Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-52

|76 62, oraéfos ülés 1893. niájns 14-én, síwnbatón. ként támogatott erdőgazdaság és faipar fejlődhetese megköttetik, mert a faipari czikkek kiszállíthatása ezen természetadta, legolcsóbb útjáról sokkal drágább közlekedési vonalakra és szállítási módokra utaltatik. A miért is a felvidék birtokos osztálya, a mely jövedelmét leginkább az erdőgazdaságból bírja, vagyoni' situatiojában mindinkább silányul, adóképességében mindinkább csökken, míg a szegényebb sorsú és kézi munkájára utalt nép, úgy a tutajozás, mint a leginkább télnek idején végeztetni szokott erdei munkálatok körül is foglalkozásának állandóságát nélkülözvén, megélhetésének feltételeit még e téren sem találhatja meg, a mi a törvényhozás előtt gyakrabban emlegetett kiváudorlási mánia e vidéken folytonos terjedésének voltaképeni szülő okát képezi. (Úgy van! Úgy van!) A folyó középső szakaszán a parti érdekeltség arra utaltatott, hogy ama védekezési rendszert vagy jobban mondva rendszertelen védekezést, a melyet addig is ritka kitartással és legnagyobb anyagi áldozatkészséggel csak néha, az államkincstár hozzájárulásával követett, továbbra is, de megközelítőleg kielégítő eredmény nélkül folytassa. Mert egységes terv hiányában, csak legnagyobb veszélyeztetés idején, néha egész községek megmentése czéljából létesített szórványos partvédmfívek a folyó romboló természeténél fogva vagy bekötéseiken felül megkerűltetvén, elsodortattak! Újjáépítésük úgy az államkincstárt, mint még inkább az érdekeltséget újabb és újabb áldozathozatalra kényszeríti, vagy a gyakori mederváltozás folytán a folyó által elhagyattak; helyenkint kilométernyi távolságban a folyó mai folyásától szárazon találhatók; de legjobb esetben is, a mennyiben csak loealis védekezés szempontjától épültek, az alantibb part tulajdonosainak legalább is épen oly nagy kárt okoznak, mint a mennyitől magukat a védekezők megvédeni képesek valának. Ehhez járul, hogy a partok nivellirozatlan voltánál fogva ama nagymennyiségű kavicshordalék, a melyet ezen folyó áradásai alkalmával magával sodorni szokott, a lakosság számához arányosítva, amúgy is csekély terjedelmű, de épen ezért felette értékes termőföldre szoríttatik, mi által a vagy teljesen, vagy évek hosszú sorára terméketlenné vált, de legjobb esetben is értékükben lényegesen apasztott területek kiterjedésükben évről-évre gyarapodnak. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) Végtére a folyó Nyitramegye alsó részét, Pozsony és Komárommegyéket átszelő szakaszán a partszaggatások által okozott károsítások és az áradások pusztító hatását még az is fokozza, hogy az árviz, mely tapasztalat szerint még nyári hónapokban is rohamosan be szokott állani, mintegy 160.000 holdra tehető terűletet ártérré átalakít és eshetőleg a magasabban fekvő bevetett helyeket is elborítván, a tetemes költséggel előállított terményeket betakaríthatásuk előtt megsemmisíti. Igaz, hogy az államkincstár 90-ben 35.000, 91-ben 25.000 forintot áldozott, míg az érdekeltség e szakaszon a hosszú éveken át folytatott védekezésben talán a 700.000 forintot megközelítő összeget elhasználta, a nélkül azonban, hogy ezen nagy áldozatokkal arányban álló eredmények észlelhetők volnának, a mint észlelhetők mindaddig nem is lesznek, míg az egész folyónál egységes tervszerű eljárás követtetni nem fog, magát az államkincstárt is a folyó ezen részében leginkább közvetlen károsodás érte, a mennyiben az utolsó évtizedben mintegy 60.000 hold után járó adót kénytelen volt elengedni. Mindezekből kifolyólag, t. képviselőház, nemcsak nekem, de mindazon képviselőtársaimnak is, a kik az érdekelt vidéket és közönséget képviselik, kötelességévé vált, hogy a törvényhozás és a mélyen t. földmívelésügyiminister úr figyelmét ezen tarthatatlan állapotokra irányítsák, ezen bajok mielőbbi orvoslásának kezdeményezését sürgessék. A nélkül tehát, hogy ezen kérdés hydrotechnikai részének mikénti megoldásába behatóbban belemenni szándékunk lehetne, a mennyiben ez kizárólag csakis szakférfiak feladatát fogja képezhetni, kívánalmainkat, illetve kérelmünket a következőben van szerencsém előterjeszteni: (Halljuk ! Halljuk!) Mindenekelőtt egységes terv elkészítése válnék szükségessé és mert ez a kölség nehéz számtételeit nem alterálná, a mennyiben nézetem szerint a vízrajzi osztály költségvetésében fedezetét találja, azonnal foganatba veendő volna. Ezen tervnek azonban abból kell kiindulnia, hogy a viz lefolyása egyszer s mindenkorra meghatározott irányban, a hajózásnak a folyó torkolatától felfelé számítva legalább is 170 kilométernyi hosszában fejlesztése, a tutajozásnak pedig az egész vonalon minden vízállásnál gyakorolhatása szempontjából egységes mederben biztouttassék; mert az egységes meder megállapítása a part- és árvédelem természetszerű feltételét is képezi. E mederrendezésnek kizárólag államköltségén kell létesülnie ; nemcsak a költségek aránytalanságánál fogva, hanem azért is, mert a folyó egyes részeiben közvetlen érdekeltség hiányából a társulás alapfeltétele is nélkülöztetik; állami kezelés útján pedig azért, mert ily nagyobb, egységes műnek társulás útján való létesítése, tapasztalás szerint, másutt sem bizonyult előnyösnek. A partbiztosításra vonatkozólag megjegyzendő, hogy az eddig gyakorlatban volt, felette költséges partbiztosítási rendszernek más, olcsóbb rendszerrel való felváltása mellett, a költségek