Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-41

41. országos ülés ím. be, s6*t az előre láthatólag még néhány ülését fogja igénybe venni és így ma a fölött határozni, hogy a budgettárgyalás félbeszakításával tárgyaltassék-e ezen javaslat, nem lenne bpporíunus. (Helyeslés jobb felől.) Beszélt azután Beöthy Ákos t. képviselőtársam az obstructioról; felemlítették ezt tegnap is különböző oldalról. Beöthy t. képviselő úr azt monda, hogy azért nem lát itt obstructiót. mert egy franezia politik ai tekintély szavai szerint a parlamenti kormány a szavak kormánya. Méltóztassék megengedni, hogy néhány szót mondjak arról, mit tartok én ohstruetionak és hivatkozzam egy olyan tekintélyre, mely előtt, azt hiszem, Beöthy Ákos t. képviselőtársam is meg fog hajolni és ez Gladstone, ki a midőn az ír képviselők obstructioja folytán cloturejavaslatát az angol képviselőházban indokolta, az őbstructiot akként definiálta, hogy obstructio az : ha a kisebbség nem argumentumokkal, hanem más egyéb eszközökkel igyekszik akaratát érvényesíteni. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon. Mozgás bal felöl.) Ezt a definitiot, t. képviselőház, mely azt hiszem, eléggé kedvez a t. ellenzéknek-, én is elfogadom. Polónyi Géza: Csakhogy a magyar parlamentben nem lehet argumentumokkal dolgozni! (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly: Ha elfogadjuk Gladstone definitioját, akkor aztán annak eldöntése, vájjon most itt a budget-tárgyalásnál van-e obstructio vagy nincs: tisztán a körül forog, hogy micsoda feladatot tűztünk ki magunknak! Ha a budget tárgyalását csakugyan úgy fogjuk fel, mint a hogy azt a múlt ülések egyikében épen Beöthy Ákos t. képviselőtársain definiálta, hogy az egy általános, évenkint megújuló közigazgatási enquete, akkor kétségtelen, hogy itt obstructioról szó sem lehet, mert az idei budgettárgyalás egész folyama alatt folyton közigazgatásunk fogyatékosságairól, hibáiról volt szó, de a budgetről csakugyan mentől kevesebb. De ha a budget tárgyalásánál mi a budgettételek meg szavazását tíízzük ki feladatunkul, akkor azt hiszem, csakugyan lehet mondani, hogy nagyon sok felszólalás nem is tartozott a dologra. Hogy azonban semmi félreértés ne legyen, előre is kijelentem, hogy én a budget tárgyalásának azt a nemét, mint a hogy az most és ezelőtt is ezen házban dívott, bizonyos korlátolásokkal, a melyekre később vissza fogok térni, elfogadom. De ha a budgettárgyalást ily módon folytatjuk, akkor az én felfogásom szerint ennek consequentiáit a parlamenti időbeosztás szempontjából le kell vonni. Még csak Beöthy Ákos t. képviselőtársam egy pár argumentumára kívánok refLctálni. (Halljuk! Halljuk!) 0 ugyanis azt mondja, hogy iüäPVü. NAPLÓ. 1892—97. 11. KÖTET. 4i? egyáltalában nem áll az a parlament érdekében, hogy a törvényjavaslatoknak létrehozására praeclusiv terminusok tűzessenek ki. Én ezt a tételt így a maga ridegségében el nem fogadhatom. Megmondom, miért? Ha organicus törvények alkotásáról van szó, olyan organicus törvények alkotásáról, melyek az életre kihatnak, hasonlíthatatlanul fontosabb, hogy ezek a törvényjavaslatok jól meggondolva, megfontolva hozassanak meg, semhogy azok r létrejöttét praeclusiv terminusokhoz kössük. És én egyáltalán nem átallom kijelenteni, hogy nem tartom szerencsétlenségnek, hogy a múlt évben nem sikerűit a közigazgatási íörvényjavoslatokat elkészíteni, mert azt hiszem, hogy ezen halasztás folytán ezen törvényjavaslatok jósága és átgondoltsága csak nyerni fog. De vannak a törvényhozásnak más feladatai is, melyeknél igazán szükséges a praeclusiv terminus betartása. Ilyen a budget megszavazása. Itt épen az ellenkező álláspontot foglalom el és nem tartom eléggé kárhoztathatónak eddigi praxisunkat, hogy budgetünket soha sem tudtuk idejében megszavazni. Még egy fontos eszmét pendített meg t. képviselőtársam, mely parlamentünk belélete szempontjából nagyon megfontolandó. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen, hibáztatta azt, hogy soha sem tudjuk, melyik praecedens áll, melyik nem áll. De, t. ház, ki tartja számon azokat a különböző határozatokat, a melyeket a képviselőház egy szer- másszor hozottj,? Én magam néha egész csodálkozással bukkanok oly időkből, midőn e parlamentnek már tagja voltam, keletkezett határozatokra, a melyek egyszerűen feledésbe mentek, mert azokat senki nyílván nem tartja. Azt hiszem, a helyes eljárás az, hogy a képviselőháznak bizonyos megállapodásai, a melyek a jövőre is elvi jelentőséggel bírnak, vétessenek fel koronkint a házszabályokba, úgy, a mint ezt más parlamentek tényleg gyakorolják. Csak így leszünk tisztában azzal, hogy a képviselőháznak mily határozatai vannak érvényben. (Helyeslés jobb felöl.) De addig, míg ezt nem teszszük, a míg mindenki a saját emlékezetére van utalva, az amabilis confusio elkerülhetetlen. (Úgy van! jobb felöl.) Áttérek az indemnytás meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslatra. (Halljuk! Halljuk!) A tegnap beadott határozati javaslatok közül csak az egyik, tudniillik a Helfy Ignácz képviselő úr által beadott határozati javaslat indokolja ezen meghosszabbítás megtagadását azokkal az okokkal, melyek az államháztartás rendes vezetése és a pénzügyi szolgálat rendes kezelése szempontjából az indemnytás ellen felhozhatók. Tökéletesen egyetértek azokkal, a kik nem tartják helyesnek, hogy nálunk már csaknem rendes 53 április S9-én, péntekéit.