Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-48
május "-én, szombaton* | s>o; 48. országos ülés 1892. ságoknak talán nem tud eleget tenni, annak oka abban keresendő, hogy ezen óriási feladatcsoport megoldására egyetlen ember elégtelen. (Úgyvan! jobb felöl.) Ismételve mondom, tapasztalásom szerint a jelenlegi gazdasági felügyelő feladatát teljes mértékben teljesíteni iparkodik és azért merem állítani, hogy működéséről csak elismeréssel és méltánylással lehet nyilatkozni. (Helyeslés jobb felöl) ' Elnök.' Kíván-e még valaki szólam? Isaák Dezső : T. ház! Csak röviden akarom a t. ház becses figyelmét kikérni, (Halljuk!) mert nem mulaszthatom el, hogy pár megjegyzést ne tegyek részint a törvény megtartására — a mi elmulasztatik — részint egy ministeri rendeletre, melyet a törvényhozás is helyben hagyott. (Halljuk !) Nevezetesen az első az, hogy a törvényben ki van mondva az állategészségügyi felügyelet, de nem történt gondoskodás arról, hogy az állatorvosok vidéken kellő számmal legyenek. Kimondja a törvény azt, hogy a gazdaközönségnek mi a teendője abban az esetben, ha az állatja megbetegszik vagy elhull és ha nem teszi meg, büntetést szab rá. Ámde a gazdaközönségnek nincs módja arra, hogy állatorvossal nézéssé meg és gyógyíttassa a beteg állatját, mert néhol 40—50 kilométernyire esik egy állatorvos bizonyos községekhez. Ha aztán az állatja elhull és azt eltemetteti: ekkor jő a bíró s buzgó őre a törvény megtartásának, feljelenti, hogy az illető nem látta el állatorvossal a beteg állatját és a vége az, hogy azon kivííl, hogy kára van, még meg is büntetik. Ezeket látva a gazdaközönség, miután maga is szükségesnek tartja az állatorvosi állomásokat, nem várja azt, hogy a minister gondoskodjék azoknak kellő számban való alkalmazásáról, hanem maga gondoskodik róla. És miképen teszi? Ugy, hogy vagy pótadót vet ki, vagy új adónemet találnak ki rá. így például egyik megyében a kutyaadót hozták be és ezt az alispán azzal indokolta, hogy az így befolyó adó összegét az állatorvos fizetésére fordítják. Ez a kutyaadó igen sokaknak nagyon tetszik, kivált a vadászoknak, de nem gondolják meg, hogy a gazdaközönségnek, különösen a kisgazdáknak milyen hasznos szolgálatot tesz a kutya, különösen éjjelenkint nyári időben. Én különben ennek az adónak nem vagyok ellenzője, mert szükségesebbnek tartom, hogy az állatorvos fizetése kikerüljön, mintsem hogy e nélkül magát az állatorvost nélkülözni kelljen. A másik az, hogy van egy ministeri rendelet régtől fogva, a melyet a törvényhozó testület is helybenhagyott és mely a hadsereg részére kiküldött lósorozó bizottság gyakorlata és eljására vonatkozik. Ez igen rossz hatással van a gazdaközönségre nézve. Kégtől fogva figyelemmel kísérem ezt. Ki van hirdetve, hogy itt és itt megjelenik a küldöttség, 80 — 100 lovat fognak venni, vezessék föl tehát a gazdák lovaikat. Föl is vezetnek 3—500 darabot is, de a legközelebbi vásáron a bizottság egyet sem vett meg. Ez a lótenyésztő földmívest elkedvetleníti; rossznak tartja a lovát, pedig nagyon sokan vannak, a kik azt mondják azokról, hogy jó. Ekkor előáll a lókereskedő és azt mondja: »Az ön lova rossz ugyan, semmire sem való, de azért megveszem.« Az elkedvetlenedett gazda pedig potomáron odaadja a lovát. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem tudom, hogy mit tesz azzal a lóval a lókereskedő, de azt állíthatom, hogy a lósorozó bizottság eljárása rossz hatással van a gazdaközönségre, mert meg van róla győződve, hogy azt a lovat, a melyet a kereskedő megvett, jobban nem lett volna képes értékesíteni; de állíthatom azt is, hogy azok közül, a melyeket a lósorozó bizottság rosszaknak mondott, sok kerül mégis a sorozás alá. Úgy van! a szélsőbalon.) Az igen t. földmívelésügyi minister ár, tegnapelőtt tartott beszédében dicsekedett azzal, hogy micsoda nagyszerű kiállítás volt legközelebb a fővárosban. Én mondhatom, hogy soha gyarlóbbat még a megyei kiállítások közt sem láttam, különösen a magyar fajta marhák tekintetéhen. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) Dicsekedett a t. minister úr azzal is, hogy egy bika ezer forinton kelt el. Hát lehet azzal dicsekedni, hogy egy bika ezer forinton kelt el és azzal is, hogy akadt ember, a ki érte ezer forintot adott; de hát ez az ő dolga; azzal azonban, hogy ennek a marhának a teste vagy a szarva magyar volna, nem lehet dicsekedni s egy gazda, azt mondta: »Még a cselédem marhái közé sem bocsátanám. De a bizottság kitűnőnek ítélte azt, én pedig evvel a gazdaközönség véleményét vagyok bátor nyilvánítani. Végűi még egy kérést kívánok a t. földmívelésügyi minister úrhoz intézni. Méltóztassék kellő mennyiségben fölállítani az állatorvosokat és méltóztassék intézkedni arra nézve, hogy ezek a katonai lősorozó bizottságok máskép járjanak el s hasznot hajtsanak, mert így legközelebb ki vagyunk téve annak, hogy egy gazda sem fogja fölvezetni a lovát a bizottság elé. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Én azon okokból, hogy az állatorvosok nincsenek fölállítva és nincsen alap erre és mert kívánom, hogy az a költség, a mely a katonai lósorozó bizottságra fordíttatik, az állatorvosok intézményére használtassák fel, nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélsőbalon.)
