Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-41

413 41. ttm&gto ülés 1898. A} baloldalon.) — bocsánatot kérek, beszélt a személyemről is, (Egy hang a szélső baloldalon: De erősen!) megengedem, hogy erősen és talán olyan erősen, hogy azt meg sem érdemeltem — igen sajnálom, t. ház, ha beszédem talán máskép vette ki magát, mint a hogy czélozva volt, de én senkinek praeleetiot nem kívántam tartani. És épen ezért* mert nekem semmiféle praeleetiot tartani nem volt szándékomban, talán némi joggal kérhetném Horánszky t. képviselőtársamat, hogy ő meg nekem ne tartson praeleetiot. (Helyeslés jobb felől. Derültség a bal- és szélső baloldalon és felkiáltások: De neki volt!) Viszont a mi a választókerűietemre vonatkozólag tett kérdést illeti, melyben a t. képviselő úr azt kérdezte tőlem, hogy hogyan jutottam én abba a kerületbe, a melyben tényleg megválasztattam, megjegyzem, hogy absolute nincsen abban semmi titkolni való, hogy nekem egy odavaló úri ember — privátim megnevezhetem, de a házban feleslegesnek találom nevét (dőhozni (Helyeslés jobb felől) — a ki azon kerületben befolyással bírt és személyes jó barátom, írt nekem, hogy miután a kerület volt kormánypárti képviselője a kormánypártból kilépett .... Polónyi Géza: Elfogyott a pénze! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ragályi Lajos: ... és a kerületre többé nem reftectál, haj óhajtok fellépni, ő megteszi az intézkedéseket és a kerület intelligentiájának engem ajánlani fog. így történt a dolog és ennek következtében lettem én abban a kerületben megválasztva. (Helyeslés jobb felől Felkiáltások: 5 percmiyl szünetel kérünk!) Elnök: Az ülést 5 percze felfüggesztem. (Szünet után) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Az ülést folytatjuk. Lázár Árpád jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szabadságot veszek magamnak az itten felvetett kérdések taglalásába bocsátkozni. Azok a kérdések, melyekről szólni fogok, teljes actualitással bírnak, mert a mostani vitából nőttek ki. De ezeknek a kérdéseknek meg van a maguk komoly hátterük, mert a nélkül, hogy valami nagyot akarnék mondani, azt hiszem, hogy ezeknek a kérdéseknek sikeres megoldásától függ legalább is parlamenti tanácskozásunk . eredménye. Előre biztosíthatom az előttem szólott t. képviselő urat, hogy lehetőleg tárgyilagos leszek, habár alig hinném, hogy ez a túloldalon valami nagy tetszéssel találkozik, mert a túloldalnak idegei annyira elfásultak, hogy a füriüs 29-őn, pénteken. szeres paprikás csemegéket szedik legjobban. (Derültség.) Megvallva az igazat, nem is tudom, t. ház, hogy a politikai pártoknak miért kell objectiveknek lenniök ? Hiszen mi itten egyenként peres feleket képviselünk, a kik egymással küzdünk, ebből a küzdelemből őrlődik ki az igazság és ezt a verdietet azután kimondja felettünk akár a törvényhozás, akár a közvélemény. Nem is igen bír a képviselő a tárgyilagosság attribútumával, bízza ezt a bíróra és ha egyáltalában a képviselő a bíráskodásnak még csak színezetét is veszi magára, az mindig igen sikamlós dolog, mint azt az előttem szólt t. képviselő úr is tapasztalhatta, a kinek parlamentaris képességei iránt különben készséggel adózom. Én magát az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem foghatom el. Annyiszor lett ismételve, hogy ez bizalmi kérdés, hogy ennek fejtegetésébe fölösleges bocsátkoznom. Gr. Apponyi Albert t. barátom tegnap azt mondta, hogy ha netalán a költségvetés tárgyalása hosszúra találna nyúlni, inkább szakíttassék meg azon okból, hogy a tisztviselők fizetésének felemeléséről szóló törvényjavaslatot letárgyalhassuk. Erre ma gr. Csáky Kálmán képviselő úr azt mondta, hogy mindenesetre szükséges előbb a költségvetést letárgyalni, mert ha azt nem tárgyaljuk le, akkor a tisztviselők fizetésének emelésére nem lesz pénz. A t. képviselő úr, ágy" látszik, nem olvasta a tavaly megalkotott indemnytási törvényt, mert abban világosan és határozottan benne van, hogy a kormány arra is felhatalmaztatik, hogy a mennyiben időközben törvények foganatosíttatnak, azoknak költségeit fedezze, (Úgy van! ügy van! bal felöl.) tehát meg van erre a törvényes lehetőség. Csak arra kérem a t. képviselő urat, hogy ha nekünk jó tanácscsal kíván szolgálni, a mit mindig köszönettel fogadunk, az alapos és a törvénynyel összhangban legyen. (Helyeslés bal felől.) Ezen indemnytási törvényjavaslatnak szükségét azzal indokolták, hogy a költségvetési tárgyalás, előreláthatólag nagyobb hullámokat fog vetni. Erre, elkezdve a ministerelnök úrtól, minden kormánypárti szónok azzal állt elő, hogy ez tulajdonképen obstructio. Először is ez az egész vád a t. ministerelnök úr részéről nem őszinte, mert épenséggel nem fél az obstructiótól, sőt kívánja, hogy legyen ürügye a rendszabályozáshoz. De azért sem fél ő az obstructiótól, mert azt hiszem, hogy a ministerelnök úr nem kívánna mást, mint hogy egész esztendőben csak budgetet tárgyaljunk, mert akkor nem kerülne a sor a reformjavaslatok tárgyalására, a melyektől ő úgy fél, mint az alvilág uralkodója a tömjénfüsttől. (Derültség bal felöl.) De akárhogyan, ezzel a váddal mégis szembe kell egyszer szállni