik az ügyekkel ? Az, hogy annak a bírónak az ügyeit, a ki kineveztetett, vagy áthelyeztetett, a collegái átveszik ugyan, hogy gondot viseljenek rájuk, de azokban nem fognak érdemileg intézkedni, legfölebb a függő határidőket látják el s így az ügyek várják az új bíró kinevezését. Es ez az újabb időben nagyon gyakran fordul elő, minélfogva ez ügyek elintézésében gyakorta is áll be szünetelés azon oknál fogva, mert törvény szerint az albírák királyi táblai jegyzői teendőkre berendelhetők lévén és gyakorta be is rendeltetvén, nagyon gyakran előáll az albírói állások megüresedése. Ezen bajon való segítésre irányuló törekvést nem látok, pedig lehetetlen, hogy erről a bajról részint a statisztikai adatokból, részint az ügyvédi kamarák felterjesztéséből az igazságügyi kormánynak tudomása ne volna, hiszen az ügyvédi kamarák kötelesek és jogosítottak évenkint jelentéseket tenni az igazságügyi kormánynak, a melyekben feltárják az igazságügyi téren tapasztalt észleleteiket. Úgy látszik azonban, hogy e Mterjesz-