Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-28

28. országos ölés, 1 eset mondatnék ki, azzal Össze volna kötve képviselőségének is a megsemmisítése. Ezen indokoknál fogva arra kérem a t. házat, méltóztassék e tekintetben azt határozni, hogy ezen élőterjesztésre vonatkozólag a háznak semmi teendője nincs és itt a ház napirendre tér. (Helyeslés a bal- és szélső halóldalmi.) Az pedig, a kit megkínálnak valamely hivatallal, tartsa meggyőződése és kötelessége szerint magát alihoz, hogy ha az állás a képviselőséggel összefér, fogadja el és ha ellene senki összeférhetlenségi esetet nem jelent be, folytathatja hivatalát; ha pedig netalán összeférhetlenségi esetet jelentene be valaki, akkor lesz helye kiadni az ügyet az összeférhetlenségi bizottságnak, mely akkor ítélend elevenek és holtak felett. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék ágy a házat magát, mint a bizottságot is megmenteni attól, a mi netalán előzetes kérdések feszegetése által jöhetne elő. Valljuk meg, mindnyájan emberek vagyunk, maga az, hogy előre bejelentetett ez az eset, igen sokakat megfogna és sok gyanúsításra adhatna alkalmat. Ezek mellőzése tekintetéből és semmi más indokból kérem a t. házat, hogy a kérdés fölött napirendre térni méltóztassék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Voltam bátor megjegyezni azt, hogy itt korántsem egy törvényben gyökerező ineompatibilitási esetnek megkerülésére vállalkozom, mert bocsánatot kérek, ilyenre sohasem vállalkozom; (Élénk helyeslés.) sőt ellenkezőleg, miután épen a legeompetensebb emberek pro és eontra nyilatkoztak ebben a kérdésben, azzal a kívánalommal szemben, hogy az illető képviselő úr a mondott állásra megnyeressék, én azt az ígéretet tettem az érdekelt köröknek, hogy miután az illető csak oly feltétel alatt vállalja el, ha képviselő maradhat, meg fogom kísérleni, nem lehet-e ezt a kérdést előzetesen eldönteni. Miután azonban látom, hogy elvi kifogások merülnek fel az ellen, hogy előzetesen véleményadásra hívassék fel a bizottság, vájjon ily esetben előzetesen helye van e a határozathozatalnak vagy nem és nem zárkózhatom el az elől, hogy magának a törvénynek szavai szerint ezt az ineompatibilitási bizottsághoz csakugyan nem lehetne utasítani, ámbár megjegyzem, hogy ott, hol a törvény nem tiltja, a ház hozhat ily határozatot, de mondom, minthogy elvi nehéz ségek merülnek fel és a fennálló törvény szerint én sem vitathatom, hogy helyén való lenne a kérdésnek a bizottsághoz való utasítása, szívesen elállók ettől a kívánságtól, megjegyezvén, hogy legnagyobb sajnálatomra az illető képviselő úr elhatározására kell bíznom, vájjon elfogadja-e az állást vagy nem. (Altalános élénk helyeslés.) Beöthy Ákos: Nagyon örülök annak, hogy a t. minister úr ezt a kijelentést tette, mert felm, április 4-én, hétfon. g? fogásom szerint csakis ezen eljárás felel meg az ineompatibilitási törvénynek. Engedelmet kérek, igen helyesen mondta az én t. barátom, hogy annak az ineompatibilitási bizottságnak nem lehet feladata az, hogy akadémikus és elvi kijelentéseket tegyen; ő csak akkor lép actióba, mikor oly tény következett be, a melyből incompatibilitásra következtetni lehet. Én azt tartom, hogy a kettő közt, hogy az incoinpatibilitási bizottság egy megtörtént tény felett judicál és a közt, hogy elvi szabványokat állapít meg, lényeges különbség van. Ez mindesetre az összeférhetetlenségi bizottság jogkörének tágítása volna, praecedenst alkotna és ilyen praecedenseket nekünk alkotnunk nem lehet, annál kevésbbé, mert őszintén megvallva, ha az illető esetet nézem, nem látok semminemű különbséget abban, ha az inconpatibilitási bizottság előlegesen nyilatkozik vagy utólagosan. Ha előlegesen nyilatkozik és kimondja az összeférhetetlenséget, akkor természetesen az illető képviselő úr le fog köszönni a bankállásról ; ha pedig utólagosan nyilatkozik, ugyancsak beáll az az eset, hogy miután a képviselőséget meg akarja tartani, le fog mondani állásáról. Ismétlem, az illetőnek személyére nézve e tekintetben semminemű különbséget nem látok, ha előlegesen vagy utólagosan bíráljuk el a dolgot; de az összeférhetetlenségi bizottság jogkörének megóvása szempontjából lényeges különbség van a kettő közt és ennek folytán ez az egyedül correct és helyes eljárás. (Helt/eslés bal felöl.) Elnök: T. ház! Miután a pénzügyminister úr az írásbeli átiratában kifejezett kívánatától, hogy , e kérdés az összeférhetetlenségi bizottsághoz utasíttassák, elállott, azt hiszem, a ház határozatának szüksége fenn nem forog. (Helyeslés.) Kénytelen vagyok azonban Horváth Gyula képviselő úrnak egy megjegyzésére észrevételt tenni. 0 ugyanis figyelmeztette az elnökséget, hogy az elnökségnek kötelessége a házszabályok pontos megtartása felett gondosan őrködni. E kötelességének megfelelt az elnökség s ezzel nem áll ellentétben az a tény, hogy a ház határozata alá bocsátotta e kérdést és pedig azért, mert a házszabályok 114. §-a határozottan rendeli, hogy a miniiteriuui által beterjesztett törvényjavaslatoktól nem lehet megtagadni az osztályokhoz vagy bizottsághoz való utasítást. Ennek a szakasznak analógiája az elnökségnek kötelességévé tette, hogy a ministcriuru részéről érkezett határozott felhívást a ház elbírálása alá bocsássa. Egyébiránt e megjegyzés tisztán arra szorítkozott, hogy az elnökség nem lépte túl feladatának körét. (Helyeslés jobb felől.) Határozathozatal szüksége nem forogván fenn, a tárgyalást folytatjuk. ' Horváth Gyula: Bocsánatot kérek, én