Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-42
42, omágos ülés 1892. április 80-áu, szombaton. 42 9 vallom, hogy a politikai csömör egy neme fogja el az embert akkor, midőn ez általánosan ismert visszaélésekkel kénytelen foglalkozni; azonban az a provoeatio, a mely e részben a t. táloldal részéről, épen Ragályi Lajos t. képviselőtársam részéről történt, lehetetlenné teszi azt, hogy legalább röviden, ezekre is ne reflectáljak. T. képviselőtársam annak igazolására, hogy a választott tisztviselők nemcsak a kormánypárti, liánéin az ellenzéki jelöltek érdekében is követtek el visszaéléseket és gyakoroltak hatósági pressiót a legutóbbi választásoknál is, azon borsodi esetre hivatkozott, a melynél ugyan kísérlet történt, mely azonban épen az ellenzéki tisztviselők által csírájában elfőj tátott s mely e házban oly ecelatáns módon czáfoltatott meg, hogy a t. ministerelnök ár is elismerte e czáfolat helyességét. Ez esetre való hivatkozással tehát semmit sem bizonyított, de kár volt tovább nem menni s nem hivatkoznia a borsodmegyei ellenzéki érzületű alispán nemes és fenkölt példájára, a ki daczára ellenzéki érzületének, még csak a zöld asztalnál a pártalakítási munkálatokban sem vett részt s egyedül a fehér asztalnál jelent meg s itt nyilvánította politikai érzelmét. A zöld asztal mellett folytatott értekezleteken részt venni tisztviselői állásával megférőnek nem tartotta, mert ezt is a pressio egy nemének tekintette s annyira távoltartotta magát a pressio gyakorlásának még a látszatától is. (ügy van! hal felöl.) Tessék elhinni, t. ház, hogy ha ez a szép példa követtetnék az országban a kormánypárti választott és nem választott tisztviselők részéről is, megszűnnének a hatósági pressiók, a hatósági visszaélések feletti panaszok ebben a házban; de mert nem így van, mert azok a kormánypárti nyájaskodások a hatóságok részéről, a melyeket Ragályi Lajos t. képviselőtársam említett, egészen más színben tűnnek fel, azért hangzanak fel a háznak kebelében e feletti jogos és méltó panaszok. (Élénk helyeslés.) Nem akarok én hosszas illustratiojába bocsátkozni ennek, t. ház, de engedjék meg mégis, hogy csak egy-két esetet említsek, még pedig olyanokat, a melyek azon nagy tömör gyűjteményben, a melyre tegnap t. képviselőtársam és barátom, Horánszky hivatkozott, épen nincsenek benne. Pozsony vármegyének egyik választókerületében történt, (Halljuk!) nem említek kerületet azért, sem neveket, mert nem akarom a személyi érzékenységet érinteni. Körösi Sándor; Mert nem akar duellálni! Sághy Gyula: Attól nem ijedünk meg t. Körösi barátom; ha tetszik, bármikor rendelkezésére állok, (Derültség a baloldalon.) hanem a parlamentben önök által hangsúlyozott és szükséges objectivitás határainak betartása szempontjából akarom a személyi érzékenységet kímélni és azért sem akarok messzebb menni, mert nincsen semmi- egyéb czólom, mint illustrálni a hatósági visszaéléseket a választásokkal szemben. Mondom, Pozsony vármegyének egyik választókerülete egy nagy községében, a mely az ellenzéknek erős vára volt, történt a következő eset: (Halljuk!) Megjelentek ott intelligens kortesei a kormánypártnak, meglehetős tömött tárczákkal s ezek felhasználásával iparkodtak az ellenzéknek époly tömör sorait megbontani. Ennek az eredménye: ellenzéki felháborodás egykét választó részéről; egy csomó nem választóval egy kis macskazeuének a rendezése; ezzel ezen korteseknek a megriasztása, elijesetése a színtérről és ijedelmes távirat a főszolgabíróhoz, hogy itt a közbiztonság van veszélyeztetve, rögtön jönnének intézkedni. Ezen táviratra a főszolgabíró, ágy, a mint illik, kötelességét teljesítette, mert ha neki azt jelentik táviratilag, hogy a közbiztonság meg van háborítva, akkor csak kötelességét teljesíti, ha szolgabírájával és négy csendőrrel A községben megjelenik. De azután mi történt? (Halljuk!) A főszolgabíró vizsgálatot rendelt el, látva azonban, hogy Ott maradnia nem szükséges, utasítással látta el szolgabíráját a négy csendőr hátrahagyásával, a ki azután becitálta a választók közül az ellenzéki polgárokat nagy számban, daczára annak, hogy csak egy-kettő volt jelen ezen zenebonánál, a mely a közbiztonság-ot egyáltalán nem zavarta meg, kijelentvén, hogy legutoljára a köziég ellenzéki vezetőit fogja kihallgatni, t. i. harmadik napon, a melyre a választás volt kitűzve, természetesen azon czélzattal, hogy a választástól visszatartsa őket. {Egy hang bal felől.- Szép dolog !) A dolog nem .történt egészen ágy, nem pedig azért, mert — és ez jellemző arra, hogy nem létezik-e hatósági pressio a választásokra s lélekvásárlás mintegy hatósági védelem alatt s nincs-e ebben megfélemlítés, noha nem volt kimondva, hogy az ellenzékiekre szavazni nem szabad, hogy kormánypártira kell szavazni — a vizsgálat első napjának estéjén jött egy távírat ugyanebbe a nagyközségbe, melyben tudatják, hogy az ellenzéki jelölt visszalépett. Ekkor az alszolgabíró egyszerűen kijelentette, hogy most már nincs szükség a vizsgálat tovább folytatására és csendőreivel együtt elment a helységből. (Derültségabaloldalon.) Még a saját választókerűietemből leszek bátor — és ezzel e theinát befejezem — felhozni némely jelenségeket annak illustrálására, mennyire áll az, hogy a kormány nem törekedett minden áron, minden megengedett és meg nem engedett eszközökkel az ellenzék lehető kiirtására, mert nagyon sok egyhangú yálasztás volt az ellenzék részén, mint a ministerelnök úr említette, melyek tisztán a kormány elnézéséből, türelméből, kegyességéből történtek. (Halljuk!)
