Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

4ÜL orsssAgos B!é* 1892. májlls 2-án, hátfoiu ^g* Á t. eló'adó úr párhuzamot vont a közt, a mi az egyik és a mi a másik párt kebelében történik és azt mondta, hogy utóvégre nézeteltérések léteznek minden pártban — és ebben igaza van — de a vége a dolognak mindig az, hogy kisebb fontossági! kérdéseket a párt minden tagja kötelezettségének tartja alárendelni a párt nagy czéljainak és azon czéJnak, hogy az egyöntetűség a pártban meg ne zavarta«sék. Ez így, in theoria felállítva, igen szép és helyes, úgy van; de egy kis különbség mégis létezik, mert igaz ugyan, hogy kisebb eltérésekre nézve mi engedünk egyik a másiknak, capaci- ' táljuk egyik a másikat, de olyasmi még sem fordul elő más párton — és még más parlamentben is ritkítja párját — a mit láttunk pl. a véderővita alkalmával, mikor olyan apró eltérésnél, mint a 25. §. és a 14. §-nál volt, capacitáltatták magukat először egy irányban és két hét múlva azután más irányban. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) És engedje meg nekem a t. előadó úr, én nem szoktam rendesen hivatkozni arra, a mi expresse itt a teremben ki nem mondatik, de hát mégis vannak bizonyos lélektani dolgok, melyek szavakkal ki nem mondatnak, de gesticulatiovaí és más alakban, hogy mégis az egész ház látja, kifejezést nyernek. Maga a t. előadó úr személyében — és ezt távolról sem hozom fel neki szemrehányásképen — mikor az utolsó incidens volt a t. ministerelnök úr megütköztető nyilatkozatával szemben, mindnyájan láttuk, hogy a t. előadó űr osztozott a mi megdöbbenésünkben és felháborodás volt benne is és nyilatkozott benne a tiszta nemzeti érzelem. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De nem tudom, mikép szavazott? (Felkiáltások: Nem szavazott!) Jól van. De a t. előadó úr nem állott egyedül a felháborodásban ; akkor nagyon sokan voltak vele és elég volt az a 15 — 20 percznyi szünet, a mi volt, hogy már eapacitálják egymást. No már ezek nem aprólékos eltérések. ( Úgy van ! a szélső haloldalon.) Sokat mondhatnék még a t. előadó úrnak, de azt hiszem, ez egyelőre elegendő, annál is inkább, mert a többi, a mit mondott, inkább Apponyi t. képviselőtársamnak szól. Majd ő elbánik vele. A többi felszólalásokra nézve, mint már megjegyeztem, alig van mondani valóm. Elismeréssel kell jeleznem az egyetlen, igazán objectiv beszédet, melyet nemcsak a vitában, hanem egyáltalában hosszú idő óta hallottunk arról az oldalról: értem Hieronymi Károly t. képviselőtársam felszólalását. Nagyon örvendenék, ha a t. túloldal több tagja mintául venné e beszédet és ajánlom különösen a t. ministerelnök úrnak. Megtanulná belőle azt, hogyan lehet bizonyos dolgokat oly módon elmondani, hogy senkit a KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. II. KÖTET. házban ne provoeáljon. Megtanulhatná belőle azt is, hogy lehetnek oly eszközök és módok, a melyekkel a parlamenti tanácskozásokat üdvösebbekké és gyorsabbakká lehet tenni a nélkül, hogy a szólásszabadság korlátozására, a cloture-re gondoljon az ember, mint teszi a ministerelnök úr. Maguknak az általa fölvetett eszméknek egy része olyan, melyeket magam is évekkel ezelőtt szóba hoztam. Ilyen az, hogy én már 12 év előtt fonnaszerü indítványt tettem, hogy a pénzügyi év kezdetét tegyük át április elsejére, nem forogván fenn semmi kényszerítő ok arra nézve, hogy a pénzügyi év összeessék a naptári évvel. A másik mit a tanácskozási órákról mondott. En már 12 évvel ezelőtt formaszerinti indítványt is tettem, hogy lekintve a mi öszszes szokásainkat, tekintve a kormány munkabeosztását, czélszerííbb volna üléseinket d. u. 1-kor vagy V^-kor kezdeni és folytatni 6-ig, l

A7-ig, mert akkor a kormánynak egész félnap állna rendelkezésére, mely alatt az administratioval foglalkozhatnék és a képviselők is sokkal jobban oszthatnák be a napot, mint most, mikor sem délelőttjük, sem délutánjuk nincs. A többi dolgok oly természetűek, hogy így rögtönözve nem mernék ítéletet mondani róluk; de mindenesetre olyanok, melyek megérdemlik, hogy velük a ház minden egyes tagja komolyan foglalkozzék. Bezárom beszédemet egyetlen rövid megjegyzéssel a ministerelnök úr utolsó beszédéről, A ministerelnök úr visszatérve a csendőrségi kardbojt ügyében eredt vitára, azt mondta, hogy ő azon nyilatkozat után, melyet utolsóelőtti beszédében tett, ez incidenst befejezettnek tekinti. Teljes készséggel elismerem, hogy a ministerelnök úr befejezettnek óhajtja tekinteni. De biztosíthatom arról, hogy az a nyilatkozat, a melyet akkor tett, oly természetű, hogy ez a nemzetre nézve csak akkor lesz befejezve, mikor az a sárga-fekete szín és az a kétfejű sas arról a kardbojtról el lesz távolítva (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) és ennek helyébe a nemzeti színek és a nemzeti jelvények jönnek. (Helyeslés a bal- és szélsői baloldalon.) Akkor lesz befejezve a nemzetre és az országra nézve, a t. kormányelnök úrra nézve pedig — biztosíthatom — nem lesz befejezve soha; (Igaz! Úgy van! a hal- és szélsőbalon.) mert még akkor is, mikor ezen botrányos állapoton segítve lesz, a nemzet nem fogja elfelejteni soha, hogy Magyarország kormányelnöke tartotta hivatásának a kormányelnöki székből védelmére kelni az idegen jelvényeknek a nemzeti jelvényekkel szemben. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Gr. Apponyi Albert képviselő urat illeti a szó! 58