Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-42

428 42, orsiágos lilás 1898, április So-ftn, szombaton. méltóbb tagjával szemben ez irányban egész a leczkéztetés határáig elmenni; hanem igenis figyelmeztetni kívánom őt arra, hogy az objeetivitás hiányának vácija legkevésbbé sem jogosált arról az oldalról és olyan felszólalás tartalmában, a mely épen azon sokszor hangoztatott objectivitást alegteljesebb mértékben nélkülözte. (Igazi Úgy van! hal felől.) Én úgy a túloldal, mint az egész ház elfogulatlanságára hivatkozom e tekintetben és azt kérem, hogy oszlassák el t. képviselőtársam azon illusioját, mintha az ő felszólalása az objectivitás követelményeinek megfelelt volna. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Méltóztassék elfogulatlanul párhuzamot vonni a Ragályi Lajos t, képviselő úr és Hieronymi t. képviselőtársain tegnapi felszólalása között: (Igaz! Igaz ! hal felől.) akkor nagyon könnyű megtalálni azt, hogy hol és melyik beszédben található meg az objectivitás ismérve. (Igaz! Úgy van ! hal felöl.) De még egy másról is meggyőződhetik a t. ház : arról, hogy az objectivitás iránti érzék az ellenzéki oldalokon sokkal nagyobb mértékben van meg, mint a túloldalon, mert ezen az oldalon azt a szép, tartalmas és objectiv előadást, melyet Hieronymi t. képviselőtársam tegnap itt tartott és melylyel bennünket igazi élvezettel töltött el, a legfeszűltebb figyelemmel hallgattuk meg (Igaz! hal felöl.) és ott, a hol nézeteink találkoztak, helyeslésünket sem vontuk meg nyilatkozataitól. (Helyeslés a hal- és szélsőbalon.) De mit kell nekünk tapasztalnunk, t. ház, ezeken az oldalakon ? Talán egy-két vezérszónokot kivéve, ha objective szólal fel valaki, ha nem a közigazgatási vagy választási corruptio érdekfeszítő botrányos eseteit számolja el, alig számíthat figyelembe vételre, türelmes meghallgatásra. (Úgy van! hal felől.) Beöthy Ákos: Csak a heccz és botrány érdekli őket! Sághy Gyula: Különben, t. ház, én a parlamenti objectivitás szükséges mérve tekintetében Beöthy Ákos t. barátom és képviselőtársamnak azon nyilatkozatával, melyet tegnap itt e részben tett, egészen egyetértek, mert én azt hiszem, hogy a parlamenti objectivitás határai egyedül a parlamenti illem, parlamenti ildomosság, a parlamenti méltóság követelményeinek meg nem tartásával szűnnek meg; de e határokon belül itt, a hol mindenik párt a maga eszméit közvetlen capacitatio útján akarja terjeszteni; a hol mindannyian pártállásunk igazolását óhajtjuk ezzel eszközölni: szabad e tekintetben elmenni egészen a legmaróbb satyráig, a légerő sebb és élesebb sarcasmus határáig, ha e mellett a parlamenti tisztesség határai megtartatnak. (Helyeslés bal felől.) Azért, t. ház, én teljesen jogosultnak tartom és nem tartom személyes támadásnak és sérelemnek azt, ha e ház kebelén belül a közélet terén működő, az államügyek vezetését eszközi ő férfiaknak ez irányban mutatkozó képességei felett mondanak is a parlament egyes tagjai bírálatot. Annál inkább jogosultnak tartom ezt, mert midőn mi a közállapotok sebeit, bajait vizsgáljuk, nem elég csak magukat a kormányzati működés és tevékenység eredményeit, vagy eredménytelenségeit mérlegelnünk, hanem fel kell kutatnunk e bajok utolsó csíráit, végső forrásait is meg kell keresnünk, hogy a közügyek iránti érzéketlenségben, a hibás politikai irányzatban, vagy a képesség hiányában rejlik-e a bajok forrása, mert közállapotaink bajait csak akkor fogjuk tudni jól orvosolni, ha e bajok gyökerére tapintunk. (Helyeslés hal felől.) Ezért őszintén megvallom, nem értem a t. ministerelnök úr felháborodását, melylyel Horánszky t. képviselőtársamnak az ő képességeire vonatkozó nyilatkozatát egyszerűen azzal útasította vissza, hogy az ellenzék csak örülhet, ha csakugyan úgy áll a dolog az ő képességeivel, a mint azt ő állította. Es ebben elvesztette azon sokat hangoztatott objectivitásnak fonalát a ministerelnök úr maga is, mert épen azzal vádolta az ellenzéket, mintha ez az ország közügyeit pártérdekből vagy pártszempontból tekintené ; mert ha így volna, csak akkor örülhetnénk a felett, hogy azon meggyőződésre jutott az ellenzék, hogy a kormányzat vezetésére a képesség benne hiányzik. De mi és azt hiszem, az ellenzék valamennyi tagja az ország közügyeit és közállapotait közérdekből, országos érdekből fogjuk fel: tehát inkább el kellene szomorodnunk, ha azon meggyőződésre találnánk jutni, hogy e részben a dolgok úgy állanak, a mint azt Horánszky Nándor t. képviselőtársam kifejezte volt. En a magam részéről nem érzem magamat hívatottnak és illetékesnek arra — elismerem egyéniségem sokkal csekélyebb jelentőségét — hogy sem én mondhassak és mondjak illetékes bírálatot a t. ministerelnök úrnak a kormány s a parlamenti tárgyalások vezetésében tanúsított képességei felett; meg fogja ezt a jövő mutatni s meg fogják mutatni működésének eredményei, következményei s ítél a felett majd az elfogulatlan közvélemény és ítél majd a történelem is. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) De egyre, t. ház és t. ministerelnök úr, jogosultnak és illetékesnek érzem magamat, kijelenteni azt, hogy a, ministerelnök úrban hiányzik a megfelelő mértékű érzék a kormányzat és a parlamenti tárgyalások vezetésére. (Igaz ! Úgy van! hal felöl) Nem volt szándékom ez alkalommal az indemnyti-törvényjavaslat tárgyalásánál, a hova azok csakugyan nem tartoznak, a választási visszaélésekkel foglalkozni, mert őszintén meg-