Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-53
J94 <*. orsaágos ülés Következik a napirend szerint a képviselőház mentelmi bizottságának 74. számú jelentése, párviadal vétsége miatt nyolcz napi álíamfogház büntetésre elítélt Sima Ferencz országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni. Beöthy László: T. ház! A szegedi kir. ügyészség Sima Ferencz országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri azon okból, hogy nevezett képviselő ellen még képviselővé történt meg-választása előtt hozott és nyolcz napi államfogház büntetésre szóló ítélet, a mely párviadal vétsége miatt hozatott, végrehajtassák, Most a nevezett képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztése azért kéretik, hogy a jogerős ítélet végrehajtathassák. A mentelmi bizottsága jelen esetben azt javasolja, hogy a képviselőház nevezett képviselő mentelmi jogát felfüggeszteni méltóztassék. Elnök : Szólásra s-enki sincsen följegyezve, ha tehát szólni senki sem kíván: kérdem a t. házat, elfogadja-e a mentelmi bizottság javaslatát, igen vagy nem? (Igen!) E szerint kijelentem, hogy a ház a mentelmi bizottság javaslata alapján Sima Ferencz képviselő úr mentelmi jogát felfüggeszti. Napirend szerint következik az igazságiigymmisterium költségvetésének tárgyalása. Molnár Antal jegyző (olvassa): Központi igazgatás. Rendes kiadások, XX. fejezet, 1. czím. Rendes bevételek. IX. fejezet, 1. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 177.704 frt. Elnök: Az első szó illeti a bizottság előadóját. Latkóczy Imre, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Miután a pénzügyi bizottság írásbeli jelentésében az igazságügyi tárcza 1892. évi költségvetési előirányzatának minden czímére tüzetesen kiterjeszkedett, nem tartanám czélszerünek a t. ház figyelmét ismétlésekkel igénybe venni és fárasztani és azért csak lehető röviden kívánom a tárgyalás alatt levő költségvetést a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Halljuk!) Alig van a közkormányzatnak ága, alig van ministeri tárcza, mely saját szükségleteit bevételeiből fedezhetné; egyedül az igazságügyministeri tárcza mutathatna fel állandóan bevételi többletet az esetben, ha mindazon törvényes jövedelmek, a melyek a jogszolgáltatással közvetlen vagy közvetve kapcsolatban állanak, az igazságügyi tárcza javára bevételeztethetnének. De hiszen mindnyájunk előtt ismeretes az, hogy a milliókat kitevő jog- és bélyegilletékeket a pénzügyi tárcza absorbeálja, a minek természetes következménye az, hogy az igazságügyi előirányzatnál a kiadások mindig aránytalanul nagyobbak, mint a bevételek. Az 1892. évi előirányzat e tekintetben még kedvezőtlenebb S92. május l(5-án, hétfőn, helyzetbe jutott annyiban, a mennyiben a rabtartási költségtérítmény, a mely az igazságügyi tárezának állandó bevételi forrását képezte és a zárszámadások tanúsága szerint évente átlag a 200.000 forintot meghaladta, az igazságügyi tárcza bevételei sorából kivétetett és a pénzügyi tárcza bevételei közé illesztetett az 1890 : XLIII. törvényczikk rendelkezése folytán. Az 1892. év előirányzott kiadásainál, szemben az 1891. évre megállapított költségvetéssel bizonyos többletek mutatkoznak, még pedig azért, mert a kir. táblák, a kir. főügyészség szervezésére vonatkozó, valamint a bírói és ügyészi szervezet módosítása tárgyában alkotott törvények számos oly intézkedést tartalmaznak, melyeknek végrehajtása jelentékeny anyagi áldozatok nélkül alig sikeresíthető. Ily természetű többkiadás van szemben az 189l-re megállapított költségvetéssel a kir. Curiánál, kir. tábláknál, a kir. törvényszékek, kir. járásbíróságok és kir. ügyészségeknél; többkiadás van még, habár más természetű, a nyugdíjaknál, még, pedig azért, mert e czímen az előirányzat a zárszámadások tanúsága szerint eddigelé soha sem felelt meg a tényleges szüségletnek s ezen indokból az igazságügyi kormány a zárszámadási bizottság egyenes felhívása következtében 1892. évre a nyugdíjakat oly mértékben irányozta elő, a mely a szükségletet minden valószínűség szerint teljes mértékben fedezni fogja. Még több kiadás van a beruházásoknál, a mi arra vezethető vissza, hogy számos törvénykezési czélokra szolgáló épületnek átalakítása, felszerelése és esetleg újonnan építése vált 1892ben szükségessé. Kevesebb kiadási előirányzat van csak az »átmeneti kiadások«-nál, még pedig azon indokból, mert köztudomás) szerint a királyi táblák és főügyészségek a múlt évben lettek újra szervezve és az első szervezés költségeinek szüksége már most 1892d>en megszűnt. Ha egészben véve az 1892. évi költségvetési előirányzatot az 1891. évre megállapított költségvetéssel pénzügyi szempontból összehasonlítjuk, alig találunk lényeges eltérést, ha figyelemre méltatjuk azt, a mit jelezni voltam bátor, hogy a rabtartási költségek térítménye 1892-re nem szerepel a bevételek között és hogy a királyi táblák és királyi főügyészségek szükségletei egész 1892-re vannak felvéve a praeliminareban, holott 1891-ben csak nyolcz hónapra lettek megállapítva. Egyébiránt azt hiszem, t. ház, hogy az igazságügyi költségvetés benső értékének bírálatánál nem lehet döntő a financiális szempont, hanem egyes-egyedül az igyekezet azon foka, mely az állam végczéljának, a jogbátorságnak megvalósításában és a jogszolgáltatás eardinalis érdekeinek gondozásában és ápolásában nyilvá-