Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-25
40 25. országos ülés 1892 márezins 3I-én, esiitortiikíSn. sokkal lassúbb, mint a milyennek általában lennie kellene, (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) A kisiparra vonatkozólag ugyanazon jelentésében maga a kereskedelmi minister úr is el ismeri, hogy az kedvezőtlen viszonyok közt van, részint azért, mert nem bír elég szakértelemmel és közműveltséggel, részint azért, mert nem rendelkezik megfeleli! tőkével. El kell ismerni, a kereskedelmi minister űr igyekszik, úgy a szakértelmet fejleszteni valamint intézkedéseket tesz, melyek a hitelszükséglet kielégítésére alkalmasak lehetnek. De ez csak most, alkotmányunk helyreállítása után 25 évvel történik. Csanády Sándor: Nincs az visszaállítva! (Általános derültség.) Gaal Jenő: Jövőre lehet hatása ezen intézkedéseknek, de a legutóbbi ideig valami jelenteken}- az nem lehetett. Ennélfogva ipari haladásunk bizony nagyon sok kívánni valót hagy fenn minden téren. Úgyszólván annak csak alapjai rakatnak le mostanság. Nagy készséggel ismerem el, hogy a kereskedelmi minister úr a tulajclonképeni nagyobb szabású iparpolitikát ténylep- kezdeményezi Fájdalom, sok abból, a mi eddig történt, kísérletezés, kipkedés-kapkodás volt és tervszerű eljárás eddig ezen a téren valósággal alig létezett. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig, hogy az ipar fejlesztése tulajdonképen nemzeti létkérdés ránk nézve: ezt világosan mutatják azon jelenségek, melyek társadalmi téren az ország minden részében észlelhetők. Csak a felföldi részekre, az erdélyi és alföldi munkásmozgalmakra kell rámutatnom, hogy világos legyen mindenki előtt, hogy a társadalom nálunk alapjában beteg. (Igaz! Ugy van! ahol- és szélső baloldalon.) Azon egyoldalúság, mely egyrészről közgazdaságunkat jellemzi s azon népszaporodás, mely a kedvezőtlen közegészségi viszonyok daczára is észlelhető, bizonyos aránytalanságot idézett elő. Ez azután oly beteges jelenségekben nyilvánul, mint a minő azon nagymérvű kivándorlás, mely nemcsak a felföldről indul ki, hanem a székelyföldről is 9—10 ezer munka bíró embert visz ki évenkint örökre az országból. Azután ott van a másik jelenség, a socialisticus mozgalom az alföldön, mely nemcsak az országban, hanem a külföldön is csodálkozást keltett, mert mindenki lehetetlennek tartotta, hogy Magyarország Kánaánszertí alföldi vidékén ilyesmi előfordulhasson. Mindezen jelenségek, t. ház, közgazdaságunk egyoldalúságára vezethetők vissza. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mi a felföldet illeti, e tekintetben nagyon érdekes, hogy épen azon megyében, a mely a 1 t. kereskedelmi minister úr szűkebb hazája, az ! árvamegyei viszonyokhoz nagyon hasonló ínséges állapotok uralkodnak. E tekintetben egy classicus tanúra hivatkozhatom. Trencsén vármegye egyik kerületének új képviselője: báró Popper Ármin. A t. képviselő úr egy »Segélykiáltás* czímű czikkben e hó 11-én igazán szívreható módon írta le a nyomort, mely Trencsénnek nem egy vidékén uralkodik. A Vágvölgye és a baáni járás meglehetősen jó viszonyok közt élnek, hanem a megye egyéb részeiben, nevezetesen a zsolnai járásban oly állapotok vannak, a melyeket az, a ki e közleményt a fővárosi lapokban nem rég közzétette, nagyon aggasztóknak jelentett ki, mondván: »Nem a legutóbbi két évi rossz termés idézte elő az ott mutatkozó Ínséget és nyomort, hanem azon körülmény, hogy a munkaképesség, a közterhek és a munka-alkalom, mely a népnek nyujtátik, Trencsén megyében egyáltalában nincsen helyes arányban. Az, hogy eddig ez a baj vállság alakjában ott ki nem tört, a nép munkásságának s türelmének tulajdonítható.«— A kormánynak ő nem tudja be ezen állapotokat.— »Hiszen a pénzügyi egyensúty előbb nem volt helyreállítva s így alig lehetett a segélyezésre az államot igénybe venni, de most már azon vidék képviselői szólhattak volna s nagyobb mérvű segélyt kieszközölhettek volna részére. Meg lehetett volna azt tenni, mert hiszen az odavaló szegény nép, valamint az egész felföldi tótság nagy mértékben hozzájárult az államháztartás egyensxilyának helyreállításához, mert hisz úgy a szesz, mint az italmérési adónak viselésében nem kis része van.« (Derültség bal felől.) Czikkező képviselőtársunk közmunkát és másokkal együtt ipar létesítését sürgeti e vidéken. A kereskedelemügyi minister úr — ezt el kell ismerni — ép a zsolnai járásban egy nagy posztógyár létesítését mozdította elő, de a mint azok, a kik azt a vidéket nagyon jól ismerik és azt épen ipari szempontból tanulmányozták, nyilatkoznak, az ily egyes gyárak felállítása annak a köznyomornak, a mely maholnap a »tömegnyomor« nevét is meg fogja érdemelni, elhárítására, megszüntetésére, vagy csak enyhítésére is, korántsem elégséges, hanem arra volna szükség, hogy bizonyos népipar teremtessék azon ;• vidéken . . . Baross Gábor kereskedelemügyi minister: Készül! Gaal Jenő: . . . mert az ottani lakosság nemcsak most egy-két rossz gazdasági év következtében, hanem úgyszólván állandóan arra van utalva, hogy ipari tevékenysége után éljen meg. He ugyanebben a helyzetben, mint Trencsén megye, van az északi vármegyék íegna! gyobb része.
