Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-26

5|) 26. omágos ttlés Í8&12. április 1-én, pénteken. jövedelmek fogják a budget realitását megbontani, joggal következtetni nem lehet, (Helyeslés jobb felől.) A másik kétely, a melyet a budget ellen most felhozni méltóztattak, az — és ezt igen természetesnek találom, mert az egyensúly mostani helyreállítását és a budget realitását senki sem vonhatja kétségbe — hogy az nem rejti magában az állandóság biztosítékait és ha el is éretett az egyensúly, igen kétséges, hogy az jövőre is fenn fog-e tartatni. Ezt a kételyt, a melyet különböző kiadásokban méltóztattak variálni, Molnár József képviselő úr úgy igazolja, hogy a hadügyi budgetnek óriási emelkedésétől tart, azt mondván, hogy az fogja az egyensúlyt megbontani. Ha a t. képviselő úr figyelemmel kísérte a legutóbbi idők financiális tapasztalatait, azokból azt hiszem, nem a mellett meríthet bizonyítékot, hogy mi helyt engedünk a túlzott hadügyi követeléseknek, hanem épen ellenkezőleg azon tapasztalatra kell jutnia, hogy mi a — megengedem — úgy vagy amúgy indokolható, de viszonyainkhoz képest igen túlzott hadügyi követelésekkel szemben sikerrel és határozottan tudtuk :. szükségletet egész addig a mértékig leszállítani, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) a mely mértékig azt financiális helyzetünkkel megegyeztethetőnek tartjuk. (Élénk helyeslés jobb felől.) He ha a t. képviselő úr nem az utóbbi időkben meríthető tapasztalatokat, hanem csak a költségvetés előterjesztésekor tartott exposémat is figyelemmel kísérte volna, megtalálta volna e tekintetben is a kormány elvi álláspontját, a melyet, ha jól emlékszem, akként jeleztem, hogy megengedem, hogy a hadügyi szükségletek természetes növekedésére el kell készülve lenni, ezeket a hadügyi szükségleteket a valódi szükség és okszerűség határáig ki is kell elégíteni, de egy alaptételt állítok fel és ez az, hogy azok a hadügyi költségek nem lehetnek nagyobbak, mint a mennyi financiális teljesítési képességünkkel helyes összhangzásba hozható, nem lehetnek oly nagyok, hogy ez által egy, minden körülmények közt megóvandó alaptételt: az egyensúly feiitartását veszélyeztessük. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Helfy képviselő úr az ellen, hogy a költségvetés a jövőre nézve nem fog reálisnak bizonyulni, egy más tételt hoz föl, a melyet a?után Gaál Jenő képviselő úr bizonyos új kiadásban ismételt. 0 t. i. azt mondja, hogyha egymásután két rossz esztendő jön., akkor a budgetnek realitása veszélyeztetve van és az egyensúly el fog tűnni. Gaál Jenő képviselő úr még nagyobb tanulmányra alapítja hasonló tendentiájú felszólalását. Ugyanis azt fejtegeti, hogy — nem tudom micsoda vízrajzi feljegyzések és íebészeti tanulmányok alapján — azt lehet constatálni, hogy ha jól emlékszem, 35 évig nedves, 35 évig pedig száraz esztendők lesznek. Mostan következnek ezek a száraz esztendők és ezek fogják veszélyeztetni a budget realitását. Ez volt beszédének tendentiája. (Derültség a jobboldalon.) T. ház! Én ezeknek a jó és rossz esztendőknek a változását, egymással ellentétbe állítását már igen-igen régen megtanultam a bibliából ; ama bizonyos hét kövér és hét sovány tehén, a hét bőséges és hét szűk esztendő példájából. (Derültség a jobboldalon.) Csakhogy akkor ezt a jóslást nem vízrajzi félj egyezésekre, nem Íebészeti tanulmányokra, hanem álomképekre alapítottik. (Tetszés a jobboldalon,) Azt hiszem, ha valaki a financiális helyzet megítélésére csak ilyen bizonyítékokat tud fölhozni, az ilyen politika — és ezt méltóztassék elhinni — nem igen ér többet az álomképek politikájánál (Helyeslés a jobboldalon.) Még Molnár József t. képviselő úrnak vagyok bátor néhány megjegyzést tenni, nem ugyan a budgettel közvetlenül összefüggő észrevételeire, hanem azon észrevételeire, melyeket a tekintetben tett hogy az elszegényedés nálunk milyen óriási mértékben fokozódik. 0 arra hivatkozott — a fogyasztási adókon kívül, a melyekre vonatkozólag már korábban megtettem észrevételeimet — hogy a perek óriási mérvben szaporodnak és még inkább a váltóürlapok eladása óriásikig növekszik s különösen arra, hogy jelzálogterhei ;k növekednek, végre hogy a kisebb váltó űrlapok oly óriásilag fokozódó mennyiségben adatnak el: ezek az elszegényedésnek symptomái. A nemzetgazdák akkor, mikor a jelzálogterhek növekednek és pedig növekednek oly irányban, mint nálunk, hogy a reális jelzálogteher növekszik, a másik pedig lényegesen apad s a záloglevelek kibocsátása emelkedik: ebből sohasem szoktak következtetést vonni a nemzet elszegényedésére, hanem azt — legalább afranczia nemzetgazdák — az előhaladás symptomájának tekintik. (Helyeslés a jobboldalon.) S én azt hiszem, hogy nálunk a pereknek és a váltóürlapok eladásának szaporodása nem az elszegényedés symptomája, nem kedvezőtlen jelenség, hanem természetes folyománya annak, hogy nálunk a naturális gazdaság átalaMl pénzgazdasággá, (Ellenmondás a szélsőbalon.) ez az átalakulás pedig nagyobb pénzbeli hitelt igényel, ez azt mutatja, hogy a hitel nagyobb kielégítést nyert és így ebből nem elszegényedésre, hanem természetes átalakulásra lehet következtetni. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr engem arra figyelmeztet, hogy a valódi helyzetnek megismerése végett vegyek fel néha egy