Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-48

48. omágite-filés 189É. május í-én, szombatod* 111 menyek között a legkisebb elemi csapás következtében is ki fog veszni bármely szőlőfaj. Arra nézve, a mit Atzél Péter t. barátom felhozott, én már régen kértem az előbbi minister urat is, hogy az amerikai fuj okát, a hány féle csak van, oszsza szét az ország különböző vidékein, hogy kísérletek tétethessenek, melyik faj mily helyet adaptál ? Nem tudom, a minister úr adhat-e erre nézve megnyugtató választ. Ha egyik vagy másik fajt, a mely Amerikában pl, a folyamok partjain díszlik, mi nálunk felviszszük valami kopár hegyoldalra, az ott el fog pusztulni. Ellenkezőleg, ha azt, a mi ott kopár hegy oldalon tenyészik, mi nálunk leviszszük a völgybe, ezt is ugyanazon sors éri. Ezért szükséges a kísérletezés. (Élénk helyeslés bal felől.) Ha oly biztos volna az oltás sikere, nem volna semmi bajunk. De akár zöldoltás, akár pedig a tőkeoltás híve legyen is valaki, a fő a kisérietezés. Egyik helyen megkapja a riparia vessző a ch'orosist, más helyen nem. Tehát nem tartom helyes politikának kizárólag erre fektetni a súlyt. (Helyeslés bal felöl.) Azt állította a t. képviselő úr, hogy a Jaquez-szőlő bora beválik, a phylioxera ezt nem teszi tönkre. Erre csakugyan vannak példák, de e bornak oly csekély ára van, hogy a homoki borok leverik és azt nem veszi meg senki. T. barátom elfeledte, hogy a homoki borok jó kezelés mellett meglető<ek lehetnek,hanem hogy a Jaquesre szükség van azért, hogy annak bora coupaggere használtassák, tudniillik gyöngébb homoki borok szesztartalmának emelésére. A Jaques-bor sokkal több szesztartalommal bír, minta legkitűnőbb honioki bor. Nincsen tehát eldöntve, hogy épen ezért nem lesz-e még alkalmasabb cógnac íözésre^ mint a t. barátom által ajánlott faj. Felhozta t. barátom az indolentiát is. Ebben igaza van. De hivatkozott példára: arra, hogy Svájcz 1.200.000 franckai megakadályozta útján a phylioxera továbbterjedését. Magam is voltam Zürichben, mely egyike volt a legelőször inficiált helyeknek. Igaza van, hogy ott 8 —10 év óta az infectio nem terjedt tovább, mint 8 — 10 holdra. Mindenüit látni, hogy hol lett kiirtva a szőlő, hogy hol van az újabb ragály és hogy az infectio mikép terjed ? De méltóztassék tekintetbe venni, hogy mily óriási különbség van Svájcz éghajlata, földje és pluvialis viszonyai és azon viszonyok között, a melyek e tekintetben Magyarországon léteznek. Azt a vidéket, melyen a fű majdnem ölmagasságra nő, a hol úgyszólván minden kéthárom napban van eső, nem lehet összehasonlítani Magyarországgal, a hol tudjuk, hogy sokszor hónapokig tartó szárazság van. Nemcsak az irtás, hanem ezen körülmények is okozták, hogy Syájczban a szőlőtermelés kedvezőbb viszonyok között van. Elismerem, hogy a t. minister úr a szőlőszet érdekében minden leheíőt elkövetett; egy dologtól azonban félek s ez az, hogy bizonyos tekintetben túllőtt a czélon. (Halljuk! Halljuk!) A múlt esztendőben például rengeteg mennyiségű szőlővesszőt hozatott be Francziaországból és pedig behozatott ez a sok szőlővessző — mely részint direct termőnek, részint oltásra volt szánva — talán 10 vagy 15 waggonnal. A t. minister úr elfeledkezett arról, hogy Magyarországon van számtalan telep, a mely amerikai sző lő vesszőkkel rendelkezik s ez által concurrenciát csinált a Magyarországon létező szőlőtelepeknek és azt az öntevékenységet, a mely szükséges épen azért, hogy nagyobb mérvű szőlővessző mennyiség álljon az ország és a magánosok rendelkezésére, ezáltal megbénította. Egyik képviselőtársamnak, Bohus Lászlónak pl. igen szép amerikai szőlővessző-gymjteménye van és pedig nagymennyiségű, a ki pedig, a mint tudom, nagyon keveset adhatott el akkor, a midőn a ministerium drága pénzen hozatta a szőlőve^szőket Franciaországból. Megmondom az okát, hogy miért figyelmeztetem erre a t. minister urat. Azért, hogy midőn a szükséglet, a mely egyik vagy másik vidéken az amerikai szőlővesszők tekintetében mutatkozik, a ministerium tudomására jut, neki már tudnia kellene, hogy Magyarországon ugyanazon fajtájú szőlővesszők hol kaphatók és oda kellene utalnia az egyes termelőket. Ez által nem veszne el az a jó anyag, mely Magyarországon van és pénzünk nem vándorolna ki a külföldre. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. minister úr elő;erjesztéséből meggyőződtem arról, hogy földmívelési ügyünk jó kezekben van. Meggyőződtem újabb tervének jóságáról is, a melyet a telepítések tekintetében szándékozik keresztülvinni és a melylyel a közbirtokososztályt akarja megvédelmezni. Azt hiszem, hogy az összes gazdaközönség csak köszönettel fog neki tartozni, ha ezt az üdvös tervet megvalósítja. Két kérésem volna azonban a t. minister úrhoz. Az egyik vonatkozik a balatonmelléki telepítésre, a másik pedig a kezdetleges stádiumában levő kecskeméti telepítésre. Nagyon lekötelezne a t. minister úr, ha a közönség megnyugtatására, a melynek véleménye szerint a balatoii-melléki telepítés nem sikerült, egyrészt nyilatkozatot tenni, másrészt pedig, minthogy tudom, hogy Kecskeméten nagymérvű és nézetem szerint helyes telepítés czéloztatik, bennünket erről felvilágosít;! ni méltóztatnék, A költségvetést különben elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Schóber Ernő jegyző: Sporzon Ernő!