Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-48

48. országos ülés 1892. nuijns 7-éu, szombaton. 131 horderejű, nagy tárgyú és sok embert érdeklő kérvény. Az ügy igen complicált és azért nem akarom annak előadásával a t. házat fárasztani, hiszen a főbb vonásokat az előadó úr már érin tette. Ezen puszták vétele visszamegy 2—300 esztendőre, a polgárság adta a pénzt, a város pedig a firmát, mely mint nobilis persona vehette ezen birtoktesteket, a melyek akkor részint egyes nemes családokéi, részint pedig a fiscuséi, részint pedig zálogbirtokok voltak; elég az hozzá, a pénzt a polgárok adták, köztük is osztatott föl, azonban beleegyezésükkel a legeltetés közös maradt a hortobágyi legeltetéssel kapcsolatban, valamint a fajzás az erdőkben ezen pusztának mintegy 6000 holdnyi területén. Azon csudálatos körülmény forgott itt fenn, hogy noha földkönyve volt ezen birtoknak, a mely 1840 — 42 között készült, hiteltelekkönyve máig sem volt. A jelenlegi minister ár elődei — mert két minister folyt be ebbe az ügybe — elrendelték ezen könyvek elkészítését, azonban az ügy azon stádiumokban maradt, a melyeket a t. előadó úr röviden érintett, t. i. a békés kiegyezési kísérletek stádiumában, a melyre csekély szavammal szintén befolytam, ajánlván a polgároknak a várossal való barátságos kiegyezést. Mindez azonban nem vezetvén teljesen czélra, az igazságügyminister úr elrendelte ezen telekkönyv élőmunkái ataiképen ezen puszták helyszínelését s ma már ezen helyszínelés tényleg be van fejezve. AbLan az időben, mikor ezen kérvény beadatott, ezen munkálatok még nem voltak anynyira, mint vannak ma. Ezen kérvény még a múlt országgyűléshez adatott be a volt elnöknek egy általam bemutatott polgári küldöttség által. Azonban a múlt évben, az utolsó ülésszakban a kérvényi bizottság egyáltalában nem tartott ülést, cknnyira, hogy én magam is bejelentettem a volt elnöknek, nem vádképen, hanem hogy figyelmét felhívjam, abbeli óhajtásomat, hogy a kérvényi bizottság még a jelen ülésszak alatt tartson ülést. Irányi Dániel képviselőtársam pedig itt a nyilt ülésben szólalt fel, hogy miért nem tart ülést a kérvényi bizottság? De ennek akkori elnöke nem volt a városban található; közbejött az ülésszak feloszlása s így e kérvény nem tárgyaltathatott. Ezután összejött az új ház, a kérvény tárgyalás alá került, de ezen idő alatt az ügy új stádiumba került, nevezetesen a helyszínelési munkálatok elkészültek s azoknak felülvizsgálata a telekkönyvi bíróság által az igazságügyminister úr rendeletéből befejeztetvén, az igazságügyminister úr elrendelte, hogy ezen helyszíni felvételek — gondolom — f. évi február 18-tól kezdve tétessenek ki a telektörvényszéknél és 8 hónapon belől minden birtokos érdekelt fél, a ki érdekeit sértve érzi az új felvétel által — ha t. i. az értékre, vagy területre nézve hibás adatok vétettek volna fel, vagy akármi más tekintetben kifogás volna — az iratokat és felvételi térképeket megtekintvén, jelentse be jogigényét és akkor aztán a 8 hónapon belől, gondolom, még a barátságos kiegyezés is megkísérthető és csakha ez nem sikerül, menne a dolog az illetők részéről peruijára. Jelenleg az ügy ilyen stádiumban van. A ház az enyém, vag}

r tied kérdéseiben, természetesen nincs hívatva dönteni, dönthet a felek kiegyezése vagy a bíróság ítélete. Minthogy azonban az erdős területeket eddig a város kezelte századok óta, ellenben a vetésre, munkálásra, legeltetésre alkalmas területeket egyesek bírták, a város most a régi usus alapján azt akarná, hogy az egész terület az ő nevére telekkönyveztessék, az illető birtokosoknak a legeltetésre, mívelésre vonatkozó usualis joga pedig jegyeztessék be az ő részükre. Viszont a polgárok, minthogy őseik vették ezen birtokokat a saját pénzükön, de azóta ők magok is fizettek reá, azt kívánják, hogy az ő nevükre kebeleztessék az egész s a városnak usualis joga az erdészetre, faízásra stbi-e nézve biztosíttassák. Ez a főkérdés. Hogy a felek mikép fognak kiegyezni, vagy esetleg hogyan végződik a per útja, az itt természetesen el nem dönthető. Nem is az a fődolog, a miért ok ide folyamodnak, ámbár ezt is érintik, hanem sérelmekről panaszkodnak, melyeknek orvoslására, úgymond, nincs hova fordúlniok. Ok ezért a törvényhozásban bíznak, mint a közigazgatási és törvénykezési eljárás hívatott őrében s kérik a törvényhozást, orvosolja az ő bajaikat. A módot szerénységből meg sem jelölik, mert, t. ház, ez nagyon törvénytisztelő nép és én azt gondolom, örvendeni kell a parlamentnek, a mikor ilyen derék, vagyonos, szorgalmas polgárok bajaik orvoslása végett nem egyéb eszközökhöz, hanem törvénytiszteletük tudatában a parlamenthez fordulnak s ehhez való bizodalmukban ettől várják bajaik orvoslását. Ép azért a kérvényi bizottság szerintem helyesen s méltányos figyelemmel járt el akkor, mikor e kérvényt, a melynek tárgya azóta, mióta a kérvény beadatott, nem a kérvényezők hibájából, hanem az általam említett körülmények miatt más stádiumba jutott és a jogorvoslatnak egy más módja nekik nyitva áll a törvényszéknél, felfogván a kérvény erkölcsi súlyát, a mennyiben e kérvény annyi vagyonos, derék és szorgalmas ember részéről adatik be, akik a parlamenttől várják ügyeik orvoslását, e bizodalmat tekintve, e kérvényt nem egyszerűen, mint elévültét a ház irattárába tétetni, hanem az igazságügyministernek kiadatni véleményezi. Én nem adok be a bízottság előadójának indítványával szemben ellenindítványt, hanem magam is beleegyezem 17*