Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

Agg 43. országos ülés 189S. május 2-áa

? nétffin. hozzuk kapcsolatba, mert ezzel szemben történik a bizalmatlanság indokolása, természetes, hogy ezek száma még nagyobb mértékben reducálandó és reducálható. Ha tehát gr. Apponyi Albert képviselő úr ebben egyik argumentumot talált : ily korlátok között, mint ellenzéki vezérférfiúnak az álláspontja jogosultságát kétségbe nem vonom. De ezzel szemben nem elégedett meg, hanem egyúttal a rendszer és a kormányzat bírálatába is bocsátkozott. Ez felette nehéz dolog, mert annyiban támpontokat nyújthat a bírálatra egy rendszer, a mennyiben concrét e*etek hozatnak fel és ha tárgyilagos okok szervi összefüggése a rendszer természetes eredménye és tendentiájakép bizonyítható, abban az esetben, annak a rendszernek szellemével szemben egészen jogosult álláspontot nyújt. De máskülönben lehetetlen alapos bírálat tárgyává tenni. Tehát nekem kötelességem t. képviselőtársamnak erre vonatkozólag felhozott argumentumait ebből a szempontból bírálni. T. képviselőtársam t. i. concedálta a kormánynyal és többséggel szemben, hogy hazafiságukban egyáltalán nem kételkedik, sőt azt egyenlővé tette a magáéval. (Közbeszólások a szélsőbalon: Elég Mba !) Ezt is hálával fogadom, mert az ilyen közbeszólások is bizonyítják, hogy sokan vannak, a kik még ezt sem akarják concedálni és t. képviselőtársam, mikor beszélt arról, hogy a mi nemzetünkben — a képviselőházban még nem hallottam ugyan, hogy felmerült volna e vád — vannak hajlamok a vad magyarságra, a ehauvinismusra: ennek példáját az üyen közbeszólások adják meg. Tehát t. képviselőtársam azt mondta, hogy nem szándékosan — ezt nem tételezte fel rólunk és a kormányról — de észrevétlenül vagy bizonyos dolgok kicsinyléséből származólag befolynak, keletkeznek olyan dolgok, melyek ezen nemzetellenes irányt eonstatáljäk és arra következtetni engednek. (Egy hang bal felöl: Úgy van! Úgy van!) Kérem, majd mindjárt meglátjuk. És ennek bkonyítására t. képviselőtársam mindjárt fel is hozott két esetet; az egyik az, hogy volt eset a honvédségnél, az a bizonyos fekete-sárga jelzőzászló. (Egy hang bal felöl: Az semmi!) Bocsánatot kérek, nem semmi. A másik pedig a legutóbbi napokban tárgyalt és hoszszasan vitatott kardbojt kérdése. Ez az a két concrét eset, melyet t. képviselőtársam — ha emlékezetem nem csal — felhozott annak bizonyítására, hogy észrevétlenül mily nemzetellenes tendentia és áramlat jut érvényre a kormánypárton és kormányban. Látja t. képviselő úr, én azt hiszem, ebben a kérdésben úgy járt el a kormánynyal szemben — a nélkül, hogy ennek a concrét esetnek a tárgyalásába bocsátkoznám, mert arra hívatva e helyen nem vagyok — úgy járt el, mint az egyszeri pap, a kinek bibliájában néhány levél összeragadt és a mikor a texust olvasta, igen szerencsétlen szöveget és sorokat olvasott fel abból híveinek. (Felkiáltások bal felől: Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam egészen így tett. Ignorálta mindazt, a mi a magyar állam erejének fejlesztésére, tekintélyének emelésére, a magyar nemzeti cultura és nemzeti erő előhal adására, biztosítására ezen két utóbbi évtized alatt és a legutóbbi években is történt; ignorálta száz és száz törvényünk érdemleges intézkedéseit, tanügyi, közigazgatási, politikai téren; az állameszme és a nemzeti eszme érvényesülésének folytonos nagy haladását; ignorálta forgalmi és hitelpolitikánk terén önállóságunkat — mert ebből a szempontból kell a kérdést vizsgálni — és az önerőnk kifejlesztése körül tett nagy, számos intézkedéseket, az elért nagy, számos eredményeket is ignorálni tudta ; a számtalan rendeleteket, törvényeket kormány-nyilatkozatokat és intézkedéseket, az esetek százát és százát mind lefedte, mind ignorálta és azt mondta, mert előfordult egy feketesárga jelzőzászló és mert a csendőrségnél a kardbojt még fekete- sárga. .. Gr. Károlyi Gábor: Voltak még más disznóságok is! (Derültség a szélsőbalon.) Hegedűs Sándor előadó: — tehát itt nemzetellenes, nemzetietlen irány került volna felszínre. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Én azt hiszem, hogy eltekintve az esetektől, a melynek érdemébe, mint ismételten kijelentettem, bocsátkozni nem akarok, még ha ezen esetekkel szemben gr. Apponyi Albert álláspontjára helyezkedik is az ember, akkor is azt fogja mondani, hogy ebben a rendszerben nemzetellenes irány és nemzetietlenség egyáltalán nincs és nem constatálható. (Ellenmondás bal felől.) Ilyen sporadicus esetekből kiindulva — és erre súlyt helyezek — és ezekkel kapcsolatosan a t. képviselő úr egy vádat is formált a kormánypárt és a kormány ellenében, a mely vád abban állt, hogy ez a többség és ez a kormány minden olyan törekvéssel szemben, mely a nemzeti aspiratioknak kifejezést ad és azoknak érvényt kíván szerezni, kezdi hangsúlyozni azt, hogy ez chauvinsimus, hogy ez vadmagyarság. Azt hiszem, hogy ez a vád tökéletesen alaptalan; az ország egész szellemi iránya, fejlődése, az eredmények, melyeket épen nemzeti szempontból elértünk, — részletes fejtegetésekbe, azt hiszem, e körül nem kell bocsátkoznom — tökéletesen megczáfolják állítását. Igen, én nem tagadom azt, hogy ha az ellenzék egyik, vagy másik oldaláról nagy nem-