Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-48
108 . *S. országos ülés 1892, országgyűlési képviselők által beadott kérvényeit, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat módosítása tárgyában. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a ház pénzügyi bizottságának. Bemutatom végre Újházi Mihály volt képviselőházi szolgának Atzél Péter képviselő által beadott kérvényét, melyben visszahelyeztetését, esetleg végkielégítésben való részesítését kérelmezi. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a ház gazdasági bizottságának. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Következik az indítvány- és interpellatiós-könyv felolvasása. Schóber Ernő jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványkönyvben semmi bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Schóber Ernő jegyző: Az interpeiiatios könyvben a következő bejegyzés van: 1892. május 6. Remete Géza: a Zalamegyében uralkodó trachoma-betegség ügyében a belügyministerhez. Elnök: A képviselő úr az ülés végén fogja előterjeszteni interpellatioját. Most következik a napirend és pedig a földm ívelésügyi ministerium költségvetésének folytatólagos tárgyalása, Szalay Imre képviselő urat illeti a szó. Szalay Imre: T. képviselőház! Mielőtt felszólalásomnak tulajdonképeni tárgyára térnék, lehetetlen azon való örömömnek kifejezést nem adnom, hogy a t. ház tagjai, a kik a régibb időben a mezőgazdaság és ezzel kapcsolatos ügyek irányában nem voltak oly érdekeltséggel, most az újabb aera kezdetén — tán a szükség által kényszerítve — foglalkoznak bővebben e tárgygyal. Ez, a mennyire üdvös t, képviselőház, annyira szükséges is, mert az egész országban ismeretes, hogy a mezőgazdaság oly válságokkal küzd, a mely válságok, ha nem orvosoltatnak, akkor Magyarország középosztálya, a melyre leginkább van basirozva az ország adója és adóképessége, el fog enyészni. Ebből kifolyólag, t. képviselőház, keresem az okokat, hogy mindazon jóakarat mellett, melyet a mostani t. földmívelési minister úr tanúsít a gazdasági szakok, különböző ügykörök irányában, miért lehetett az meddő eddig, miért nem lehetett többet tenni, mint a mennyit a t. minister úr beszédében is elősorolt. Hát, t. ház, sehol a világon nem létezik nagyobb szüksége ennek a consistentiának, mint épen a gazdaság körében. És egyet látónk: azt, hogy valamennyi tárcza közt a kormány • nak legmostohább) a a földmívelési tárcza volt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) 17 év óta, mióta mftjas 1-éa, szombaton. a t. háznak szerény tagja vagyok, hét minister váltakozott a földmívelésiigyi tárczában ; hogy ha már egy minister beleszokott ügykörébe, alkotni akart és tudott volna is, rendesen áttették más ministeri tárczához, mire ismét bizonyos idő kellett, hogy az ottani gyakorlatot elsajátítsa. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) így voltunk Kemény Gábor báróval is és attól félek, hogy a jelenlegi földmívelésiigyi minister urat is, mert annyi jóakaratot tanúsít a földmívelésiigyi érdekek iránt, legközelebb bizonyára vagy pénzügyministernek, vagy közlekedésügyi ministernek teszik meg. (Derültség bal felől.) Régente közmondás volt, hogy ha valakinek a gyermeke nem akart fanúlni, vagy katonának, vagy gazdának adták. Az az idő, a melyben ez megjárta, már elmúlt; mert ha manapság valaki egy vagy más irányban többre akar jutni, magas tudományok elsajátítása nélkííl sehol— a gazdasági téren épúgy, mint a katonai pályán — sem boldogíthat. (Ügy van! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) A gazdasági életnek különböző követelményei, az idő viszontagságai, a gabnaárak hullámzása, a föld már cúzsibbasztott erejének helyreállítása és egyéb szempontok szükségessé teszik azon magasabb tudományokat, a melyeket csak tanulással, szorgalommal, iparkodással lehet elsajátítani. S miután ez úgy van, t. ház, nagyon csodálkozom, hogy az általam már annyiszor hangoztatott eszme nem hódított nagyobb tért és ez az, hogy a földmívelési ministeriumban oly közegekre van szükségünk, a kik végzett gazdák, vagy pedig a gazdasági szakoktatásból már valamit élveztek. Pedig jelenleg az a qualiíicatio, hogy az illetőknek mindig végzett jogászoknak kell lenniök. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Hosszú idő óta figyelemmel kísérem, hogy miesoda baklövésekre vezet a gazdasági téren a qualificado hiánya. Fölsoroltam már számos esetet e tekintetben, most nem szándékozom untatni ezekkel a t. házat, csak egyszerűen utalok azokra. (Halljuk! Halljuk!) Megtörténik például, hogy valamelyik osztályban tevékeny, ügyes és szakmáját értő ministeri tisztviselő van, vegyük pl., hogy a borászati osztályban három-négy esztendőt tölt egy ily tisztviselő és mi következik aztán ? A mikor a közönség már megszokta az illető működését és bizalommal viseltetik iránta, bizonyos, hogy a borászati osztálytól átteszik az állategészségügyihez; vagy ha ebben az osztályban tudott valamit leudíteni ezeken a dolgokon szorgalmával és ügyességével, biztos, hogy a vizszabályozáshoz teszik át. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez oly helytelen állapot és oly anomália, hogy ha mi eredményeket akarunk elérni, ily módon már csak a ministeri közegek szakképzettségének hiánya miatt sem
