Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

48. országos Ülés 1892. májas 2-án, hétfőn. 459 akkor nem csupán a költségvetés pénzügyi minősége határozza meg azt, hogy hosszi\ vagy rövid időt vesz-e igénybe annak tárgyalása, hanem a költségvetésben kifejezésre jutó kormányzati politikának minősége is. (Igaz! Úgy van ! bal felöl.) És valóban, midőn annyi panasz és annyi kifogásolni való van, midőn újonnan megválasztott képviselőház áll szemben a kormánynyal : akkor, ha különben nem is képezne ez szokást, kell, hogy ezen új képviselőház minden kormányzati ágba szigorúan és tüzetesen beletekintsen. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Különben a t. képviselő úr beszédének egész folyamán át érveinek az által akart erőt kölcsönözni, hogy iparkodott elismerni azt, a mi elismerendő az ellenfél argumentumai közt. De a t. előadó úr ezen dicséretes kísérlete által — mert ezzel mégis combinatióba akarta hozni az ellenzéknek bevádolását — nem egy ellenmondásba jutott önmagával. (Halljuk! Halljuk!) Szalavszky Gyula államtitkár urat pl. védelmébe veszi velem szemben, de itt is méltányosan akar eljárni s fejtegeti, hogy helyes volt az államtitkárnak azon követelése, mely szerint inkább a közigazgatási rendszert és a közigazgatás positiv tevékenységének hiányait, mint az egyes visszaéléseket kellett volna a kritikának tárgyává tenni; de egyúttal elismeri, hogy ez utóbbinak is van jogosultsága. Hát íme, a t. előadó úr azt kívánja, hogy a vita rövidebb legyen; a t. előadó úr azt túlhosszúnak tartja és mégis azt a tanácsot adta nekünk, hogy azon momentumokon kivííl, melyet mi a vitába behoztunk, hozzuk be a rendszer kritikáját is. Megengedem, hogy ezen a nyomon sem maradt meg a t. előadó úr, hanem hogy beszédjének egy másik részében ismét kifogásolta azt, a mit mi a vitába behoztunk; de beszédének idézett részében egyenesen felhívott bennünket a vita meghosszabbítására. És ez az ellenmondás, a melybe oly ügyes fő, mint a t. előadó úr is, belekeveredett, bebizonyítja, hogy a vád, melyet az ellenzék ellen formulázni akart, mondva csinált, mesterkélt, hogy az ellenmondások nélkül nem tartható fenn. (Egy hang bal felől: Úgy van! Úgy van!) Beszédének azon részében, melyben az előadó úr, az előbb tett coneessioról megfeledkezvén, egyes visszaéléseknek idehozatalát kifogásolja, ezt a kifogásolást három szempontból indokolja. Az egyik az, hogy ezek a visszaélések régi keletűek, tehát nem kizárólag ennek a kormánynak, vagy e kormánynak egyáltalán nem tulajdoníthatók, hogy ezek — úgymond — a század kezdetére mennek vissza. (Derültség bal felöl.) Az előadó úr talán kissé túllőtt a ezélon, de intentioját elismerem és méltánylom. A t. előadó úr ugyanazt akarta tenni, a mit a belügyi vita alkalmával Pulszky Ágost t. képviselő úr tett, t. i. hogy a ministerelnök úr sovány argumentatioját kiigazítsa, illetőleg az általa elkövetett hibát jóvá tegye. Mert a t. ministerelnök úr, mint a túloldal vezére, megvallom, egy kicsit sajátságosan védekezett, különösen a corruptio czímén emelt váddal szemben. Ugyanis midőn a ház amaz oldalán (a szélső baloldalra mutat.) valaki elismerését fejezte ki, hogy ő komolyan veszi a corruptio kiirtását, hanem hivatalbeli elődjének kormányzata alatt — így fejezte ki magát — szabad lopás volt; a t. ministerelnök úr ezt a eomplimentumot, mely neki szólt, mely azonban a t. táloldal múltra terjedő önérzetének nagyon hízelgett e, nem tudom, hálásan zsebre, rakta; csak később ocsúdott fel arra a gondolatra, hogy ez erre a pártra nézve, mely az előbbinek folytatását akarja képezni, nem igen lélekemelő módja az elismerésnek. És ekkor monda a ministerelnök úr, hogy ezek a visszaélések hivatalbeli elődjének kormányzatát megelőző időből származnak. Igen, de itt megint baj van, mert a hivatali elődjét közvetlenül megelőzött korszakban gr. Szapáry Gyulát látjuk mint belügyministert. Nem marad tehát egyéb hátra, mint, a múltba messze visszanyúlni és minden bajt a Bach-korszaknak vagy a század elejének nyakába varrni. (Derültség bal felöl.) Ezen a két módon: a kormány nyilatkozatainak mérlegelése és a dolog természetének megfigyelése által constatáltuk az összefüggést az egyes visszaélések és az uralkodó rendszer közt s ez által megfeleltünk arra, a harmadik ellenvetésre is, melyet t. képviselőtársam felhoz, hogy a visszaéléseket, itt előadva, nem lehet orvosolni, hogy ez nem alkalmas út arra, hogy az egyes visszaélések megtorlást és orvoslást nyerjenek. Ezt is tagadom, t. ház. Szomorú volna, ha a mi parlamentünk oda sülyedt volna, hogy a parlamentben elmondott szó, az ország színe elé hozott eset ne bírna már ez által is olyan sulylyal, hogy ha valónak bizonyul, orvoslása valószínűvé, szükséggé válik. De ám legyen; midőn mi a visszaéléseket a ház elé viszszük, csak másodsorban czélunk az egyes esetek orvoslása — mert megengedem, erre alkalmasabb módok fognak majd kínálkozni, ha a szükségesinintézményekkel rendelkezni fogunk -r.>de

f legeslegelső sorban és főleg magának a kormányzataszellem• nek, a kormányzat irányának constatálása. (Élénk helyeslés bal felöl.) , Éfoc«z-szMkfiéges\ inert.midőn valamely kormány? magát mint rao reform dkonmánya mutatja be, midőn éz,;a kormány azzal az igénynyel lép föl-•hi^gysát'fogja alakítani az ország intézményeit;'Jipiidäni.-különösen:. olyan Effjetmjavaslatokkal" lépett ~a. háäfíelá«|ps-- íégb'k 58*