Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

|gg 41. ftrsssftgös ülés 18W. májúi g-in. Hetién* felöl Halljuk!Halljuk!) —mondom, a reformtörekvéseknek is egyik része és főleg ezen reformtörekvés talán ennek az Ígéretnek sikeresebb, kiterjedtebb mérvben való megvalósításában nyeri jogosultságát. (Helyeslés és tetszés jobb felől.) A t. képviselő úr állításának igazolására a bácskai esetet hozza fel. A vád itt az volt, hogy elkergettünk ugyan 30 —32 községi jegyzőt, de fölebb már nem mentünk és ez bizonyítéka annak, hogy a eorruptioval rendszeres összeköttetésben vagyunk, mert megállunk a községi jegyzőnél és fölebb nem megyünk. A t. ministerein Ök úr erre azt mondotta, ha fölebb nem megy, annak oka az, hogy azok a visszaélések már régibb keletűek. A t. képviselő úr felhasználja ezt az alkalmat és pártjának nagy tetszése közt megint egy szokásos fegyvert kíván ellenünk alkalmazni, hogy kimutasson egy bizonyos ellentétet a ministerelnök úr és a korábbi ministerelnök úr, ezen pártnak mostani és a korábbi magatartása között. (Úgy van ! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás bal felől.) Bocsánatot kérek, ma a t. képviselő úr egy közelebbi interpraetatiót szolgáltatott ahhoz, hogyan kívánja érteni azt, hogy ne álljunk meg a jegyzőnél, hanem menjünk feljebb és erre felhozza, hogy ministerelnök és belügyminister előbb Tisza Kálmán volt, azt megelőzőleg pedig ő maga, tudniillik gróf Szapáry Gyula s ebből az következnék, hogy ezt a további persequálást a ministerekre méltóztatik érteni. (Felkiáltások bal felől: Azokra is!) Én úgy tudom, t. ház, hogy a községi jegyzők felügyeletével a szolgabírák, az alispánok, a főispánok vannak megbízva; (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) én úgy tudom, t. ház, hogy a visszaéléseket épen a mai főispán és alispán derítette ki és intézkedtek ennek következtében a megbízhatatlan községi jegyzők eltávolítása iránt; (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) én úgy tudom, hogy ezek a visszaélések régibb keletűek és hogy azok a közvetlen felügyeletre hívatott tisztviselők, azok a szolgabírák, a kik hívatva lettek volna e visszaéléseket ellenőrizni akkor, a mikor azok elkövettettek, ma már nagyrészt nem is existálnak : (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) tehát t. képviselő úr, akkor, mikor a további persecutio ellen az az ellenvetés hozatik fel, hogy más közegek vannak a felügyelet élén ma, mint voltak akkor, ezen más közegek alatt ne a ministereket méltóztassék érteni, hanem azokat a. szolgabírákat. (Élénk derültség és tetszés jobb felöl) Megengedem, hogy a t. képviselő úrnak sokkal kellemesebb lenne, ha a mi hivatali elődeinket persequáíhatnők, (Derültség jobb felöl.) de — bocsánatot kérek — fennálló törvényeink azon jegyzők visszaélései ellen legfölebb a ma már nem létező szolgabírák persequálására szolgáltatnának nekünk módot. (Élénk tetszés jobb felől. Mozgás bal felől.) Es, t. ház, hogy hű maradjak azon ígéretemhez, hogy sem politikával nem foglalkozom, sem hosszadalmas nem leszek, (Halljuk!Halljuk!) még csak a t. képviselő úrnak egy múltkor felhozott kérdésére kívánok refleetálni, melyben a tisztviselők javadalmazásáról szóló törvényt, mint olyat méltóztatott felemlíteni, melylyel közbeesőleg, a költségvetés tárgyalásának befejezése előtt kellene foglalkozni a parlamentnek, mert különben az Julius 1-ére nem válhatik törvénynyé. Gr. Ápponyi Albert: Esetleg-. Wekerle Sándor pénzügyminister: Esetleg, és akkor a felelősség természetesen minket fog terhelni, ha azon ígéretünket, hogy a nagyobb javadalmazás július 1-étől járjon, be nem válthatjuk. (Halljuk! Halljuk!) Előre is kijelentem, hogy a tisztviselők javadalmazásáról szóló törvényjavaslat, azon sok nemű kívánalmak daczára is, melyek e tekintetben fölmerültek és a melyek mindenesetre feljogosítanának arra, hogy a kívánalmaknak ily özönével szemben talán ujabb consideratio alá vegyem ezt a törvényjavaslatot, mondom, mindennek daczára kijelentem — és azt hiszem, a nélkül, hogy erre formaszerinti felhatalmazásom volna, e tekintetben ministertársaim nevében is nyilatkozhatom — hogy mi igenis, ma is óhajtjuk, kívánjuk és mindent el fogunk követni arra, hogy ez a javadalmazás július l-jétől járjon; (Élénk helyeslés jobb felöl) ez még nem azt teszi, hogy ezt a törvényjavaslatot a költségvetés letárgyalása előtt kellene tárgyalni a házban. (Halljuk! Halljuk!) Nem lesz baj, ha utólag tárgyaljuk is. Nem az a lényeg, hogy a törvény Julius 1-ére, vagy azt megelőzőleg bizonyos ideig életbelépjen; (Élénk helyeslés jobb felöl.) hanem az, hogy az illető tisztviselők Julius 1-étől számítókig megkapják a magasabb illetményt. (Általános élénk helyeslés.) És ha a tárgyalás késedelme miatt a törvény nem lenne is oly időben megalkotható, hogy az Julius í-éig végrehajtható is legyen, ha talán egy rövid időköz a már érvénybe léptetett törvény valódi életbeléptetése és Julius elseje közt lenne is, azt hiszem — s ebben talán szintén méltóztatnak osztozni — mindig lehet akként intézkedni, hogy azért a magasabb illetmények Julius elsejétől járjanak. (Általános élénk helyeslés.) Ez nem is volna praecedens nélküli, mert az 1873-iki fizetés-szabályozásnál ugyanez volt az eljárás. (Általános élénk helyeslés.) Ezek után, t. ház, ismételve azon kérésemnek adok kifejezést, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot, a beadott határozati javaslatok