Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-26

52 28* orsiágos Blés 1892. Április 1-éu, pénteken. doni, ezek az előmunkálatok elkészülnek, reménylem még a közelebbi tél folyamán azon helyzetben leszek, hogy erre vonatkozó javaslataimat a t, ház elé terjeszthetem. (Helyeslés jobb felől.) Végül Molnár képviselő úr intézett hozzám egy kérdést az icaimérési jövedék tekintetében. Én azt hiszem, hogy a kérdés nem egészen úgy áll, a mint azt a t. képviselő úr kipuhatolta, hogy tudniillik megszűnik-e a kizárólagos jog, vagy pedig a kizárólagos jog útján való hasznosítás továbbra is fen fog-e tartatni? Mert ha törvényes dispositio nem történik, akkor 1892. év végével a kizárólagos jog eo ipso megszűnik; arra nézve tehát, hogy ezen a t. képviselő úr által anoinalicusnak jelzett helyzet továbbra is fentartható-e, nem az én akaratom az irányadó, hanem a törvényhozás bölcsessége, hogy akar-e oly törvényt hozni, hogy ez a kizárólagosság prolongáltassék. Ha a t. képviselő úr e tekintetben kívánja ismerni nézeteimet, úgy azokat a következőkben vagyok bátor előadni. (Halljuk! Haljuk!) Az italmérési jövedéknek kizárólagos jog útján való értékesítése csakugyan nem felel meg azon kívánalmaknak, a melyek a regale-megváltás alkalmával a szabad ital mérésre nézve felállíttattak. (Általános helyeslés.) Nem felel meg azon kívánalmaknak azért, mert az egészséges forgalmat egyszerűen lehetetlenné teszi. {Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem felel meg a kívánalmaknak azért, mert kivált ha községenkint értékesítetük ez a kizárólagos jog, az egészségügyi szempontok kellően meg nem óvhatok, nem érvényesíthetők. (Igás! Ugy van!) De hogy egy szabad és egészséges forgalom helyreállhasson, annak más előfeltétele is van, mint, a kizárólagosság egyszerű megszüntetése, ennek a korcsmaügy szabályozása is^ egyik előfeltételét képezi. (Igaz! Úgy van!) És ha késedelem történt is minálunk, ez a késedelem nem a tekintetben történt, hogy nem kellő számú községben igyekeztünk ezt a kizárólagos jogot nem érvényesíteni, mert 12.500 község közül körülbelül 3000 községbea ma is az italmérési adószedés útján, tehát a kizárólagosság jogának mellőzésével értékesítjük ezt a jövedéket. Másodszor az sem áll, a mit a t. képviselő úr feltüntetett, mintha csupa bérlő-társaság lennének az országban. Bérlőtársaság van egypár határszéli megyében és egy megye kivételével más helyeken a szesztermelők köréből alakult bérlőtársaságok vannak. Positiv gtatistikai adatok nem állanak ugyan rendelkezésemre, mert a mióta a t. képviselő úr a kérdést felvetette, nem tudtam ennek utána nézni, de az én appretiatiom szerint, az összes italmérési jövedéknek alig V

10 része szolgáltatik be bérlőtársulatok által. Tehát akár kizárólagos jog, akár adószedés útján van is hasznosítva az italméri jog, az az anomália, amelyet a t. képviselő úr a bérlőtársulatok rovására ír, ma is az országnak csak kis részében és jövedelem-szolgáltatás tekintetéből igen alárendelt részben van érvényben. Jövőre nézve, t. ház, a kizárólagosságot én is feltélenűl megszüntetendőnek tartom. (Általános helyeslés.) Első sorban a borra és sörre nézve 1893. január 1-től. (Helyeslés jobb felöl.) A szeszre nézve, miről most vannak a tanulmányok folyamatban, hogy a mai jövedelmet — értem már azon mérsékeltebbet, melyet a költségvetésbe beállítottam — a jövőre nézve is biztosíthassuk és másodszor, hogy ne csak látszólag törüljük el a kizárólagos jog érvényesítését és azután ne következzenek be azok az előnyök, a melyeknek bekövetkezniük kell, hanem hogy a korcsmai ügyet is szabályozzuk, a szeszre nézve — mondom — kivételképen egy átmeneti időre fentartandónak tekintem az eddigi rendelkezéseket, de csak ott, a hol az eb'iször a forgalmi viszonyok miatt teljesen nem mellőzhető, azért, hogy a szeszgyárosok érdekei megóvassanak, hogy tudniillik az ő szeszük fogyasztassék egyes kerületekben ; másodszor ott, hol a kipuhatolt adóösszeg— mely kipuhatolásnak helyességére nézve még bővebb törvényrendelkezéseket kell tennünk, jelentékeny része más irton el nem érhető és harmadszor ott, a hol ezt a község maga kívánja. Ez az az álláspont, t. képviselőház, a melyet a kizárólagos jog további fentartására nézve, mint maximumot és átmenetileg elfoglalok. De ismétlem, hogy a tanulmányok e tekintetben befejezetteknek még nem tekinthetők, különösen a tekintetben nem, hogy egyes községek a mai mód szerint való kezelést továbbra is óhajtják-e érvényesíteni; de ismételve jelezhetem azt, hogy a kizárólagos jogot 1893-tól kezdve nagyobb mértékben fentartani magam sem. tartanám czélszerűnek. (Élénk helyeslés.) Minthogy ezekkel feleltem a hozzám intézett kérdésekre, a felhozott indokok alapján is csak azzal a kéréssel fejezhetem be felszólalásomat, hogy az előterjesztett költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megelégedésemet fejezem ki a fölött, hogy a t. pénzügyminister úr, hódolva a helyes parlamentaris gyakorlatnak, (Halljuk! Halljuk!) elmondta okát annak, hogy nem szólalt fel a vita bezárása előtt. Habár én ezt az okot őszintén sajnálom, köszönettel veszem, hogy ezt előadni méltóztatott és remélem, hogy a ház igen t. elnöke jövőre nézve nem fog praecedenst csinálni a tegnapi esetből, hanem igenis lesz szíves figyelni arra, a mit maga a t. pénzügy-